filmhu:Az eddig kialakult gyakorlat szerint hogyan látja az ORTT-nek a filmtámogatásban betöltött szerepét, illetve – a filmtörvény és az EU-csatlakozás közelében – hogyan képzeli el mindezt a jövőben?
Dr. Tímár János: Az ORTT hosszasan kereste és keresi most is a helyét a rendszerben. Egyrészt a médiatörvény szövegéből is következik, hogy a televíziók és a filmgyártás között valamilyen kapcsolatnak kell lennie. Az ORTT - és ezen belül a Műsorszolgáltatási Alap - formálisan is érintett ebben.
A magyar filmgyártásban és –finanszírozásban a piaci szempontok viszonylag kevéssé, ám a közpénzekhez való hozzáférés meglehetősen felülértékelt. Az a szerep, amit az ORTT betölthetne, ebben az értelemben kettős: egyrészt közpénzeket is adhat, másrészt pedig szerepénél fogva analizálhat piaci mozgásokat is. A médiatörvény is erre a logikára épít.
filmhu: Hogyan működött ez idáig a gyakorlatban?
T. J.: Volt olyan időszak, amikor az ORTT-től kapható pénzek kevéssé voltak jelentősek más közpénzekhez képest, amit például az MMK-tól lehetett szerezni filmgyártásra. Aztán volt olyan időszak, amikor az ORTT szerepe felértékelődött, mert akkor a kormányzat az MMK viszonylag kevés pénze mellett a központi forrásokat egy-egy produkcióhoz rendelte hozzá. Ekkor az ORTT akkori, nem nagymértékben növekvő pénze relatíve nagy értékkel bírt.
A helykeresés másik oka, hogy nem alakult ki olyan rendszer a filmtámogatásban, ahol a közpénzek elosztásában együttműködés lenne a különböző szervezetek között. Amikor az ORTT először lépett a játékfilm-támogatás területére, akkor 50-60, az MMK által támogatott produkció közül került ki az a kb. 20, amelyek nálunk is jelentős pénzt kaptak. Aztán ez fordítva is megtörtént, mert az ORTT éppen előbb írt ki pályázatot, mint az MMK, így aztán kétszer is az ORTT által támogatott és így elindított filmekhez adott az MMK további támogatást. Kiderült azonban, hogy egyik szervezet sem tartja szerencsésnek azt a helyzetet, hogy az egyik megmondja, hogy kiknek adhat pénzt a másik. Másféle együttműködésre vagy ennek kidolgozására ugyanakkor nem került sor.
A harmadik szempont, hogy elsősorban mindenki a játékfilmekről beszél, a klasszikus, elsősorban celluloidra rögzített, mozis forgalmazásra készülő egészestés alkotásokról. Az ORTT - nem feledve, hogy részben ehhez kapcsolódóan kell, hogy működjön és kezelje a pénzeit – szerepénél fogva jóval nyitottabb azon műfajok felé, melyeket filmgyártásnak tekintünk ugyan, mégis otthonosabban mozognak a televízió képernyőjén, mint a moziban (különös tekintettel a multiplexekre). Nem tartom tragikusnak, hogy jelenleg is alakuló, sok lábon álló rendszer van, ahol sokféle érdek és sokféle érték megjelenhet – ezeket egymás kiegészítéseként érdemes felfogni.
Az ORTT tehát elég változóan látja a helyzetet, nincs stabil viszonyulása hozzá. Abban az időben, amikor kevés pénz volt játékfilmre, akkor nagyon fontos volt, hogy az ORTT kiírta a maga filmes pályázatát, ahol minden korábbi magyarországi finanszírozáshoz képest azt vállalta, hogy a filmek bekerülési összegének felét kifizeti. Ugyanakkor volt olyan év, és ebben az évben is ez a jellemző, hogy az ORTT nem írt ki játékfilmre pályázatot, de más mozgókép-alkotásokra kiírt.
filmhu: Sok kérdés merült fel az elmúlt években a televíziók reklámbevételeiből származó források felhasználását illetően. Hogyan viszonyul ehhez az ORTT?
