Puccini: Bohémélet
március 17., Örökmozgó Filmmúzeum, 16:30
Közreműködik: Nagy-Kálózy Eszter, Kincses Veronika, Gulyás Dénes, Miller Lajos, Csonka Zsuzsa, Kováts Kolos, Póka Balázs, Kárpáti Ernő, Lózsi Bíró János, Albert Tamás, Magyar Állami Operaház Énekkara és Gyermekkara (karigazgató: Szalay Miklós), a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara (karmester: Pier Giorgio Morandi). Rendező: Nagy Viktor, Díszlet: Csikós Attila, Jelmez: Wieber Mariann, Operatőr: Scheiber Károly
Négy barát lakik egy kis párizsi padlásszobában: Rodolphe, a költő, Marcel, a festő, Schaunard, a muzsikus és Colline, a filozófus. Nagy szegénységben, de vidáman élnek. Karácsony délutánján Rodolphe megismerkedik szomszédnőjével, a szép hímzőlánnyal, Mimivel. Elviszi barátaihoz a Momus kávéházba, ahol együtt töltik a ünnepet. Egy öreg gavallér oldalán feltűnik Musette, Marcel régi szerelme is. A festő nem tud ellenállni a lány vonzerejének, és visszafogadja csapodár kedvesét. Mimi és Rodolphe szerelme a későbbiekben nem zavartalan: a lány úgy érzi, hogy a költő meg akar szabadulni tőle. Pedig nem így van. Mimi súlyos tüdőbeteg, a férfinek pedig nincs pénze gyógyíttatására. Rideg viselkedéssel akarja rákényszeríteni a lányt, hogy gazdag szeretőt keressen magának. El is válnak egymástól, Mimin azonban már a gondos ápolás sem tud segíteni. Haldokolva tér vissza a kis padlásszobába, ahol olyan boldog volt a költővel. A lány búcsút vesz szerelmétől, barátaitól, s megnyugodva hunyja le örökre a szemét.
Kálmán: Csárdáskirálynő
március 20., Örökmozgó Filmmúzeum, 17:00
Közreműködik: Honthy Hanna, Csákányi László, Németh Marika, Baksay Árpád, Rátonyi Róbert, Gyenes Magda, Ferencz László, Erdélyi József, Feleki Kamill, Homm Pál, Langer Ede, Gyurián József, Kiss Béla, Csanaki József, Börzsönyi Mihály, Balázs István, Tekeres Sándor, Márkus Ferenc, Timár Katalin, Marton Éva, Molnár Júlia, Péter István, Rendező: Szinetár Miklós, Koreográfus: Rimóczi Viola, Díszlet: Fülöp Zoltán, Jelmez: Márk Tivadar, Operatőr: Zsombolyai János
I. felvonás: Helyszín: az Orfeum. Szilvia, az ünnepelt primadonna búcsúzik barátaitól és rajongóitól, mert karrierjét Párizsban folytatja. Edvin herceg mindhiába marasztalja szerelmét, mert a lány tudja, kapcsolatuknak, a nagy társadalmi különbség miatt nincs jövője. Az Orfeum törzsvendégei, a mókás természetű Bóni gróf és Miska, az öreg szeparépincér vezetésével, Szilvia ünnepélyes búcsúztatására készülnek. Miska pincér és Feri úr, az egyik vendég, nosztalgiával emlékeznek vissza Cilikére, az egykori primadonnára, aki a Csárdáskirálynő szerepben sok férfiszívet tört össze. Ekkor érkezik a Cecília hercegnő, Edvin anyja, hogy bármi áron hazavigye fiát, akire otthon vár a számára kiválasztott menyasszony, Stázi hercegnő. Cecília hercegnőt meglátva Miska és Feri örömmel üdvözli a rég nem látott primadonnát, Cilikét. A boldog emlékezések percei után Cilike megesketi barátait, hogy bármi történjék is, nem fedik fel primadonna múltját. Edvin és anyja találkozása szomorú véget ér: a fiút egy katonai behívóval kényszerítik haza Bécsbe. A búcsúzásra kapott fél óra azonban elég a szerelmeseknek arra, hogy közjegyző előtt egy házassági kötelezvényt írjanak alá. A herceg távozása után Bóni elmondja Szilviának, hogy Edvinre Bécsben menyasszony vár. A lány a hír hallatán úgy dönt, mégis Párizsba utazik.
