Michael Moore arcai

Moore, a hamisító

Seres László bevezetőjében amellett, hogy azt kívánta bebizonyítani: “Michael Moore egy seggfej”, a kétnapos fesztivál ötletét is kínosnak nevezte. Annyi értelme van, mondta, mintha Belgium és a pedofília kapcsolatáról rendeznének konferenciát. Seres szerint Moore  “moral insanity”, aki gyűlöletkeltő módon relativizálja a világrendet. Olyan, mint egy holokauszt-tagadó, s értelmiségi véleményformálóként különösen veszélyes hatása van. Moore torzít, hazudik és kitalál dolgokat. Például készülő új filmje a Fahrenheit 911 kapcsán - melyre az antikapitalista Moore már több millió dolláros szerződést kötött - Amerikát és Bush-t teszi felelőssé szeptember 11-ért, továbbá gazdasági kapcsolatot tételez fel a Bush- és a bin Laden-család között, állításait ugyanakkor nem bizonyítja.  Seres elmondta, hogy három internetes honlap foglalkozik azzal, hogyan hamisít tényeket Micheal Moore, illetve a szombati Népszabadságban egy általa összeállított hazugságlista fog megjelenni a Kóla, puska, sültkrumpli állításaival kapcsolatban.

Seres kiemelt néhány példát a filmből. A rendőrségi jegyzőkönyvekben sehol sem szerepel, hogy a két tettes a Columbine iskolában történt vérengzést megelőzően tekéztek volna, Moore önkényesen állítja ezt. Továbbá az eset nem hozható kapcsolatba a helyi üzemmel, mely ráadásul nem is állít elő hadifelszerelést. A filmben háttérként látható rakéta csupán egy telekommunikációs műhold, miközben Moore egészen mást sugall a riportban. Nem állja meg a helyét az az állítás sem, miszerint az amerikai kormány a táliboknak fizetett volna dollármilliókat. Ezek a pénzek az ENSZ-hez és egyéb segélyszervezetekhez kerültek. A film csúcsjelenetének szánt Charlton Heston-interjúban pedig a 80-on felüli Alzheimer-kóros Hestont megalázó helyzetbe hozza Moore, összemosva a fegyverlobbyt és a fegyvertartók találkozóját, valamint úgy érzékelteti, mintha az egyik városban az NRA (Nemzetközi Fegyverszövetség) gyűlése közvetlenül a véres tragédia után lenne megtartva, holott a valóságban 8 hónap telt el a két esemény között. Seres László felhívta a figyelmet arra is, hogy Moore mind az NRA-t, mind Charlton Hestont rasszistának állítja be, de olyan fontos múltbéli tényeket, - mint hogy Heston annak idején együtt menetelt Martin Luther Kinggel – elhallgat.

Moore, a diskurzusteremtő

Avar János egyet értett Seressel abban, hogy Moore “gombhoz varrja a kabátot”, vagyis egy előre gyártott koncepcióhoz keresi a megfelelő anyagokat. A filmben érzékeltett kapcsolat a hadiipar és a lőfegyverrel elkövetett gyilkosságok között szerinte is túlzás, a valóságban mindez bonyolultabb, mint ahogy a filmben megjelenik. Ugyanakkor Avar szerint nem a hibalista a lényeg, valamint nem kellene az egész filmet lesöpörni az asztalról, hiszen nem érdemtelen az a provokatív attitűd, mellyel Moore dolgozik.

Bombera Krisztina hozzátette, hogy Moore filmjének erénye, hogy diskurzusra alkalmassá teszi a témát. Fontos, hogy lehet tudni, kicsoda Moore, vállalja nézeteit, s a film a szólásszabadság szellemében fogant, valamint jól képviseli azt a szemléletet, hogy nem kell tekintélyek előtt hajbókolni.

Bolgár György ugyancsak sok hibát és demagógiát fedezett fel az Oscar-díjas műben. Nem nyilvánvaló szerinte, hogy Amerikában félnek az emberek, s a fegyveripar terrorizáló szerepét is kérdőjelesnek látja. Jó példa Moore demagógiájára a koszovói bombázás imperialista, hódító háborúként való beállítása, miközben az egy béketeremtő katonai akció volt. Az amerikai közönség nem tájékozott ilyen kérdésekben, s könnyen félrevezethető. Bolgár György szerint Moore egyszer szellemes, máskor pedig felháborítóan demagóg. Mégis fontos, hogy ott van a kérdés: ha más országok meg tudtak birkózni az agresszióval, Amerika miért nem?

Vágvölgyi B. András filmes szempontból közelített Moore munkájához. Sok vágó- és értelmező képet használ, közben pedig mondja hozzá a szöveget, s ezzel előtérbe helyezi önmagát. Vágvölgyi szerint – aki Moore első filmjét, a Roger and Me-t nagyon jónak tartja - még nem lehet eldönteni igazán, hogy Michael Moore olcsó bulvárújságíró vagy pedig komoly, felelős alkotó.

Moore, a pszichológus

Veér András pszichológiai értelemben remekműnek tartja a Kóla, puska, sültkrumplit. Félretéve a dokumentum vs. fikció dilemmát, Veér elmondta, hogy a lőfegyveres gyilkosság személytelen jellegét (nem kell megérinteni az áldozatot) mesteri módon ábrázolja a film. Moore többször szembesíti az áldozatokat a vélt bűnösökkel. Például a film végén otthagyja a hatéves kislány fényképét Heston birtokán: a jelenetet lehet giccsesnek, felháborítónak tartani, de mindenképpen nagy hatást vált ki. Továbbá a Heston és mások által is emlegetett “család, haza, szabadság” fogalmak mind az agresszióhoz vezető ideák lehetnek, melyek arra is alkalmasak, hogy az áldozattal való kapcsolat helyére lépjenek. Veér azt is elmondta, hogy amerikai pszichiáterek kutatásai egybecsengenek Moore bizonyos következtetéseivel: liberális fegyvertartás mellett emelkedhet az agresszió.

A nyilvánosság fegyver, mondta Bombera Krisztina, s minden hibájával együtt Moore-nak sikerül elérni, hogy beszélnek róla. Felmerül a kérdés, hogy vajon lehet-e ilyen hatása egy jó arányérzékkel és mértéktartással készülő dokumentumfilmnek, vagy csak a bulváreszközök túlzásai érhetnek el ilyen sikereket.

“Szar, szappan, szalámi”

A további beszélgetést egyre inkább a politika témája uralta. Avar János hangsúlyozta, hogy a liberális Hoolywood Bush elleni tüntetése, illetve az igazságtalan és neonáci hangulatú Amerika-ellenesség nem azonos. A liberális értelmiség inkább a belpolitikája miatt utálja Bush-t, ugyanakkor, mint Moore filmjében is, “szar, szappan, szalámi” keveredik, amikor az USA katonai beavatkozásait felsorolva nem tesznek különbséget a jogos és jogtalan fellépések között. Bolgár György “kommunista hapenning”-hez hasonlította Moore filmjét, de elismerte, hogy lényegében igaza van. Bombera ezzel szemben éppen azt emelte ki, hogy a film jól bemutatja azt a sajátosan amerikai állapotot, hogy az egyén, ha szükséges, mégiscsak tehet valamit a hatalommal szemben.