T. J.: A törvény az országos televíziókra nézve kötelezettséget írt elő, mégpedig hogy reklámbevételeinek 3-6%-át filmalkotásokra kell fordítani. Ez idáig a befizetés csak az MMK-ba történt. Most felmerült, hogy esetleg az ORTT Műsorszolgáltatási Alapjába is lehetne. Ebben az esetben az ORTT azt vállalná, hogy az így bejövő pénzeket ugyanabban a logikában kezelné és juttatná vissza a filmgyártásba, ahogyan elvileg az MMK is tette. A gyakorlatban az MMK gazdálkodása és az ÁSZ-vizsgálat kapcsán kiderült persze, hogy a televíziós kötelezettségvállalások nem olyan egyértelműen működtek, ahogyan ezt mindenki elképzelte. Az ORTT most érdemben is jobban elkezdett foglalkozni azzal, hogy az a műsorszolgáltató, aki nem fizetett be 3%-ot reklámbevételei után, valójában hogyan teljesíti ezt a kötelezettségét. A jövőbeli elképzelések szerint az ORTT nagyobb súlyt fektetne arra, hogy a nagy televíziók filmgyártással kapcsolatos kötelezettségeiket a törvényalkotó szándékai szerint teljesítsék. Ez ügyben nálunk az ORTT-ben is van mulasztás, illetve hiányosság.
filmhu: A tv2 gyakorlata kapcsán többször felmerült már az a probléma például, hogy a televíziók megszabhatják-e az MMK-nak, hogy melyik produkciót támogassa az általuk befizetett pénzből.
T. J.: Sajátos helyzetről van szó, és végeredményről nem lehet beszélni, mert jelen pillanatban nem született még róla döntés. A felvetés annyiban logikus, hogy a tv2 gyakorlata, mint mára kiderült, meglehetősen ellentmondásos, eddig viszont legitimnek tűnt. Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy a tv2 ármányos módon kijátszotta a törvényt, miközben a két másik szereplő, az ORTT és az MMK ezt elfogadta. Az ÁSZ-vizsgálatból is kiderült, hogy a tv2 nem fizetett annyit és olyan módon, ahogyan kellett volna. Az ÁSZ-tól függetlenül az ORTT is vizsgálja, hogy hogyan teljesít az RTL Klub és a tv2, és valószínűleg hasonló eredményre fog jutni, mint az ÁSZ-vizsgálat.
Ez elsősorban a jövőre nézve jelenthet előrelépést. Az már jogi kalandozás kérdése, hogy visszamenőleg mit lehet kezdeni azzal, hogy a gyakorlat nem felelt meg az elvárásoknak. A jövőben a televízióknak vagy tisztán oda kell adni ezt a pénzt, ami azt is jelenti, hogy akár a „leglilább” művészfilmet is el lehet készíteni az ő pénzükből, mert a tévének nincs beleszólása a 3%-os befizetés elosztásába. Vagy legyen a ráfordítás 6%, de akkor ne a csatorna valamelyik munkatársának, családtagjának produkciója teljesítse azt, hanem külső gyártásban készülő filmeket kelljen finanszírozni. Szerencsés módon a kereskedelmi televíziók reklámbevételei nem csökkennek az évek során, ezek tehát jelentős források. A két csatorna együtt milliárdos nagyságrenddel jelenhet meg a rendszerben.
filmhu: Várható-e, hogy ennek kapcsán, vagy más ok miatt megváltoztatják a médiatörvényt?
T. J.: Nem valószínű, hogy a médiatörvényhez hozzányúlnak, persze előfordulhat, akár a filmtörvény kapcsán is, hogy mégis megváltoztatják. Ehhez azonban a törvény kétharmados volta miatt nagy egyetértésre van szükség. Inkább arra lehet építeni, hogy a médiatörvény filmtámogatásra vonatkozó része jobban életre fog kelni. Az MMK és az ORTT is erre próbálják majd rábírni a televíziókat.
filmhu: Az imént említette, hogy idén az ORTT nem ír ki játékfilmes pályázatot. Mire lehet számítani a jövőben ennek kapcsán?