II. felvonás: Helyszín: Bécs, a hercegi palota. Gyülekeznek a vendégek Edvin és Stázi eljegyzésére. Miskát most mint a herceg főkomornyikját látjuk viszont. Az érkezők között van Bóni gróf és "felesége" Szilvia, valamint Feri úr is, aki Bóni apjának adja ki magát. Mint kiderül, erre a huncutságra Szilvia vette rá barátait, hogy mégegyszer láthassa szerelmét. Szilvia "grófnétól" mindenki el van ragadtatva. Az est díszvendége, a vén szoknyapecér főherceg érdeklődését különösen felkelti, aki egyértelmű ajánlatot tesz a lánynak. Edvin és Stázi beszélgetéséből kiderül, hogy a hercegkisasszony sem szerelmes vőlegényébe, akinek pesti románcáról egyébként mindent tud. Edvin nagyon elkeseredik, mikor Szilviát Bóni feleségeként látja viszont, s ekkor elhatározza, mégis eljegyzi kuzinját. Miska, aki gyakorlott szervező szívügyekben, összehozza Stázit és Bónit, akik azonnal egymásba szeretnek. Edvin és Szilvia tisztázzák a félreértéseket, de Cecília hercegnő a lány lelkébe tapos, s mivel ő véletlenül megtudta, hogy valójában nem Bóni felesége, pénzt ajánl fel neki távozásáért cserébe. Szilvia visszautasítja az ajánlatot, s úgy dönt, mindenképp marad. Amikor azonban az öreg herceg bejelenti a vendégeknek Stázi és Edvin eljegyzését, Edvin bevallja, hogy szíve már nem szabad. A hercegnő ekkor leleplezi Szilviát, aki viszont a főherceggel kapcsolatos udvari pletykákkal rukkol elő, hogy bebizonyítsa, tisztességesebb, mint egyes előkelő hölgyek. Megmutatja a házassági kötelezvényt is, aminek Stázi és Bóni örülnek legjobban... 3. felvonás: Helyszín: Marienbad, a népszerű fürdőhely. Cecília hercegnő születésnapjára készül a feledékeny, kicsit butácska férje, s titkos szeretője, a főherceg. Cecília nagyon szomorú, mert Stázi elszökött Bónival, Edvin pedig Szilviával. Miska az öreg pincér és főkomornyik is felmondott neki, mert szívtelen, kegyetlen asszonynak tartja, amiért rangkórságában feláldozná egyetlen fia boldogságát is. A fürdőhelyre érkeznek a fiatalok, de a sértődött Cecília egyik párt sem hajlandó fogadni. Feri úr tervet eszel ki a helyzet megoldására: Mivel őt esküje köti, s ezért nem leplezheti le az egykori primadonna múltját, de az előző három férj megtehetné ugyanezt. Titokban meghívja hát őket a születésnapi ünnepségre, ahol a hercegnő nem csak hercegi férje, de a főherceg előtt is lelepleződik. A főherceg megbocsát Cecíliának, s bocsánata jeléül nagykövetnek nevezteti ki a herceget, aki mikor szembesül felesége viselt dolgaival megbolondul, de legalább nem jut a többi megcsalt férj sorsára. A megtört Cilike és a főherceg áldását adja a fiatalokra, bár Edvin és Szilvia már ekkor házasok. A szórakozott Bóni pedig, aki nem merte eddig felbontani a szerelme szüleitől naponta érkező sürgönyöket, döbbenten olvassa, hogy azok sem ellenzik már az esküvőt.
