Mennyire áll közel a saját személyiségedhez Juci néni, a pályakezdő, idealista tanárnő karaktere?
Azért sok dologban különbözünk mi ketten, de például az érzékenysége, igazságérzete közel áll hozzám. Nagyrészt improvizáltunk a filmben, és volt egy pont, ami után azt éreztem, hogy most már muszáj lenne felszólalnia Jucinak. Ezt megjegyeztem Bálintnak is, de ő inkább afelé terelt, helyesen, hogy inkább mutassuk meg a szerepen keresztül azt, hogy hiába akarunk szólni az ilyen helyzetekben, valahogy a körülmények, és a saját működésünk miatt sokszor mégsem tesszük.
Színészként fontos számodra, hogy olyan filmekben, színdarabokban szerepelj, amelyek kifejezetten társadalmi problémákat érintenek?
Nem is tudom, mi lehetne fontosabb annál, mint arról csinálni filmet, ami az életünk, ami történik körülöttünk. De szerintem leginkább ebből kiindulva érdemes színházat, festményt, vagy bármely más művészeti alkotást is létrehozni.
Mészöly Anna a Fekete pont forgatásán / Fotó: Megyeri Dániel / Mozinet
Ha visszagondolsz az iskolás éveidre, értek olyan élmények a suliban, amelyekről úgy érzed, hogy még mindig hatással vannak rád?
Rengeteg érzet, emlék visszajött, miközben forgattunk az iskolában, de talán annyira meghatározó, szélsőséges élményt nem tudok felidézni, mint amilyen a rendezőnek, Szimler Bálintnak volt, aki gyerekként visszajött Amerikából, és itt egy elég más rendszerrel találkozott. Arra azért nem esett jól visszagondolni, hogy mennyire erősen követtünk egy elfogadott mintát, rendet az iskolában, hogy mennyire az ennek való megfelelés volt a norma, a “jó”, a különbözőség erősítése, az identitás, az egyediség megtalálása helyett. Ez a későbbiekre nézve sem túl előnyös, mert talán nehezebben fedezzük fel, hogy milyenek is vagyunk valójában, mire vágyunk, mi az életünk értelme.
Ezek szerint nem voltál lázadó gyerek?
Csendes, különös lázadásaim voltak, egészen a gimnázium végéig. Alapvetően jó tanuló voltam, szorgalmas, vágytam arra, hogy újdonságokról halljak, meg persze szeretetre is.
Milyen érzés volt újra egy általános iskolában találni magadat a forgatáson, ráadásul most egy másik szemszögből, a tanári asztal mögül látni egy osztályt?
Ijesztő volt, hogy nem sok minden változott. A filmben szerepelnek valódi tanárok is, és egészen döbbenetes dolgokat meséltek. Sokan maguk viszik be a vécépapírt, a hipót, apró pénzért helyettesítenek, stb. Csodálom és tisztelem őket, hogy ilyen körülmények és megbecsültség mellett is jelen vannak, kitartanak a hivatásuk mellett.
A napokban írt nekem egy miskolci lány, hogy látta a filmet, és korábban náluk is volt olyan a gimnáziumban, hogy kiesett egy ablak vagy hogy indokolatlanul elküldtek egy tanárt, több ponton ismerős helyzettel szembesült. Különben leendő magyartanár és hasonló elképzelései vannak az eredményes tanításról, mint amivel Juci próbálkozik a filmben. Szívmelengető volt olvasni. Szurkolok neki!
.jpeg)
Szimler Bálint rendező és Mészöly Anna a Fekete pont forgatásán / Fotó: Mozinet
Juci néni abban is különbözik a tanári kartól, hogy próbál közvetlenebb viszonyt kialakítani a gyerekekkel a tanórán. Milyen volt számodra a gyerekekkel való munka a valóságban?
Élvezetes, szeretettel teli, koncentrált. A forgatás előtt volt egy próbahét, ahol megnéztünk egy-egy jelenetet, de csak lazán, keresgélve, mert Bálint nem szerette volna szigorúan beállítani azokat. Játszottunk, kipróbáltunk néhány helyzetet, például, hogy az osztály szívassa meg Juci nénit, mert nem akarnak tanulni, és akkor megláttuk, hogy mit hozunk ki ebből, ők meg én. Később is így alakult a munka, például a petőfis órának teljes impróval mentünk neki. Bálinttal letisztáztuk a fő pilléreket, hogy minek lenne jó elhangoznia, fejben felkészültem, és utána tartottam egy órát, ráengedtem a verset a gyerekekre, váratlanul, hogy lássuk, mit reagálnak, mit mozgat meg bennük. Ott sokan tényleg először mondják el a gondolataikat, érzeteiket.