T. J.: Az ORTT pályáztatási területen a korábbiakhoz képest kevésbé venne részt a játékfilm-támogatásban, viszont az audiovizuális ipar más produktumainak támogatásában jelentősebb szerepet vállalna. Ez valamiféle reális profiltisztítás. A szereplők együttműködése az egyik lehetséges út, melynek során egy kicsit jobban letisztul, hogy ki mihez ért, mihez van hivatalból köze. Mindig felmerült, hogy outsiderek vagyunk a filmezésben. Az ORTT-nek valóban nem a magyar játékfilmgyártás a legfőbb területe. Valódi mozgásterünk jobban kapcsolódik a tévés műfajokhoz, ahol jobban is tudják kezelni szereplésünket, és másfajta elvárások fogalmazódnak meg velünk szemben.
Az ORTT egyik lehetséges szerepe a jövőben, hogy a törvény adta lehetőségeket analizálja, aktív szerepre pedig nem a játékfilm, hanem más filmműfajok irányába törekszik.
filmhu:Milyen műfajokról lehet itt szó?
T. J.: Amelyek elsősorban a televízió műsorkínálatában jelennek meg, nem pedig a hagyományos mozi-kínálatban. A dokumentumfilmek mellett például a tévésorozatok. Ha sikerül az MMK-val jól együttműködni, várhatóan lesz tévéfilmekre, tévéjátékokra kiírt közös pályázatunk is. Azonban nem feltétlenül műfaji definíciók mentén gondolkodunk. Például volt egy időszak, amikor - részben kényszerből - az ORTT támogatott önálló produkciós irodákat. Ekkor az MTV ugyanis, köztartozásai miatt ki volt zárva a közpénzekből való hozzáférésből. Az ORTT úgy írta ki a pályázatokat, hogy önálló produkciós irodák pályázhattak mindarra a pénzre, ami a közszolgálatnak a törvény szerint pályázatra szánt része volt. A közszolgálat a bemutatást vállalta, de a produkciós irodák készítették a műsorokat. Volt olyan időszak is - amelyet mára sokan elfelejtettek - amikor a tévé teljes fizetésképtelenségben volt, és éppen a külsőseinek nem tudott fizetni. Ekkor az ORTT átvállalta a tévé ilyen irányú kötelezettségeit, elsősorban amiatt, hogy a külső produkciós műhelyek egyáltalán életben maradhassanak. Mindenhol arról szól már a tévés iparág, hogy a saját gyártású műsorok mellett olyan köröket hoznak létre, amelyek önállóan képesek működni.
filmhu: Ezek szerint, ha a jövőben kiszámítható lesz, hogy játékfilmgyártásra mennyi közpénz lesz felhasználható, akkor erről a területről az ORTT kivonulhat, mert az MMK-n és más pénzosztókon keresztül a játékfilmesek megkapják az elegendő állami támogatást?
T. J.: Ma ez az egyik lehetséges irány. De nem csak abban az értelemben, hogy az MMK tisztességes összegekhez jut az államtól, habár ez nagyon fontos része a folyamatnak. Forrásként nem csak az MMK-val lehet számolni. Annak a rendszernek a végiggondolását és realizálódását kell elérni, hogy a médiatörvényben megfogalmazott logikák egyértelműen valósuljanak meg. Ha lehet tudni, hogy az ORTT rendes működése következtében, a televíziók kötelezettségei miatt megjelentek források és ebből pl. 8 játékfilm el tud készülni, akkor az ORTT adminisztratív működésével állít elő pluszforrásokat. Ekkor már nem az elkülönített közpénzből, a Műsorszolgáltatási Alapból kell játékfilmeket támogatni. Tehát nem egyszerű kivonulásról van szó, hanem a források másfajta értékeléséről és kezeléséről. Ez a folyamat most zajlik, nagyon puha állapotban van. A beszámolók értékelése kapcsán most szembesültünk azzal, hogy feltehetően vannak még kihasználatlan források ezen a területen. Fontos, hogy ne alakulhasson ki az a sajátos helyzet, hogy az RTL Klub a Barátok közt című sorozatával rója le a magyar filmgyártás iránti törvényes kötelezettségét, vagy hogy a tv2 ellentmondásos filmtámogatása valósuljon meg. A médiatörvényben megfogalmazott rendszer ennél tisztább állapotot feltételez. Ha ezt sikerül megoldani, akkor alapvető törvényi változások nélkül keletkezik olyan forrás, ami alapján a Műsorszolgáltatási Alapból már esetleg kevésbé kell majd erre pályáztatni.