Petrovics Emil: C' est la guerre (Ilyen a háború)
március 21., Örökmozgó Filmmúzeum, 18:30
Közreműködik: Mátyás Melinda, Melis György, Ilosfalvy Róbert, Szilvássy Margit, Udvardy Tibor, Faragó András, Bende Zsolt, Külkey László, Bajtala László, Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara (karmester: Blum Tamás),
Rendező: Szinetár Miklós, Díszlet: Vajó András, Jelmez: Márk Tivadar, Operatőr: Kocsis Sándor
Történik a II. világháború idején. Egy házaspár otthonában katonaszökevényt rejteget, a Férj barátját. A Férjnek, aki hadiüzemben dolgozik, hivatalos ügyben el kell mennie azzal a három tiszttel, akik érte jöttek. Egyiküknek megtetszik a csinos asszony, s valamilyen ürüggyel visszajön, de a Feleség ügyesen eltávolítja a lakásból. Az asszony és a Szökevény kettesben maradnak, és megvallják egymásnak régóta fellobbant, de mindaddig elfojtott szerelmüket. Becsenget hozzájuk a Házmesterné, akit szerencsétlen élete gonosszá tett, felfedezi, hogy valaki rejtőzik a lakásban, és nyomban siet, hogy följelentést tegyen. Hamarosan ismét megjelenik egy tábori csendőr társaságában, álkulccsal belopódzik, és a feleséget a Szökevény karjában találja. Közben visszatér a Férj is a tisztekkel. Valamilyen mentséget keresve gyanútlanul is az igazat hazudja, azt, hogy a Szökevény a felesége szeretője. A Házmesterné azonban az ágy alól katonaruhát kotor elő. A Szökevényt és rejtegetőjét, a férjet agyonlövik, a Feleség pedig leveti magát a negyedik emeleti erkélyről. házasságtörés, árulás
A vörös macska
Lehár Ferenc Clo-clo című operettjének tévéváltozata
március 22, Örökmozgó Filmmúzeum, 18:30
Közreműködik: Almási Éva, Feleki Kamill, Fónay Márta, Balázsovits Lajos, Horváth Tivadar, Keleti László, Körmendi János, Kozák László, Farkas György, Hankó Elemér, Juszt Judit, Meskó Bánk, Rozsos István, Takács Mária, Holl István, Zentay Ferenc, Gálcsiki János, Laboch, Gerard, Jászai László, Bálint György, Náday Pál, Báró Anna, Berényi Ottó, Hámori Ildikó, Harkányi Endre, Revü Tánckar, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Nőikara, a Fővárosi Operettszínház Férfikara, a Budapesti Leánykórus (karmester: Blum Tamás)
Koreográfus: Roboz Ágnes, Rendező: Szinetár Miklós, Díszlet: Drégely László
Jelmez: Wieber Mariann, Operatőr: Kocsis Sándor
Lehár Ferenc Clo-clo című operettjének tévéváltozata. Színhely egy párizsi lokál, a főszereplő igazi nagyvilági hölgy, Clo-clo Moustache, bártáncosnő. Rajongóinak se szeri, se száma, a bártulajdonos is elégedett a forgalommal. Hódolói között van az őszülő halántékú Severin Cornichon, Perpignan polgármestere is, akit Clo-clo tréfásan csak apucinak nevez. Atyai segítségre pedig igencsak szüksége van a lánynak, mert kicsapongó természete okán gyakran keveredik bajba. Utóbb is felpofozott egy rendőrt, ami miatt magas pénzbüntetést rótak ki rá. Az összeget "apucitól" levélben kérte, de Severin, Clo-clo hálájában reménykedve személyesen rohan átadni a pénzt. Az imádott nőnek azonban csak a pénze kell, s a hála ez úttal is elmarad. Hamarosan egy kedves, idősödő hölgy, Severin felesége, Melusina tér be a lokálba, Clo-clot keresi. A semmi jóra nem számító lánynak elmondja, titokban elolvasta a férjének, azaz az "apucinak" küldött levelet, amiből arra következtetett, hogy a férfi eltitkolt lánya nélkülöz, amit azonban ő nem nézhet tétlenül, ezért magával szeretné vinni Perpignanba, ahol végre családban élhetne. Clo-clo úgy dönt, bele megy a játékba, a nővel megy, hátha ezzel kibújhat a büntetés alól, amit időközben pénzbírságról börtönre változtatott a rendőrség. Perpignanban Clo-clo ismerkedik új otthonával, de leginkább a nevelésére alkalmazott fiatal tanárral, Chablaissal. A hazaérkező, mit sem sejtő Severin azt hiszi, de reméli is, hogy csak álmodik, amikor masnikkal a hajában, habos fodros lányka ruhában látja viszont imádottját. Felesége nem gyanakszik zavara láttán, hanem boldogan megbocsátja azt az "egykori" félrelépést. Melusina a lány holmijai között kíváncsiskodva kutat, s rátalál egy párizsi lapra, melyben nőkről készített pajzán képeket lát. Ekkor döbben rá, hogy bár már elszálltak felette az évek, nőnek még soha nem érezte magát igazán... Perpignanban nagy az izgalom, mindenki a "Minta Férjnek" kikiáltott polgármester születésnapjára készül. Az ünnepségre váratlan látogatók is érkeznek: Marabot, a miniszter, aki kitünteti az ünnepeltet, s egy nyomozó, a sértett rendőrrel, akik Clo-clo után szimatolnak, s miután felismerik, le is tartóztatják. Clo-clo tehát börtönbe, a párizsi lokál az ünnepelt bártáncosnő nélkül pedig a csőd szélére kerül. A tömlöcben töltött napok rádöbbentik a lányt, hogy beleszeretett a zenetanárba, aki egyébként viszonozza is érzéseit. Végre eljön a szabadulás napja. Clo-clo első útja a lokálba vezet. Legnagyobb megdöbbenésére ott új tulajdonosok várják. A pénztárban apucit találja, akinek miután állásába került a "lánya" körüli botrány, olcsón megvette a csődbe ment mulatót, a konyhában pedig az új, nagyvilági életet kezdő anyucit, akiről kiderül, táncosnőnek sem utolsó. A törzsvendégek természetesen visszatérnek, s ez a "családi" vállalkozás kibővül Chablaissal, akiből bárzongorista lesz, s akit Clo-clo éppen úgy az ujja köré csavar, mint a továbbra is körülötte legyeskedő apuciját.
