SZIGET/FÉL-SZIGET
A délelőtt folyamán az író-rendező a FadeIn treatment pályázat győzteseinek tartott konzultációt, majd a délután során előadást tartott a forgatókönyv-fejlesztés fontosságáról.
„Mi a közös Alfred Hitchcock, Luis Bunuel, Billy Wilder munkáiban?” - kezdte az előadását Kwietniowski. A választ a rendező az un. sziget-elméletében ismertette - ami tulajdonképpen megegyezik a szerzőifilm elméletével. Az elmélet lényege, hogy a fent említett alkotók -- ha nem is feltétlenül ők maguk írták forgatókönyveiket, képesek voltak csak rájuk jellemző személyességgel, stílussal elmesélni történeteiket, így önálló világot, szigetet tudtak teremteni a filmjeikkel.
A másik oldalon Kwietniowski kiemelte, hogy manapság, amint a kísérletezgető, önálló stílussal rendelkező kisfilmes rendezők nagyjátékfilm közelébe kerülnek, gyakorta elveszítik személyes hangjukat, belemenekülnek a stúdiók és a közönség keltette elvárások kielégítésébe, és a biztosabb utat választva jól megszerkeszthető, percre pontos 3-felvonásos struktúrákat, minden ponton motivált karaktereket, kiszámíthatóan középszerű munkákat készítenek. Ezeket a filmeket nevezte az író-rendező „fél-szigetek”-nek – utalva arra, hogy a „sziget”-ek bátor hangú, egyéni látásmódú rendezői fél lábbal a biztonságot nyújtó, szárazföldhöz kötik magukat.
SCRIPT vs. STÚDIÓ
Az előadás második etapjában az író-rendező a stúdiókkal kapcsolatos élményeiről tartott beszámolót és a saját szakmai pályafutásán keresztül próbált párhuzamot vonni a fent említett sziget/fél-sziget problematikával.
A Love and Death on Long Island című filmje kapcsán Kwietniowski a stúdióval szerzett tapasztalatairól meglehetősen ellentmondásosan nyilatkozott és kifejtette, hogy gyakorlatilag csak amiatt bukott meg a fent említett filmje forgatókönyve a stúdiórendszer első rostáján, mert annak nem volt meg a klasszikus három-felvonásos struktúrája - ezen kívül semmi kifogása nem volt a stúdiónak.
Egy másik stúdió panasza szerint a script 30. és 42. oldala között nem voltak logikusak a főkarakter cselekedetei. A stúdió tehát nem az egész jellemfejlődési-ívet, vagy a karakter alap-motivációját kifogásolta, hanem csak a fent említett oldalszámok közötti két jelenet látszólagos logikátlanságát. Kwietniowski hiába próbálta megmagyarázni, hogy a film a vágy, a magszállottság és az addikció olykor motiválatlannak tűnő, de belső logikát nem nélkülöző világáról szól, ez a stúdióvezetőket kevéssé érdekelte.
Egy harmadik stúdió a film címét szerette volna megváltoztatni, mivel szerintük egy romantikus komédia címében nem szerepelhet a „halál” szó. Egy negyedik stúdió pedig a karakterek közötti konfliktust kevesellte – megint csak hiába érvelt az író-rendező a filmje koncepciójában nagyon is markánsan jelen levő belső-konfliktusról, ami szétfeszíti a vásznat.
Mások élete, Mr. Lazarescu halála, Pán labirintusa: nem véletlen, hogy ezeket a remek filmeket a fent említett „sziget”-szemléletű alkotók készítették, az amerikai stúdiórendszeren kívül – zárta az előadását Kwietniowski.
SZENVEDÉLY és ELKÖTELEZETTSÉG
Az előadás után Krigler Gábor (MFE, FadeIn) kérdezte az író-rendezőt a közösen fejlesztett forgatókönyv és szaktanácsadás problematikájáról.
Krigler először a forgatókönyvírói munka végéről, lejártáról érdeklődött, amiről Kwietniowski kifejtette, hogy habár az amerikai és az európai gyakorlat néha nagymértékben eltér, egy dolog közösnek mondható: a script-fejlesztésnek elméletileg nincs vége, csak abbahagyják - a gyakorlatban legtöbbször a szerződésben aláírt határidők miatt.
A következő kérdés a script-konzulensi munka meglehetősen képlékeny területére vonatkozott. Az író-rendező (aki többek közt script-doktor és forgatókönyvíró tanár is) elmondta, hogy script-doktorként sosem erőlteti rá véleményét, ízlését másra, ő mindig az alapvető írói intenció megértéséből indul ki. "Fontos dolog a konzultációnál, hogy éreztessük az alannyal, hogy ez az ő saját munkája" - tette hozzá.
A FadeIn konzulense ezek után az írók szerepére kérdezett rá: "mennyire lehet szerepük a forgatásokon?" Ezzel kapcsolatban Kwietniowski hangsúlyozta, hogy ő sem tartja szerencsésnek az írói jelenlétet a forgatáson, mert ott már egy vizuális produktum előállításáról van szó, ami már nem tartozik feltétlenül az író feladatkörébe. Az író-rendező azonban hozzátette, hogy a TV-sorozatoknál más a helyzet, mert ott a rendezők általában kivitelezők és mivel alig adnak vizuális újítást a scripthez, háttérbe vannak szorítva. "Gyakran az írók az igazi sztárok a Tv-sorozatoknál" - emelte ki.
Zárásképpen Krigler Gábor alkotáslélektani kérdésére az író-rendező elmondta, hogy csak olyan dologról érdemes írni, ami az alkotóból jön, vagy legalább valami személyes köze kell, hogy legyen hozzá. Kwietniowski hozzátette, az igazi kérdés az, hogy az ember mennyire elkötelezett, szenvedélyes, hogy mit akar megmutatni a gyerekeinek.