filmhu: Ha megvalósul, hogy több pénzt kap a magyar film, és több magyar film tud elkészülni, akkor vajon a televíziókban is többet fognak bemutatni belőlük?
T. J.: A kereskedelmi tévék esetében ez piaci kérdést is jelent. Állandóan megfogalmazódik az elvárás, hogy a magyar film legyen közönségbarát, legyen versenyképes az európai, de akár az amerikai produkciókkal szemben is, legalábbis az európai környezetben. A médiatörvény a közszolgálati műsorszámok támogatását teszi lehetővé, tehát szembe lehet nézni azzal is, hogy lesznek a magyar filmgyártásban olyan produkciók, amelyek esetleg nem minősülnek közszolgálati műsorszámnak. Ha most konkrétan a Bujtor-filmekre gondolunk, akkor felmerül ez a szempont, az ORTT részéről mindenképpen.
Azzal is küzdünk, hogy a kereskedelmi televíziók műsoraiban melyik produkció számít közszolgálatinak. Ebben az ORTT-nek az a szerepe, hogy hogyan tudja segíteni a közszolgálati produkciók műsorra kerülését úgy, hogy ne keveredjen bele az, ami nem oda való. Ez már messze túl is megy a közeljövőben várható eseményeken. Az egész médiatörvény és annak szerződéses elemei értékelendők és átgondolandók. Vajon helyes-e, hogy ilyen magas a televíziókra nézve kötelező közszolgálati vállalás? Vagy pedig érdemes esetleg leszűkíteni a vállalásokat, elfogadni, hogy kisebb mértékűek, viszont valóban olyan elvárásoknak feleljenek meg, amit a magyar politikai-kulturális közeg kezelni tudna.
Dr. Tímár János: Az ORTT hosszasan kereste és keresi most is a helyét a rendszerben. Egyrészt a médiatörvény szövegéből is következik, hogy a televíziók és a filmgyártás között valamilyen kapcsolatnak kell lennie. Az ORTT - és ezen belül a Műsorszolgáltatási Alap - formálisan is érintett ebben.
A magyar filmgyártásban és –finanszírozásban a piaci szempontok viszonylag kevéssé, ám a közpénzekhez való hozzáférés meglehetősen felülértékelt. Az a szerep, amit az ORTT betölthetne, ebben az értelemben kettős: egyrészt közpénzeket is adhat, másrészt pedig szerepénél fogva analizálhat piaci mozgásokat is. A médiatörvény is erre a logikára épít.
filmhu: Hogyan működött ez idáig a gyakorlatban?
T. J.: Volt olyan időszak, amikor az ORTT-től kapható pénzek kevéssé voltak jelentősek más közpénzekhez képest, amit például az MMK-tól lehetett szerezni filmgyártásra. Aztán volt olyan időszak, amikor az ORTT szerepe felértékelődött, mert akkor a kormányzat az MMK viszonylag kevés pénze mellett a központi forrásokat egy-egy produkcióhoz rendelte hozzá. Ekkor az ORTT akkori, nem nagymértékben növekvő pénze relatíve nagy értékkel bírt.
A helykeresés másik oka, hogy nem alakult ki olyan rendszer a filmtámogatásban, ahol a közpénzek elosztásában együttműködés lenne a különböző szervezetek között. Amikor az ORTT először lépett a játékfilm-támogatás területére, akkor 50-60, az MMK által támogatott produkció közül került ki az a kb. 20, amelyek nálunk is jelentős pénzt kaptak. Aztán ez fordítva is megtörtént, mert az ORTT éppen előbb írt ki pályázatot, mint az MMK, így aztán kétszer is az ORTT által támogatott és így elindított filmekhez adott az MMK további támogatást. Kiderült azonban, hogy egyik szervezet sem tartja szerencsésnek azt a helyzetet, hogy az egyik megmondja, hogy kiknek adhat pénzt a másik. Másféle együttműködésre vagy ennek kidolgozására ugyanakkor nem került sor.