J. Strauss: A denevér
március 23, Örökmozgó Filmmúzeum, 16:30
Közreműködik: Csurja Tamás, Kukely Júlia, Haumann Péter, Koltai Róbert, Csonka Zsuzsa, Gáti István, Hamari Júlia, Antal Imre, B. Nagy János, Mikó István, Orosz Helga, Pálfi Zoltán, Kerekes József, a Magyar Állami Operaház Énekkara, Magyar Televízió Tánckara, Magyar Állami Operaház Zenekara, (karmester: Fischer Ádám), Rendező: Szinetár Miklós, Koreográfia: Pethő László, Molnár Ernő, Díszlet: Mátay Lívia, Forray Gábor, Jelmez: Szekulesz Judit
Operatőr: Ráday Mihály, Kalbert Erzsébet, Mészáros Kornél, Pénzes István, Varró Gábor, Zádor István, Pásztor Ferenc, Pásztor Ferenc, ifj.
Történik: 1870 táján Bécsben. Adél, Eisensteinék szobalánya nagyon dühös, hogy az udvaron felcsendült szerenád nem neki, hanem asszonyának szól. Rosalinda, aki az énekesben felismeri Alfrédot, régi imádóját, az estére megbeszélt légyott miatt mégis kimenőt ad Adélnak, aki a herceg estélyére szeretne elmenni. Rosalinda férje ugyanis este kezdi meg börtönbüntetését, amelyet egy törvényszéki jegyző tettleges inzultálásáért kapott, s távozása után Alfréd szabadon feljöhet imádottjához. A hazaérkező férfi ügyvédjét szidja, akinek "sikeres" védőbeszéde miatt, a büntetést öt napról nyolcra módosította a bíróság. Falke, a jóbarát titokban arra bíztatja Eisensteint, halassza reggelre a büntetés megkezdését, mert nem hagyhatja ki a pazarló világfi, Orlovszky herceg estélyét, ahol őt majd, mint Renard márkit fogja bemutatni. Rosalinda Alfrétot, a tenoristát várja, aki hamarosan meg is érkezik, s oly nagyon otthonossá teszi magát a lakásban, hogy háziköntösben, pityókásan fogadja az Eisensteinért érkező fogházigazgatót. Kénytelen elvállalni a férj szerepét, nehogy kompromittálja imádottját, ezért engedelmesen börtönbe vonul. Pazar estély a tékozló orosz herceg palotájában. Adél, úrnőjétől "kölcsönvett" ruhában érkezik, nővérének, Idának legnagyobb meglepetésére, aki színinövendékként mutatja be őt a társaságnak. A hercegnek közben Falke megsúgja, hogy Adél szobalány is egyik szereplője lesz annak a tréfának, amelyet a "Denevér bosszúja" címen ő rendez a herceg szórakoztatására. Megérkezik Eisenstein is, mint Renard márki, majd Frank fogházigazgató, akit Falke mint Chagrin lovagot mutat be a társaságnak. Eisenstein udvarolni kezd Adélnak. Ez adja az ötletet Falkénak, hogy meghívja még Rosalindát is, aki, mint álarcos magyar grófnő jelenik meg, s döbbenten fedezi fel, hogy férje épp a szobalányuknak csapja a szelet. Eisenstein utóbb a titokzatos álarcos grófnőnek is udvarolni kezd, aki elcseni a férfi zenélő zsebóráját. A hangulat már a tetőfokára hág, amikor a vendégek faggatni kezdik Falket, miért gúnyolják őt doktor Denevérnek. A történetből kiderül, hogy egyszer, egy álarcosbálról hazafelé menet Eisenstein egy parkban tette ki barátját, akinek reggel denevér-kösztümben kellett hazamennie, az utca közönségének harsány hahotája közepette. A társaság kérdésére, vett-e ezért cimboráján elégtételt, titokzatos mosollyal csak azt feleli, ami késik, nem múlik. A mulatság folytatodik, s mikor reggel hatot üt az óra, Eisenstein és Frank fogházigazgató ugyanoda indulnak, a fogházba. A