Először dolgoztál együtt Szimler Bálint rendezővel. Milyen volt ez a találkozás?
Felemelő. Bálintot nagyszerű embernek és alkotónak ismertem meg. Végtelen nyugalmas, szabad környezetet teremtett a forgatáson, miközben pontosan tudta, érezte, hogy mit szeretne. Sok tartalmas, valódi lehetőséget kívánok neki!
Nehézség volt vagy inkább inspirálóan hatott rátok, hogy a film alacsony költségvetésből forgott?
A kettő együtt. A kiszolgáltatott helyzet sok nehézséget, áldozatot követelt és sok rugalmasságot igényelt, de emellett hatalmas szabadságot is adott, hogy a magunk urai vagyunk, arról és úgy csinálunk filmet, amiről szeretnénk. A forgatás nagy odaadással, szeretettel készült, szerintem mindenki az elején eldöntötte, hogy részt tud-e benne venni, mögé tud-e állni, és így nyomtuk. Hosszan velem lesz az élmény.
Mészöly Anna a Fekete pont forgatásán / Fotó: Megyeri Dániel / Mozinet
Melyik volt számodra a legemlékezetesebb jelenet?
A szülői értekezlet jelenet például nagyon emlékezetes. Döbbenten figyeltem, ahogy összeáll a helyzet, nagyon jól működött benne mindenki. Annát pedig, aki a nehéz sorsú édesanyát játssza a jelentben, különösen megható és lenyűgöző volt nézni.
Könnyen sikerült megtalálni a közös hangot a Palkót játszó Paul Mátis-szal?
Abszolút. Nagyon ügyes és koncentrált volt. Ő egyébként tényleg Berlinben él, és úgy tűnt élvezi az itt létet.
A film világpremierje a locarnói filmfesztiválon volt, ahol elnyerted a legjobb színésznőnek járó díjat. Hogyan élted meg?
A rövidsége ellenére felejthetetlen élmény volt. Augusztus 9-én volt a premier Locarnóban, viszont én a vetítés után egyből rohantam vissza a reptérre, mert másnap egy nagyon fontos barátnőm esküvője volt itthon, amit nem szerettem volna kihagyni. Pár nappal később felhívott egy svájci szám, titokzatosan érdeklődött egy úr, hogy hol leszek szombaton, aztán végül kiderült, hogy díjat kapok. Sokkoló volt. Végül nagy szervezkedés eredménye lett, hogy át tudtam venni személyesen, mert a Kultkikötő áttette későbbre az előadásunkat, így pont ki tudtam utazni. Köszönöm nekik.
Mészöly Anna a Fekete pont forgatásán / Fotó: Mozinet
A Fekete pont egy nagyon specifikus helyzetet, a magyar közoktatás állapotát jeleníti meg. Hogy tapasztaltad, mennyire tudtak ezzel azonosulni a külföldi nézők?
Abban bíztunk, hogy itthon van egy réteg, aki érti és értékeli majd a filmet, de izgatottak voltunk, hogy a svájci fesztivál közönségének vajon mit ad. Azt tapasztaltuk, hogy nemzetközi közegben is működött, vették a humorát és nagyon értő kérdéseket kaptunk a vetítés után. Egy grúz lány - ha jól emlékszem - például azt mondta, hogy nagyon tudott vele azonosulni, mert náluk is hasonló helyzetben van az oktatás. Persze voltak olyanok is, akiknek teljesen idegen volt a dolog és megkérdezte, hogyan tűrjük el ezt a helyzetet, miért maradunk otthon. Aztán szétnéztünk a színpadon, és konstatáltuk, hogy a fél társaság már vagy kiköltözött valahova, vagy tervezi a költözést.
Nemrég egy hazánkban forgatott külföldi filmben, a velencei filmfesztiválon bemutatott A brutalistában is szerepeltél. Milyen volt Adrien Brody-val közös jelenetben forgatni?
Csodálatos. Egyenrangú partnerként kezelt, nyitott, alázatos és közvetlen volt. Ötletelt, az érződött, hogy szeretné minél jobban megcsinálni a jelenetünket.
Jelenleg Miskolcon játszol színházban. Hogyan befolyásolja ez a filmezési lehetőségeidet, mennyire tudod összeegyeztetni a kettőt?
Helyzettől függ. Szerencsére rugalmasak a színházban, és igyekeznek alkalmazkodni, kiengedni, ha úgy van.