A harmadik szempont, hogy elsősorban mindenki a játékfilmekről beszél, a klasszikus, elsősorban celluloidra rögzített, mozis forgalmazásra készülő egészestés alkotásokról. Az ORTT - nem feledve, hogy részben ehhez kapcsolódóan kell, hogy működjön és kezelje a pénzeit – szerepénél fogva jóval nyitottabb azon műfajok felé, melyeket filmgyártásnak tekintünk ugyan, mégis otthonosabban mozognak a televízió képernyőjén, mint a moziban (különös tekintettel a multiplexekre). Nem tartom tragikusnak, hogy jelenleg is alakuló, sok lábon álló rendszer van, ahol sokféle érdek és sokféle érték megjelenhet – ezeket egymás kiegészítéseként érdemes felfogni.
Az ORTT tehát elég változóan látja a helyzetet, nincs stabil viszonyulása hozzá. Abban az időben, amikor kevés pénz volt játékfilmre, akkor nagyon fontos volt, hogy az ORTT kiírta a maga filmes pályázatát, ahol minden korábbi magyarországi finanszírozáshoz képest azt vállalta, hogy a filmek bekerülési összegének felét kifizeti. Ugyanakkor volt olyan év, és ebben az évben is ez a jellemző, hogy az ORTT nem írt ki játékfilmre pályázatot, de más mozgókép-alkotásokra kiírt.
filmhu: Sok kérdés merült fel az elmúlt években a televíziók reklámbevételeiből származó források felhasználását illetően. Hogyan viszonyul ehhez az ORTT?
T. J.: A törvény az országos televíziókra nézve kötelezettséget írt elő, mégpedig hogy reklámbevételeinek 3-6%-át filmalkotásokra kell fordítani. Ez idáig a befizetés csak az MMK-ba történt. Most felmerült, hogy esetleg az ORTT Műsorszolgáltatási Alapjába is lehetne. Ebben az esetben az ORTT azt vállalná, hogy az így bejövő pénzeket ugyanabban a logikában kezelné és juttatná vissza a filmgyártásba, ahogyan elvileg az MMK is tette. A gyakorlatban az MMK gazdálkodása és az ÁSZ-vizsgálat kapcsán kiderült persze, hogy a televíziós kötelezettségvállalások nem olyan egyértelműen működtek, ahogyan ezt mindenki elképzelte. Az ORTT most érdemben is jobban elkezdett foglalkozni azzal, hogy az a műsorszolgáltató, aki nem fizetett be 3%-ot reklámbevételei után, valójában hogyan teljesíti ezt a kötelezettségét. A jövőbeli elképzelések szerint az ORTT nagyobb súlyt fektetne arra, hogy a nagy televíziók filmgyártással kapcsolatos kötelezettségeiket a törvényalkotó szándékai szerint teljesítsék. Ez ügyben nálunk az ORTT-ben is van mulasztás, illetve hiányosság.
filmhu: A tv2 gyakorlata kapcsán többször felmerült már az a probléma például, hogy a televíziók megszabhatják-e az MMK-nak, hogy melyik produkciót támogassa az általuk befizetett pénzből.
T. J.: Sajátos helyzetről van szó, és végeredményről nem lehet beszélni, mert jelen pillanatban nem született még róla döntés. A felvetés annyiban logikus, hogy a tv2 gyakorlata, mint mára kiderült, meglehetősen ellentmondásos, eddig viszont legitimnek tűnt. Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy a tv2 ármányos módon kijátszotta a törvényt, miközben a két másik szereplő, az ORTT és az MMK ezt elfogadta. Az ÁSZ-vizsgálatból is kiderült, hogy a tv2 nem fizetett annyit és olyan módon, ahogyan kellett volna. Az ÁSZ-tól függetlenül az ORTT is vizsgálja, hogy hogyan teljesít az RTL Klub és a tv2, és valószínűleg hasonló eredményre fog jutni, mint az ÁSZ-vizsgálat.