pityókás fogházigazgatónak a nem kevésbé kapatos fogházőr jelenti, az este behozott "Eisenstein" védőügyvédet kíván, mert nem tudja, hogy került ide. Ekkor megérkezik Ida és Adél, hogy "Chagrin lovag úr" pártfogását kérjék Adél színi pályára lépése érdekében. Az események felgyorsulnak, mikor az igazi Eisenstein is megérkezik. S kiderül, senki nem az, akinek előző este kiadta magát. Eisenstein nagyon kíváncsi, kit hoztak be helyette, s Blind ügyvéd öltözékében meglátogatja a foglyot. Éppen akkor érkezik meg Rosalinda is, amikor Eisenstein Blind ügyvéd képében mutatkozik. Tőle kér tanácsot, hogyan lehetne férje gyanúját eloszlatni a tenoristával kapcsolatban. Az álügyvéd ekkor feldühödve leleplezi magát, de mikor felesége előveszi a zenélő órát, leszáll a magas lóról. Szinte végszóra érkezik Orlovszky herceg és Falke a tegnapi vendégsereg élén, s elmondják, ez volt a "Denevér boszúja". Minden rendbe jön. Rosalinda kibékül férjével, s a "kölcsönvett" estélyi ruhát Adélnak ajándékozza, akit ezentúl a herceg pártfogol.
Mozart: Così fan tutte
március 24, Örökmozgó Filmmúzeum, 16:30
Közreműködik: Bátori Éva, Ulbrich Andrea, Iván Ildikó, Gulyás Dénes, Sárkány Kázmér, Polgár László, Bubik István, Hirtling István, Dénes Judit, Dorogi Barbara, Buch Tibor, Bródy Norbert, a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara (karvezeő: Szalay Miklós, karmester: Kovács János), Rendező: Szinetár Miklós, Koreográfus: Lőcsei Jenő, Díszlet: Mátay Lívia, Jelmez: Szekulesz Judit, Operatőr: Gurbán Miklós
A történet két idősíkban játszódik: egyrészt a XX. század végén Budapesten, másrészt Nápolyban, a XVIII. században. Két fiatal pár közös randevúra készül. A lányok csinosítják magukat, a fiúk az ételről és az italról, valamint közös programnak egy videófilmről gondoskodnak. A találka színhelye egy lakás, ahol a fiatalok együtt nézik meg a Mozart operát. Egyre inkább beleélik magukat a darabba, s eközben a két különböző helyszín és idősíkok összemosódnak. Először csak egy-egy filmszereplő lép át hozzájuk a térbe, míg végül ők lesznek külső szemlélők a másik idősíkban. Az opera története: Don Alfonso, az öreg filozófus fogadást köt barátaival, két fiatal tiszttel, Fernandóval és Guglielmóval, hogy az ő menyasszonyaik sem hűségesebbek, mint a többi nő. Megállapodásukhoz híven a tisztek elhitetik menyasszonyaikkal, Fiordiligivel és Dorabellával, hogy háborúba kell menniük. Röviddel távozásuk után Alfonso két fantasztikus öltözetű "albánnal" állít be a lányok otthonába, és úgy mutatja be őket, mint barátait. Persze a két tiszt az, álruhában. A hölgyek először fölháborodottan visszautasítják a férfiak közeledését, még az sem használ, hogy azok öngyilkosságot tettetnek. Később azonban már kedvesebben viselkednek az idegenekkel - mindegyik a másik vőlegényével. Először Dorabellát veszik le a lábáról Guglielmo szerelmes szavai, majd Fiordiligi hódol be Fernandónak. A párok éppen álesküvőt tartanak, amikor az igazi vőlegények hazatérésének híre jön. A visszaérkező férfiak nagy patáliát csapnak, a lányok bánják bűnüket, míg azután kiderül, kik voltak az albánok. A tisztek végül mégis visszafogadják hűtlen aráikat.
