filmhu:Hogyan lehetne behatárolni ezt a műfajhatár-sértő filmet?
 
Domokos János: A doku-csoport, amely a filmet jegyzi direkt azért jött létre, hogy a dokumentum és a játékfilm közötti átmenetet célozza be, és olyan dokumentumfilmeket készítsen, amelyek játékfilmes dramaturgiával is élnek. Mindnyájunknál az volt a szempont, hogy szereplőink valóságosak legyenek, és valóságos helyzetekbe rakjuk őket. Nyilvánvaló, hogy A vonat igazából meg volt szervezve. Máskülönben az egész nem működött volna.

filmhu:Pontosan ezt akartam kérdezni, hogy mennyire volt „megrendezett” a film?

Szalay Péter: Egyeztettünk, hogy ki milyen karaktereket keres. Előzetesen megbeszéltük, hogy hol létesíthetünk kapcsolódási pontokat, mi az, ami egyértelművé teszi, hogy egy helyszínen vagyunk, és egy vonaton ülünk. Ilyen volt például a kalauz, vagy a vám. Bizonyos ziccereket tehát előre kidolgoztunk, egyébként pedig hagytuk, hogy a szereplők éljék a saját életüket. A végkifejlet - hogy mely falvakba, városokba jutunk el - teljesen spontán volt. Nem tudhattuk előre, hogy találkozni fogunk az utolsó szitakészítő bácsival, az csupán szerencsés véletlen volt.

filmhu: Tulajdonképpen különböző generációk filmje ez. Hogyan találtatok egymásra, milyen volt a közös munka?

Domokos: Két generáció együttműködéséről van szó. Szalay Péter és Szekeres Csaba, illetve én és El Eini Szonja egy generáció vagyunk.
Nagy „csata” volt, de ennél sokkal fontosabb kérdés, vajon hogyan tud négy rendező együtt dolgozni, ugyanis általában mindenki genetikusan azt gondolja, hogy az övé jobb, és a másikéból kell kivágni. Képzelj el négy rendezőt, ahogy ülnek a vágóasztalnál, és értelemszerűen mindenki a másikét akarja csonkítani. Micsoda véres konfliktusokhoz vezethet ez!

Továbbá itt van még a dramaturgiai egyeztetés. Ha valaki egymaga jegyez egy filmet, az a saját agyában pörgeti le a történetet, ellenben négy agyban lepörgetni mindezt - viszonylag demokratikus módon - eléggé körülményes, és energiaölő vállalkozás.

filmhu:Mi lesz a filmmel, hol fogják leadni, utazik-e fesztiválokra?

Szalay: Február másodikán 18:45-kor a Duna TV-ben lesz látható, illetve van egy „Input” nevezetű fesztivál – ha jól tudom idén Barcelonában kerül megrendezésre –, ahová már meghívták. Egyébként a filmnek tulajdonképpen ma (január 27-én) volt a bemutatója, tehát az egész még nagyon új. Azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, hogy a Mediawave-re szintén szeretnénk nevezni.

Annyit tennék még hozzá, Jánost kiegészítendő, hogy a négy rendező évek óta figyeli egymás munkáit, évek óta összejárunk, hogy közös filmmel indulhassunk egyszer, ugyanis a filmjeinknek valamiképp hasonló a látásmódja, a dramaturgiai fűzése. Bár a formanyelvünk különböző, bizonyos közös vonás mégis felfedezhető a munkáinkban.

Domokos:A vonat egyébként a maga módján szerintem világpremier lehet. Nem emlékszem, hogy ilyen módon egymásra vágott, és dramaturgiailag összehangolt dokumentumfilmet – nem szkeccsfilmet! – csináltak volna.

Szalay: Így van, nem az volt a cél, hogy egymás után következzen négy történet –  így sokkal egyszerűbb lett volna -, hanem hogy hatással legyenek egymásra, egymást formálják, és ne adj’ isten a néző azt gondolja a végén, hogy ez egy film.