Ez elsősorban a jövőre nézve jelenthet előrelépést. Az már jogi kalandozás kérdése, hogy visszamenőleg mit lehet kezdeni azzal, hogy a gyakorlat nem felelt meg az elvárásoknak. A jövőben a televízióknak vagy tisztán oda kell adni ezt a pénzt, ami azt is jelenti, hogy akár a „leglilább” művészfilmet is el lehet készíteni az ő pénzükből, mert a tévének nincs beleszólása a 3%-os befizetés elosztásába. Vagy legyen a ráfordítás 6%, de akkor ne a csatorna valamelyik munkatársának, családtagjának produkciója teljesítse azt, hanem külső gyártásban készülő filmeket kelljen finanszírozni. Szerencsés módon a kereskedelmi televíziók reklámbevételei nem csökkennek az évek során, ezek tehát jelentős források. A két csatorna együtt milliárdos nagyságrenddel jelenhet meg a rendszerben.
filmhu: Várható-e, hogy ennek kapcsán, vagy más ok miatt megváltoztatják a médiatörvényt?
T. J.: Nem valószínű, hogy a médiatörvényhez hozzányúlnak, persze előfordulhat, akár a filmtörvény kapcsán is, hogy mégis megváltoztatják. Ehhez azonban a törvény kétharmados volta miatt nagy egyetértésre van szükség. Inkább arra lehet építeni, hogy a médiatörvény filmtámogatásra vonatkozó része jobban életre fog kelni. Az MMK és az ORTT is erre próbálják majd rábírni a televíziókat.
filmhu: Az imént említette, hogy idén az ORTT nem ír ki játékfilmes pályázatot. Mire lehet számítani a jövőben ennek kapcsán?
T. J.: Az ORTT pályáztatási területen a korábbiakhoz képest kevésbé venne részt a játékfilm-támogatásban, viszont az audiovizuális ipar más produktumainak támogatásában jelentősebb szerepet vállalna. Ez valamiféle reális profiltisztítás. A szereplők együttműködése az egyik lehetséges út, melynek során egy kicsit jobban letisztul, hogy ki mihez ért, mihez van hivatalból köze. Mindig felmerült, hogy outsiderek vagyunk a filmezésben. Az ORTT-nek valóban nem a magyar játékfilmgyártás a legfőbb területe. Valódi mozgásterünk jobban kapcsolódik a tévés műfajokhoz, ahol jobban is tudják kezelni szereplésünket, és másfajta elvárások fogalmazódnak meg velünk szemben.
Az ORTT egyik lehetséges szerepe a jövőben, hogy a törvény adta lehetőségeket analizálja, aktív szerepre pedig nem a játékfilm, hanem más filmműfajok irányába törekszik.
filmhu:Milyen műfajokról lehet itt szó?
T. J.: Amelyek elsősorban a televízió műsorkínálatában jelennek meg, nem pedig a hagyományos mozi-kínálatban. A dokumentumfilmek mellett például a tévésorozatok. Ha sikerül az MMK-val jól együttműködni, várhatóan lesz tévéfilmekre, tévéjátékokra kiírt közös pályázatunk is. Azonban nem feltétlenül műfaji definíciók mentén gondolkodunk. Például volt egy időszak, amikor - részben kényszerből - az ORTT támogatott önálló produkciós irodákat. Ekkor az MTV ugyanis, köztartozásai miatt ki volt zárva a közpénzekből való hozzáférésből. Az ORTT úgy írta ki a pályázatokat, hogy önálló produkciós irodák pályázhattak mindarra a pénzre, ami a közszolgálatnak a törvény szerint pályázatra szánt része volt. A közszolgálat a bemutatást vállalta, de a produkciós irodák készítették a műsorokat. Volt olyan időszak is - amelyet mára sokan elfelejtettek - amikor a tévé teljes fizetésképtelenségben volt, és éppen a külsőseinek nem tudott fizetni. Ekkor az ORTT átvállalta a tévé ilyen irányú kötelezettségeit, elsősorban amiatt, hogy a külső produkciós műhelyek egyáltalán életben maradhassanak. Mindenhol arról szól már a tévés iparág, hogy a saját gyártású műsorok mellett olyan köröket hoznak létre, amelyek önállóan képesek működni.