Bartók: A kékszakállú herceg vára
március 25, Örökmozgó Filmmúzeum, 16:30
Közreműködik: Sass Sylvia, Kováts Kolos, London Philharmonic Orchestra (karmester: Solti György), Rendező: Szinetár Miklós, Jelmez: Schaffer Judit
Operatőr: Márk Iván
Az opera a Kékszakállú herceg várában játszódik. A Kékszakállú herceg magával viszi új asszonyát, Juditot a várába. A sötét várról azt beszélik, hogy szörnyű titkokat rejt, de Judit - elhagyva érte hozzátartozóit – bizalommal követte ide férjét. A várba érkezve hét lezárt ajtót lát. A Kékszakállú hiába figyelmezteti, ő tudni kívánja, hogy mit rejtenek, ezért elkéri a kulcsokat. A férfi szerelmes szavai sem tudják elterelni figyelmét arról, amit akar. A Kékszakállú kénytelen engedelmeskedni. Az első ajtó mögött a kínzókamrát találja, a második mögött a fegyvertárat. A harmadik ajtó a kincseskamrára nyílik, a negyedik a vár kertjére. De Judit vért lát a fegyvereken, az ékszereken és a virágokon is. Az ötödik ajtó mögött kitárul a Herceg birodalma, ám arra is véres felhő vet árnyat. Férje újból kéri, ne akarjon tudni minden titkot, de az asszony hajthatatlan. A hatodik ajtó mögött a könnyek tava van. A hetedik pedig a Kékszakállú herceg három régi asszonyát rejti. Már Judit számára sincs visszaút, ő lesz a negyedik halott asszony, őrzi majd a Kékszakállú herceg várának éjszakáit. legenda, szerelem, kíváncsiság
Rossini: A sevillai borbély
március 27, Örökmozgó Filmmúzeum, 16:30
Közreműködik: Melis György, Berkes János, Gregor József, Ötvös Csilla, Marczis Demeter, Barlay Zsuzsa, Kibédi Ervin, Miklósy György, Ferencz László, a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara (karmester: Fischer Ádám)
Rendező: Szinetár Miklós, Díszlet: Drégely László, Jelmez: Wieber Mariann
Operatőr: Káplár Ferenc, Füredi Vilmos, Kaplony Miklós, Pintér Endre, Scheibner Károly
Almaviva gróf Sevillában beleszeret egy szép lányba, Rosinába, aki gyámjával, Bartolo doktorral él. A doktor feleségül akarja venni gyámleányát, ezért minden udvarlót távol tart tőle. Almaviva azonban Figaro borbély segítségével mindent megtesz azért, hogy meghódítsa a lányt. Először részeg zsoldosként próbál bejutni a házba, majd zenemesternek adja ki magát. Bartolo résen van, de mégsem elég éber, ráadásul még barátja, Don Basilio zenetanár is elárulja pénzért. Mire Bartolo megérkezik az őrséggel, addigra a jegyző már összeadta Rosinát és Almavivát. (A művészek végig bevonják a játékba a stúdióban lévő zenekart is, a karmestert is és a nézőket is.)
Beethoven: Fidelio
március 28, Örökmozgó Filmmúzeum, 18:30
Közreműködik: Gáti István, Sólyom-Nagy Sándor, Molnár András, Csavlek Etelka, Gregor József, Bátori Éva, Mukk József, Gulyás Dénes, Schlanger András (Rácz István), Lénárt István, Széles László, Magyar Állami Operaház Énekkara (karigazgató: Szalay Miklós), MÁV Szimfonikus Zenekar (karmester: Erdélyi Miklós). Rendező: Szinetár Miklós, Díszlet: Mátay Lívia, Jelmezt: Szekulesz Judit
Operatőr: Gurbán Miklós
Vác, a börtön belülről, kívülről. A Duna. A parton az énekesek sminkelnek, készülődnek, sétálnak. A közönség gyülekezik. Körhinta. Légi felvétel: A börtön. (Hangban: A nyitány). A szabadtéri színpadon felmegy a függöny és elkezdődik az opera, melynek jelenetei más-más, külső-belső helyszínen is zajlanak. - A hűséges Leonora fiúruhában, Fidelio álnéven indul igazságtalanul bebörtönzött férje, Florestan kiszabadítására. Elszegődik Rocco börtönőr mellé segédnek. Rocco leánya, Marcellina beleszeret Fidelioba. Pizarro kormányzó meg akarja öletni Florestant még a miniszter látogatás előtt. Leonorának ezt sikerül megakadályoznia. A rabok kiszabadulnak, Pizarrot gaztetteiért kivégzik. Mindenki boldogan ünnepel, csak Macellina szomorú, mert Fidelio nem férfi. - Közben: A művészek nézőként, jelenkori szerepeikben figyelik saját előadásukat. A néző "Leonora" a történet (rabság, várakozás, szabadulás) XX. századi változatát éli végig gondolatban.
