Miről szeretnél filmet készíteni?
A film, három vidéki szakközépiskolás fiú barátságáról szól, akik egyfajta szórakozásból, bűncselekményeket követnek el. Egy saját valóságot építenek ki, amiben más szabályok uralkodnak. Ami számomra érdekes volt ebben az alaphelyzetben, az a környezet reakciója, hogy ki mit gondol, és mit tesz, amikor ilyen szélsőséges esettel találkozik. Megjelennek a családok, az iskola, a rendőrség, családsegítők, de senki nem találja a megfelelő választ, inkább a maga szemszögét erőlteti. A párbeszéd és az odafigyelés hiánya miatt a három fiú tovább építi képzelt valóságát, rossz irányba.
Mióta és miért érdekel ez a téma?
Régóta foglalkoztat annak a gondolata, hogy átfogóan fogalmazzak meg valamit a társadalomról. Ennek egy jó alapot biztosít a fiatalok különböző társadalmi helyzete: Balázs a szüleivel, a nagymamájával él egy zsákfaluban, Adrián egy négy emeletes panelban, Norbi pedig egy újgazdag lakótelepen. Az által, hogy a film egy adott pontján lebuknak, lehetőségem adódott arra, hogy bevonjam a történetbe a körülöttük lévő felnőtteket. A két világ között hatalmas szakadék tátong, mindkét fél a maga igazságát hajtogatja, minőségi párbeszéd nélkül. Ezek a generációs és társadalmi különbségek nagyon izgalmasak a számomra.
Kölcsey Levente
Milyen műfajban gondolkodsz?
Nem szeretem a műfaji kategóriákat, mert túl keveset mondanak ahhoz képest, hogy én mit gondolok a filmről. Egy emberi kapcsolatokra építő filmet kell elképzelni, egy magyar kisvárosban és annak környékén.
Mit gondolsz az Inkubátor programmal kapcsolatban?
Az egész program nagyon jó élmény volt a számomra. Azon túl, hogy elképzelni sem tudtam volna jobb kezdést annál, mint hogy iskola után rögtön egy nagyjátékfilmen dolgozhatok, rengeteg olyan program volt, amitől úgy érzem, erősebb és tudatosabb lettem. Sokat tettek hozzám a szakmai beszélgetések Maruszki Balázzsal, ahogy Syblle Kurz workshopja is.
Hogyan készülsz a pitchfórumra? Vettél már részt hasonlón?
Egy szakközépiskolában fogok három napot forgatni. Remélem, ebből sok minden kiderül majd arról, hogy milyen az a közeg, amiről mesélni szeretnék. Korábban a Go-East Film Festival Talent campusán vettem részt hasonlón.
Mennyire látod magad előtt a kész filmet, és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
Az a tapasztalatom, hogy nehezen változtatok meg egy adott történeti ívet, ha egyszer már letettem mellette a voksom. Ilyen szempontból tehát én mindig egy kész filmet írok. Mivel a három fiú amatőr szereplő lesz, ezért a változtatásnak a lehetőségét inkább abban látom, hogy ők olyan szituációkat mesélnek vagy mutatnak, amik hitelesebben jelenítik meg egy szekvencia jelentését.
A korábbi filmes tapasztalataid hogyan kapcsolódnak ehhez a tervhez?
Megközelítésben, ez a film folytatása annak, amit az SzFE-n elkezdtem, de egy sokkal bátrabb vállalkozás. Nem készítettem még hasonlót és nem is dolgoztam hasonlóban. Kevés olyan példát látok magam előtt, ami a hétköznapok nyers valóságának a bemutatására fókuszálna. Ez a megközelítés mintha hiányozna az alkotókból. Nagy vesszőparipám a román és az orosz újhullám, illetve megkerülhetetlennek érzem Tarr Béla munkáit. Ebbe a vonulatba szeretnék bekapcsolódni.
Milyen élményeket, tapasztalatokat jelentett számodra a korábbi rövidfilmjeid elkészítése?
Amikor egy film közelében dolgozom, vagy egy sajátot készítek, mindig van egy alapélményem, hogy milyen sokrétű és csodálatosan bonyolult maga a film. Sok energiát felemészt, hogy aztán jó esetben kétszer annyit szabadítson fel. Képtelenség lenne felsorolni ennek a sok energiának minden vonatkozását, de alapvetően nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ezzel foglalkozhatok.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
Szöllősi Barnabással dolgoztunk a forgatókönyvön, akinek éles meglátásai nagyon jó hatással voltak rám. A csapat többi része még nyitott, eddig senkivel nem beszélgettem róla, hogy van-e kedve csatlakozni.