filmhu: Ezek szerint, ha a jövőben kiszámítható lesz, hogy játékfilmgyártásra mennyi közpénz lesz felhasználható, akkor erről a területről az ORTT kivonulhat, mert az MMK-n és más pénzosztókon keresztül a játékfilmesek megkapják az elegendő állami támogatást?
T. J.: Ma ez az egyik lehetséges irány. De nem csak abban az értelemben, hogy az MMK tisztességes összegekhez jut az államtól, habár ez nagyon fontos része a folyamatnak. Forrásként nem csak az MMK-val lehet számolni. Annak a rendszernek a végiggondolását és realizálódását kell elérni, hogy a médiatörvényben megfogalmazott logikák egyértelműen valósuljanak meg. Ha lehet tudni, hogy az ORTT rendes működése következtében, a televíziók kötelezettségei miatt megjelentek források és ebből pl. 8 játékfilm el tud készülni, akkor az ORTT adminisztratív működésével állít elő pluszforrásokat. Ekkor már nem az elkülönített közpénzből, a Műsorszolgáltatási Alapból kell játékfilmeket támogatni. Tehát nem egyszerű kivonulásról van szó, hanem a források másfajta értékeléséről és kezeléséről. Ez a folyamat most zajlik, nagyon puha állapotban van. A beszámolók értékelése kapcsán most szembesültünk azzal, hogy feltehetően vannak még kihasználatlan források ezen a területen. Fontos, hogy ne alakulhasson ki az a sajátos helyzet, hogy az RTL Klub a Barátok közt című sorozatával rója le a magyar filmgyártás iránti törvényes kötelezettségét, vagy hogy a tv2 ellentmondásos filmtámogatása valósuljon meg. A médiatörvényben megfogalmazott rendszer ennél tisztább állapotot feltételez. Ha ezt sikerül megoldani, akkor alapvető törvényi változások nélkül keletkezik olyan forrás, ami alapján a Műsorszolgáltatási Alapból már esetleg kevésbé kell majd erre pályáztatni.
filmhu: Ha megvalósul, hogy több pénzt kap a magyar film, és több magyar film tud elkészülni, akkor vajon a televíziókban is többet fognak bemutatni belőlük?
T. J.: A kereskedelmi tévék esetében ez piaci kérdést is jelent. Állandóan megfogalmazódik az elvárás, hogy a magyar film legyen közönségbarát, legyen versenyképes az európai, de akár az amerikai produkciókkal szemben is, legalábbis az európai környezetben. A médiatörvény a közszolgálati műsorszámok támogatását teszi lehetővé, tehát szembe lehet nézni azzal is, hogy lesznek a magyar filmgyártásban olyan produkciók, amelyek esetleg nem minősülnek közszolgálati műsorszámnak. Ha most konkrétan a Bujtor-filmekre gondolunk, akkor felmerül ez a szempont, az ORTT részéről mindenképpen.
Azzal is küzdünk, hogy a kereskedelmi televíziók műsoraiban melyik produkció számít közszolgálatinak. Ebben az ORTT-nek az a szerepe, hogy hogyan tudja segíteni a közszolgálati produkciók műsorra kerülését úgy, hogy ne keveredjen bele az, ami nem oda való. Ez már messze túl is megy a közeljövőben várható eseményeken. Az egész médiatörvény és annak szerződéses elemei értékelendők és átgondolandók. Vajon helyes-e, hogy ilyen magas a televíziókra nézve kötelező közszolgálati vállalás? Vagy pedig érdemes esetleg leszűkíteni a vállalásokat, elfogadni, hogy kisebb mértékűek, viszont valóban olyan elvárásoknak feleljenek meg, amit a magyar politikai-kulturális közeg kezelni tudna.
