A film első jelenete hamisítatlan hazai íz a negyvenes évek propaganda célok szolgálatába állított filmgyártásából: archív felvétel mutatja a rendőrök eskütételét, és biztos, ami biztos, még egy bevezető szöveget is el kell olvasnunk arról, hogy a rendőrök faluról kerültek fel a városba, vigyázzák, szeretik a rájuk bízott "nyájat" meg a várost is, és szeretetük nem marad viszonzatlan. Ez a kedélyeskedő, naivnak tűnő, patriarchális és kissé sziru-pos tekintélyelvűség az ötvenes évekre elveszti szentimentalizmusát: az Állami áruház elején a Rákóczi út és a Lenin körút kereszteződésénél intézkedő rendőr már jó magasból fogja figyelni és vigyázni a társadalmat, okos szó helyett sípszóval fog nevelni, és személytelen magabiztossággal fogja megbüntetni a normaszegőket. A totalitarizmus nem tűri a személyeskedő nyavalygást, új világot épít, és közben hull a forgács. Ugyancsak propaganda célokat szolgálnak azok a jelenetek, amelyek az angyalföldi proligyerekekből álló tolvajbanda jó útra térését illusztrálják. Kicsit makarenkós, kicsit Timur és csapata, egy kicsit érződik rajta a Hitlerjunge Quex (az egyik legismertebb náci ifjúsági film) hatása is, de végül is ez is hazai termék. Ott munkál benne a két világháború kö-zötti kismagyar kapitalizmus szelleme is: a film végére Nagy Mihály nyugalmazott törzsőrmester (Toronyi Imre) biciklis boy-szolgálatot szervez a grundlakó gyerekekből: tercier szektor, szerény profit, legendás magyar lelemény.

Mindezt leszámítva egy Karádyra épített melodrámát látunk, amelyben - a Machitához hasonlóan - cigányútra megy a nő polgári társadalomba való bevezetése. Negatív variáns: a good bad girl elbukik. Karády itt nem dekadens kémnő, hanem egy jobb sorsra érdemes lumpen széplány, „Harmonikás Gizi" a külvárosi kiskocsmából. A kocsmai jelenetekben a film úgy láttatja velünk a hősnőt, mint a korabeli francia film noir. Gizi pókasszony, hálója a harmonikaszó és a búgó énekhang. Persze hogy belegabalyodik Tóth XVIII. János, (Nagy István) a felfelé mobilizálódni kívánó faluról jött rendőrlegény. Gizi azonban felettébb ambivalens lény. Elidegenedett hősnőnk szenved a külváros kilátástalanságától és a lecsúszott bűvésszel együtt (Professor Spinoza = Csortos Gyula) arról álmodik, hogy egyszer felül a villamosra és bemegy a városba, ami „olyan, mint Amerika, olyan, mint a dzsungel, el lehet bújni benne". Spinoza azzal biztatja, hogy ő lehet majd a fellépéseken mellette az „et Partner". A varietés karrier azonban mégsem elég vonzó a számára, hiszen Spinoza nem lehet egy fiatal lány álma. Gizinek különben is ott van Karcsi (Makláry János) a férfiasan egyszerű és nyíltszívű rablógyilkos. Karcsi az amerikai gengszterfilmből lépett át Hunnia műtermébe.

Másodhős, „megélhetési gyilkos", akit fáraszt az ölés, jólétre vágyik, szolid átlagpolgár szeretne lenni, csak az anyagi alap és az erkölcsi érzék teljes hiánya gátolja meg ebben. Gizi ambivalenciára épülő, kalandra vágyó személyiségét nem is birtokolhatja teljesen, csak a félelem tartja mellette a lányt. Karcsi fel akarja használni Gizit saját céljaira, amelyeket Tóth XVIII. János kíván keresztezni a törvény nevében. Ráveszi Gizit, hogy bolondítsa magába a fiút: így szeretné semlegesíteni a túlbuzgó közeget, hogy közben nyugodtan „dolgozhasson". Gizi csábítási jelenetei dramaturgiai szempontból jól felépítettek. A lány szerelmet vall a rendőrnek, ezzel elvonja a köz szolgálatától, de ugyanakkor igazat is mond neki, mert miközben a Karcsitól kapott megbízását teljesíti, valóságos vágyait és érzelmeit vetíti rá áldozatára. Az őszinte játék pedig megbosszulja magát az ambivalenciát egyébként is nehezen viselő külvárosi társadalom-ban. Tóth XVIII. János jövőjét nem Gizi jelenti, nem erre azt útra lépett, amikor otthagyta a falut. Rá egy telek vár Maglódon, ahol majd Lidivel (Csikós Rózsi), Nagy Miklós törzsőrmester lányával fog boldog házasság-ban élni. Már a film elején is megmondta a lánynak, hogy „egy szőke kis madarat szeretne kalitkában". Gizi tehát nem fog felszállni a villamosra Jánossal, hogy új életet kezdjenek a városban. „Az út végén ott a rút halál".

Sándor Tibor


Külvárosi őrszoba (1942) - Rendezte: Hamza D. Ákos. Írta: Békeffy István és Hamza D. Ákos. Kép: Makay Árpád. Zene: Sándor Jenő. Hang: Lázár István. Díszlet: B. Kokas Klára, Sőrés Imre. Szereplők: Toronyi Imre (Nagy Miklós főtörzsőrmester), Dajbukát Ilona (Nagyné), Csikós Rózsi (Nagy Lidi), Nagy István (Tóth XVII. János, rendőr), Makláry János (Kar-csi), Csortos Gyula (Frici, a bűvész), Karády Katalin (Gizi). Gyártó: Léna Film. 91 perc. Bemutató: 1943.július 26.