A nagy zabálás
„Ne fald a csúcsokat!” – tanácsolja Luis Trenker, az alpesi filmek csillaga, hegymászóknak szóló, tízpontos szabálygyűjteményében. Hajdani – majdan utált - szeretője, akivel a dr. Arnold Fanck rendezte A szent hegy forgatásán hozta össze a (bal)sors, ezt az intelmet cáfolta meg; élete minden egyes napján. Leni Riefenstahl nem aprózta el: százegy esztendőt töltött el e világon. Ám egeket ostromló harcáról harsogjon ő maga: „Ha valaki, mint én, éveket töltött börtönben, elviselte a híreszteléseket, a tárgyalásokat, a kínosabbnál kínosabb meghallgatásokat – nem szólva arról, hogy mennyi krumplit pucolt a megszálló hadseregeknek -, az érti a módját, hogyan győzze le a jövőbeli akadályokat és támadásokat”.
Steven Bach a szörnyetegnek, (náci) szajhának, a „nemzet [és a Reich] gleccserhasadéká”-nak, „mézesmázos kecské”-nek (azaz, legritkábban a hadtápkotyvasztás ördögének) nevezett, rettegett amazont következetesen Leninek szólítja művében. Ez jelzésértékű; egészében határozza meg 2007-es biográfiája egyedi: ironikus, szarkasztikus, kíméletlenül fanyar humorú, de sosem parlagian gunyoros, és/vagy cinikus hangvételét.
 |
| Férfias eltökéltséggel teríti le a földre fehérmájú (anti-)heroináját |
Az amerikai filmes szakember, korábban a United Artists rangidős alelnöke, sasszemmel vette észre, hogyan nem értekeztek-elmélkednek Riefenstahlról. Akivel szemben (illetve: mellett!) majd’ mindig erővel érvelnek. Mert ellenségei, kihívói, rabszolgái, „rokonai-barátai-üzletfelei”, az oeuvre elemzői, etc. valójában mind egyet akartak: démonizálni, majd leigázni Hitler - háború utáni besorolása alapján - „útitársát”. (Nem tartom kivételnek a lenyűgöző fasizmus-esszé íróját, Susan Sontagot sem. A szerző szerint ő az egyetlen, akit „Leni” engesztelhetetlenül gyűlölt. Magam e téren sem becsülném alá Riefenstahlt.) Bach írói attitűdje azonban Chaplin A diktátorát - és a géniusz megformálta Adenoid Hynkelt - juttatta eszembe. Részint, mivel ez a rémesen (sic!) élvezetes könyv gyakorta ingerelt sátáni kacajra. Bach ugyanis, stílszerűen, férfias eltökéltséggel rántja/teríti le a földre fehérmájú (anti-)heroináját. Szó szerint letépi ruháját. A Köz elé veti a pőre nőt.
Az erő és a szépség útjai
Riefenstahl 1925-ben (huszonhárom évesen) epizódszerepet kapott Az erő és a szépség útjai című, szabadtéren forgatott, korszerűen szólva wellness-filmben. Melyről, természetes, később még csak nem is hallott. Ebből a kultikus Ufa-kasszasikerből láthatunk fotókat (most, először, delikát jelleggel) a kötet képcsarnokában. Ám nézhetünk mást is. Az eltorzult arcú „haditudósítót”, aki 1939. szeptemberében, a Riefenstahl Különleges Filmosztag vezetőjeként lesz szemtanúja a końskíei vérengzéseknek – melyet militáris haute couture-egyenruhában borzong végig. Megszemlélhetjük azoknak a maxglani és marzachni gyűjtőtáborokba zárt cigányembereknek az arcát, akiket fegyveres őrök vonultattak föl az Auteur második játékfilmje, A hegyek alján szereplőválogatása során. A szerencsés kiválasztottak ingyenes kényszermunkát végző statiszták; útjuk majd Auschwitzba vezet.
