A hamis Izabella annakidején a magyar bűnfilm egyik igéretes eredményének látszott. A látszat csalt is meg nem is: a szó igazi értelmében vett normális bűnügyi film sem akkor, sem azóta nem létezett. A hamis Izabellábanrendkívüli értékű bélyeget akarnak Nyugatra csempészni, ezért gyilkolnak és hazudnak. Ez a film már azért is figyelemreméltó, mert bár a gonoszok itt is Bécs felől érkeznek, de legalább nem hétpróbás kémek. Ugyanis: Hamis a baba! (ez valamely későbbi “Bujtor Csöpi”- filmnek volt a címe, én most más értelemben kölcsönveszem másra.) Arra utalnék vele, hogy a hatvanas évek magyar “krimije” (hogy e visszataszító butasággal elterjedt értelmetlen szót is használjam a bűnügyi film szinonimájaként) már fogantatásakor is csalás volt, hiszen összezagyválta a játékban és e nemes műfajokban kötelező határokat és játékszabályokat: politikai propaganda célokból készült kémfilmek voltak az istenadták. Be is szopta őket a közönség, akárcsak Berkesi otrombán dilettáns, de ravaszul történelemhamisító fércmunkáit. Az ál-bűnügyi film követendő mintája az 1967-es dörgő sikerű Berkesi-film lett, a kétrészes Sellő a pecsétgyűrűn. (A “sikkasztó ávós”, ahogy az ál-írót ellenségei – nyilván hazugul – becézték, nagy kémelhárítói szakmai gyakorlattal hazudott.)

A Sellő a pecsétgyűrűn, mondom, iskolateremtő munka. Sok figyelemreméltó propaganda-trükkje mellett Latinovits Zoltán jó útra térő, erkölcsös kém-leleplező figurája a legfontosabb benne. Latinovits sok hasonló szerepet játszott, például a Foto Háber ál-papját – az ál-pap igazából délceg kémelhárító, aki egy börtönben ülő pap személyiségét magára öltve halomra leplezi a Szakáts Miklós-féle Háber-kémbanda minden alávaló hazaárulóját. Hasonló, úrlovasian délceg nyomozót adott például a Fény a redőny mögöttben Nagy Attila, akiről csak a Várkonyi Zoltán vezette antikommunista hazaáruló hídrobbantók nem látták, hogy elhárító. (Szakáts Miklós viszont kémeket játszott igen gyakran, teljesen érthető hát, hogy a valóságban is beszervezték – állítólag mindkét oldalon.)

A kriminek mondott kémfilmek e szigorú üzenetű szocialista sorában A hamis Izabella kicsit különbözött elődeitől. A gonosz fészke itt is Nyugaton van: Bécsből vagy Párizsból jött, mindenesetre nyugati bélyeggyűjtő érkezik, hogy azt a fogazott vagy vágott Izabellát potom árért megvegye és kivigye. De csak pénzért teszi, és nem elvakult gyűlölet mozgatja, és ha jól értem a meglepő csattanót: a gyilkos nem Nyugatról érkezett, és nem is horthysta katonatiszt, sőt nem is áll a zsoldjukban. Ez nagyhorderejű újdonság volt a magyar ál-krimik szocialista mozitörténetében: feltűnt, megszületett az első magánszorgalmú, apolitikus gyilkos. Kár, hogy betegesen jellegtelenre sikeredett a rajza, élő ember már másnap nem emlékezett rá. A kémek tovább élnek, legalábbis bennünk: én például soha nem feledem már Sulyok Máriát az agyrém-trafikosnő és magasrangú főkém szerepében, aki Váci utcai kis trafikjából irányítja a szemben-levő bolt fotós-Háber-bandáját. Sulyok Mária a film legvégén pisztollyal fegyelmezve a megrémült Szakáts Miklóst, az egyetlen igazi ellenfele lesz a kommunista Latinovitsnak (aki azért közben az ingadozó Hábernét, Ruttkai Évát is népi államunk és elhárítóink mellé állítja férfiasságával.)

Ilyen ravasz és palimadár-fogó izgalmak nincsenek ugyan A hamis Izabellában, de talán kicsit visszavezette a nézőt a normális bűnügyi filmek világába. Kitűnő benne a szórakozott professzor bevált sémáját eredetien játszó naiv Kállai Ferenc, és szívesen nézzük Ruttkai Évát a tanítványa életéért küzdő tanárnő szerepében, és a gyilkosok közé merészkedő diáklányt, Kovács Katit... Visszatértünk az igazi krimikhez: de csak “kicsit”, mondom még egyszer, mert, hogy milyen is az, rég elfeledte rendező, színész és néző. A mai napig nem tudja senki. Ezért aztán a magyar szórakoztatóipar ma is, azóta is képtelen jó és értékes bűnügyi produkciót előállítani. A magyar “bűnfilm” nem az un. ’közönségfilmé’ és a közönségfilm mesterembereié, hanem a jelentékeny művészetet létrehozó nagy filmalkotók, Fehér György, Tarr Béla, meg a tehetséges Janisch Attila művészi birtoka. Tessék tán tőlük tanulni.