Mozart: Szöktetés a szerájból
Március 29, Örökmozgó Filmmúzeum, 18:30
Olasz nyelven, magyar feliratozással.
Közreműködik: Kállai Ferenc, Pászthy Júlia, Gulyás Dénes, Rozsos István, Kalmár Magda, Gregor József, a Magyar Állami Operaház Énekkara (karigazgató: Nagy Ferenc), a Magyar Állami Operaház Zenekara (karmester: Fischer Iván), Rendező: Szinetár Miklós, Díszlet: Nagy Sándor, Jelmez: Báti Alice
Operatőr: Szalai András, Ducsay Gábor, Gulyás Buda, Kaplony Miklós, Scheibner Károly
Belmonte menyasszonyát, Constanzát, valamint annak komornáját, Blondét és szolgáját, Pedrillót kalózok ejtették foglyul, és eladták a török Szelim basának. A basa szerelmes lesz Constanzába, de a lány visszautasítja. Belmonte megtalálja őket és Pedrillo tanácsára építésznek adja ki magát, így jut be a basa palotájába. A szerelmesek elhatározzák, hogy még az éjjel megszöknek. Pedrillo leitatja Ozmint, a török őrt, de a szöktetés mégsem sikerül. Ozmin fellármázza a palotát, bosszúra szomjazik. Kiderül, hogy Belmonte apja halálos ellensége a basának. A foglyok nem számítanak kegyelemre, elszántan várják a halált. Szelim basa azonban megbocsát nekik és szabadon engedi őket. Rabság, hűség, szerelem, megbocsátás
Puccini: A köpeny
Puccini: Angelica nővér
Puccini: Gianni Schicchi
Március 30, Örökmozgó Filmmúzeum, 16:30
I. Puccini: A köpeny
Közreműködők: Tokody Ilona, Miller Lajos, Molnár András, Palcsó Sándor, Lehoczky Éva, Begányi Ferenc, Decsi Ágnes, Leblanc Győző, a Magyar Állami Operaház Énekkara, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara (karmester: Lehel György), Rendező: Mikó András, Díszlet: Wegenast Róbert
Jelmez: Wieber Mariann, Operatőr: Czabarka György, Kollányi Gyula, Lukin Sándor, Nagy Géza, Pintér Endre
II. Puccini: Angelica nővér
Közreműködik: Kincses Veronika, Jablonkay Éva, Ercse Margit, Horváth Eszter, Darvas Magda (Takács Tamara), Pitti Katalin, Kertesi Ingrid, Jánoky Judit, Hankiss Ilona, Pánczél Éva, Perlaky Ágnes (Csonka Zsuzsa), Bokor Jutta, Székelyhidi Hajnal, a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc), a Magyar Állami Operaház Nőikara, a Televízió Szimfonikus Zenekara (karmester: Lehel György) Rendező: Békés András, Díszlet: Mátay Lívia
Jelmez: Wieber Mariann, Operatőr: Kocsis Sándor, Berek Osztár, Pintér Endre, Scheiber Károly, Szirmai Béla
III. Puccini: Gianni Schicchi
Közreműködik: Melis György, Csengery Adrienne, Komlóssy Erzsébet, Moldován Stefánia, Ágay Karola, Szalma Ferenc, Bordás György, Csányi János, Csányi Laci, Polgár László, Kelen Péter, Palcsó Sándor, Mészáros Sándor, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara (karmester: Ferencsik János)
Rendező: Szinetár Miklós, Díszlet: Kézdi Lóránt, Jelmez: Wieber Mariann
Operatőr: Káplár Ferenc, Bányai Péter, Bucsi János, Kaplony Miklós, Kazinczky László, Pintér Endre