 |
| Szilaj Leni, e hideglelős moral insanity |
Steven Bach szüntelenül cáfol, fonákjára fordítja elvetemült hősnője valaha volt állításait, leszámol a hazugságokkal; átrajzolja az imágót, melynek markáns részét képezi Riefenstahl 1987-es önéletrajza. (Az Emlékeim-et a Nagyvilág jelentette meg, bosszantóan hanyag kivitelben, 2003-ban, Riefenstahl halálának évében.) Bach tényekkel áll elő, bizonyítékai vannak – nem a szavatosságuk lejártával majd az épp’ divatos dogmá(k)hoz igazítható-alakítható teóriái. Ezért is olyan fesztelen, lezser; és mert nincs benne düh. Szilaj Lenije, e hideglelős moral insanity, láttassa bár első tánclépéseit, vagy kísérje el a nürnbergi pártgyűlések bármelyikére is: mindvégig eleven. Szemléltetésként: Riefenstahl, épp, mint a világ legkorosabb okleveles könnyűbúvára, aki Helene Jacob néven tett esküvel megerősített nyilatkozatot, hogy húsz esztendővel ifjabb valós koránál „… kilencvenéves fejjel is nedves fürdőruhában és úszószárnyakat öltve dacolt fényes nappal a nemzetközi plázsokkal”. Steven Bach az émelyítő melodrámát (mert ez a vágykép-imázs lényege) szatírává hangszereli át.
Szereti Ön Bachot?
Hogy milyen is volt az önarckép, amelyet Leni Riefenstahl magáról fabrikált, megtekinthető a kötet borítóján: szerepfotó, a Kék fény című opusból, a filmkészítő első nagyjátékfilmjéből. A fényképen Junta, a remetelány, a fény és a halálos (sic!) titok birtokosa-őrzője, akit boszorkánynak bélyegeznek a vad-civilizálatlan hegylakók, majd pedig szerelme rútul elárulja. Junta: a Küldetéses, és az Áldozat. Ez az imágó olyannyira torz, mint amilyen Riefenstahl groteszk ábrázata lesz kilencven esztendős korára, a sorozatos szépészeti műtétek hatására.
 |
| Hogyan győzze le a jövőbeli akadályokat és támadásokat |
Az Európa Kiadó – a mű színvonalához méltóan – gondos, lelkiismeretes munkát végzett: Szántó Judit szabatos fordítása példásan nagystílű. A nyomdahibák száma említésre sem érdemes. Csupán egyetlen kirívó, komikusan értelemzavaró pontatlanságra bukkantam a számos lábjegyzet egyikében. „… [Avery – H.K.] Brundage ellen, aki később a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke lett, és nagy visszatetszést kiváltva követelte, hogy a zsidó sportolók lemészárlása után se szakítsák félbe az 1972-es müncheni játékokat, élete folyamán számos vád hangzott el. Garmisch-Partenkirchenben, az 1936-os téli olimpia helyszínén érte a halál”. (252. oldal, 20. lábjegyzet). Avery Brundage 1975-ben hunyt el. Továbbá: Bach azt állítja, Marlene Dietrich (akiről életrajzot is írt) és Riefenstahl „csaknem napra egyidős” (9. oldal). Riefenstahl 1902. augusztus 22-én, Dietrich 1901. december 27-én született. Végezetül, hiányolom, hogy a szerzőről nem szolgálnak semmiféle információval; erre (hagyományosan) alkalmas lett volna a fülszöveg, illetve az Utószó.
Steven Bach munkája remekmű. Nem kevesebb állítható: Leni Riefenstahl végre emberére akadt. Ugyan mindez halála után néhány évvel történt meg, ám kis barátom szavajárásával szólva: mindennek megvan a maga árnyoldala.
Steven Bach: Leni – Leni Riefenstahl élete és munkássága, Európa Kiadó, 560 oldal, 4000 forint
