A múlt héten a Hurok kapcsán összeszedtünk öt olyan magyar sci-fi nagyjátékfilmet, amelyek jelenleg is megnézhetőek az internetes videómegosztókon. Most a kisfilmes mezőnyből válogattunk, és kiderült, hogy a magyar sci-fi akkor is csak kvázi-science fiction, ha rövid játékidőben készül: a honi kisfilmes mezőnyben is alig találni vegytiszta sci-fit. A zsánerötvözetek között van misztikus thriller (superDIGITAL, Előbb-utóbb, A látó), akciófilm (Uno) és dráma is (Ember a tükörben).
superDIGITAL (Madarász Isti, 2008)
Kritikánkban azt írtuk, hogy ez a kisfilm a Hurok főpróbájának is beillik (persze csak az Előbb-utóbb mellett). Mindkét Madarász-opuszban egy filmes technológia - a kisfilmben a digitális kamera, a moziban a videokazetta - játszik kulcsszerepet a valóság kizökkenésében, aminek a magyarázatával egyik alkalommal sem untatja a nézőket az író-rendező, inkább a bonyodalom misztikusságával tartja fenn a figyelmet. A filmkészítés mindkét alkalommal lemásolja, majd manipulálhatóvá teszi a valóságot, ami önreflexióként is értelmezhető. Madarász hősei számára kisebbfajta horrorrá, rémálommá válik a világ a maga megváltozott szabályrendszerével. Az író-rendező egy interjúban hivatkozott is az elátkozott VHS-kaziról szóló A kör hatására, és a japán horroroknak központi témája a technológia fejlődésétől és térhódításától való félelem kiaknázása (pl. a Nem fogadott hívásnak a címe is sokatmondó).
Előbb-utóbb (Madarász Isti, 2006)
Ez a kisfilm még közelebb áll a Hurokhoz, mivel mindkettő időutazós, pontosabban „időkavarós”. Egy haláltáborban járunk, ahol a vesztésre álló nácik egy időutazó szérumot tesztelnek a deportáltakon. A debüttel ellentétben itt már a film legelején kielégítő magyarázatot kapunk az időkavarás miértjére: náci találmány, ami kísérleti, félkész állapotából fakadóan okoz bonyodalmat. Inkább a kisfilmekben szokás titoknak meghagyni, nem kimondani az események hátterét: elég a főhős szempontjából, mindenféle expozíció és világépítés nélkül megmutatni a cselekményt. Madarász az Előbb-utóbb és a Hurok alkalmával felcserélte ezt a felállást: a rövidfilmben magyarázkodott, a moziban nem. Készített egy olyan kisfilmet, amit könnyű ziccer lenne nagyjátékfilmmé fejleszteni, majd csinált egy olyan mozifilmet, amit a rövidek enigmatikussága működtet.
Ember a tükörben (Gigor Attila, 2004)
Időutazós filmet készített A nyomozó rendezője, Gigor Attila is, amiben még ráadásul klasszikus időgépet is találni. Egy Frederck Brown tollából származó novellát (A tükörterem) adaptált, de persze B-kategóriás sci-firől szó sincs, viszont az író-rendező utal arra, hogy filmje akár ilyen is lehetett volna: főhőse feszeng a nyitójelenetben, amikor fiatalabb önmagának mondja kamerába időutazása történetét, ami nem csak a karakter logikus vonakodása, de a direktoré is, aki kliséhez nyúlt. Azt a sablont viszont eredetien használta: ebben a filmben az időutazás inkább egyfajta megfiatalodás.
A hívó (Odegnál Róbert, 2013)
Gigor filmjének egyik idősíkja 1954-ben játszódik, és szintén hazánk diktatórikus múltjával játszadozik el Odegnál Róbert, aki egy olyan alternatív jelenbe, pontosabban közeli jövőbe visz, ahol nem volt rendszerváltás, áll a vasfüggöny, nem bukott a Szovjetunió. Az első Friss Húson bemutatott, mellékszerepben Kamarás Ivánt felvonultató A hívó című rövidfilm is „időkavarós”, ha csak nyomokban is. Főhőse egyfajta hivatásos látó, jós, aki képes visszautazni a múltba. Egy pártkutya rejtélyes halála után bérelik fel a gyilkos leleplezésére, ő azonban nem is sejti, mekkora bajba kerül e tiltott tudás által. A film kriminek indul, de thriller lesz belőle, mivel gyorsan kiderül, ki a tettes, de az is, hogy hősünk szemtanúként nagy bajba keveredett. Könnyű vele azonosulni, mivel ugyanannyit tudunk, mint ő. A film látványvilágának számos elődje van a Szárnyas fejvadásztól a Sin City-ig, képi világa pedig kis büdzséjéhez mérten innovatív.
Uno (Dyga Zsombor, 2002)
A sci-fi műfaja eleve egyfajta időutazás a jövőbe, azt a jövőt viszont nem feltétlenül népesítik be hi-tech kütyük. A jövő nem szükségképpen utópia vagy disztópia: lehet poszt-apokaliptikus romvilág is. Dyga Zsombor Uno című filmje egy elállatiasodott, újra őskorivá változott világot mutat be, valahol félúton a Mad Max és Az ember gyermeke univerzuma között. Egy vírus kitörése padlóra küldte az emberi civilizációt, a túlélők között pedig megindult a harc a túlélésért. Ez a kisfilm inkább formában, semmint tartalomban erős: Dyga stílusos vizuális világot jelenít meg mozgalmas operatőri munkával. Nem kérdés, hogy jó döntés volt neki adni az HBO akciódús sorozata, az Aranyélet vezető rendezői posztját.
