Magányos hős egy számára ismeretlen, idegen világban. Jól ismert filmes alapséma ez, kapásból beugrik két emlékezetes mű, A veszélyes élet éve és a Fekete eső. Sőt, bizonyos értelemben, még A Gyűrűk Ura is ezt a sémát bontja ki, egy fantáziavilág leple mögött, titokban. Miután még hazai vizeken azonosultunk a hőssel, együtt szoronghatjuk végig vele egy idegen kultúra precízen kiszámított kiszámíthatatlanságát. Az ilyen és ehhez hasonló konfliktusok általában thrillerek illetve krimik alaphelyzetei, míg a dolog megfordítása, amikor az idegen hős jön el hozzánk, és a mi jól ismert világunkban bemutatott csetlése-botlása ébreszt rá létünk abszurd voltára, leginkább vígjátéki formában manifesztálódik (Krokodil Dundee, Reszkess, Amerika!).

A Lovy testvérek harmadik nagyjátékfilmje furcsa vállalás, hiszen a film legvégéig nincs eldöntve, hogy a fentebb vázolt két alapképlet közül melyiket választja. Amerikából nézve az átlagember kalandozik az elvadult Kelet-Európában, míg nekünk „vadaknak” a kedves dj-aspiráns történetén keresztül kell(ene) valami újat megtudnunk kis hazánk rendszerváltás utáni világáról. Végső soron a film minden hibája levezethető ebből az eldöntetlenségből. A Mix alapvetően egy romantikus vígjáték, tehát a „hozzánk jön az idegen” képlet felől lenne érdemes vizsgálni. Ahhoz viszont nem eléggé beszél innen a film, hogy ez működni tudjon. A Magyarországról kialakuló kép az Európát hátizsákkal megjárt amerikai fiatal szemszögét idézi. Amolyan Lonely Planet könyvekbe illő underground turizmust, mely hasonlóan felszínes és korlátolt képet bír festeni egy országról, mint múzeumokat és ötcsillagos hoteleket felsoroló társai.

A dramaturgiai szempontból teljesen indokolatlan, Los Angelesben játszódó első tíz percben a szereplők vagy nem szólnak egy szót sem, vagy dokumentarista stílusban beszélik túl a jelenetet, mindkét megoldás inkább eltávolít a szereplőktől, de azonosulni semmiképp nem tudunk velük. Aztán hőseink megérkeznek Budapestre, és elindul maga a történet. Főhősünk, akit eddig, mint kommunikációra képtelen zongora tehetséget valamint züllő, kallódó fiatalt egyszerre láthattunk – már önmagában sok – hirtelen kedves, érző és jóravaló fiatalemberként ismerhetünk meg, aki puszival köszön a nagymaminak, sőt be is takargatja, ha elszenderedett az öreglány, majd beleveti magát a budapesti éjszakába, ahol pornóbiznisz, maffia és seftelő pénzváltó várja. Számtalanszor hallottam már külföldi fiataloktól, hogy 20 ezerért taxiztak Ferihegyről az Astoriáig, hogy milyen jók a magyar luxuskurvák, és hogy a Nyugatinál található McDonalds milyen gyönyörű. Sajnos a Mix nem sokkal fest mélyen szántóbb képet rólunk, a lányok egytől-egyig affektáló hülyepicsák, a fiúk meg brutális macsók, közöttük botladozik a bárgyú széplélek főhős.

A másik nagy budapesti csapdát azonban ügyesen és elegánsan kerüli ki a film. A jelenetek nem a híres épületek előtt játszódnak, vágóképként sem kapjuk meg őket, a városról mutatott képek Cinetrip-szerűen a zene ritmusát követik. A film képi világa általában is a techno-kultúra vizualizálására tett egyáltalán nem ügyetlen kísérlet. További pozitívum, hogy a Mix szinte minden fordulata visszaköszön a zárlatban, értelme lesz a pénzkötegek kicserélgetésének és a csirke-pornónak is, más kérdés, hogy a Rudolf Péter által alakított maffiózó vajon miért engedi el a szemtelen, de bátor fiatalokat. Nem ez az egyetlen megalapozatlan fordulat a filmben, összességében a történet mégis eljut a végéig, egy valóban szellemes záró poénnal, melyben ismét fontos szerepet kap a vizualitás.

Az erős és magabiztos képi koncepció mellett a történet sajnos újra meg újra megbicsaklik, mintha a rendező sem találná a helyét, nem tudja eldönteni, hogy kinek, hova készül a film. Az önéletrajzi ihletésű történet zárlata szerint a főhős megtalálja a helyét itt Magyarországon. A rendező esetében nem érzem ennyire határozottnak ezt a döntést, mai napig tartó vívódását sejteti a film, ez a fajta rejtett személyesség egy műfajfilmnél azonban nagyon ritkán sülhet el igazán jól.
A történet főhőse, Mitch egy tehetséges, amerikai tinédzser, aki apja nyomására zongoraművész pályára készül, de titkon más tervei vannak. DJ. akar lenni, s nem is akármilyen. A fiú és apja, Peter közt húzódó ellentét egyre éleződik miután Budapestre utaznak, a nagypapa temetésére. A kudarcba fulladt találkozás után a fiú a városban ragad barátok és pénz nélkül. Megkezdődik a versenyfutás az idővel.

Összesen négy napja marad, hogy visszajusson az államokba egy zongora meghallgatásra, amelytől a komolyzenei pályája függ, s eközben olyan helyzetekben találja magát, amelyekre a legvadabb álmaiban sem gondolt. Szembekerül az internetes pornó maffiával és a rendőrséggel, megtalálja élete szerelmét, és számos új barátra tesz szert. Fény derül családja múltjára, s rájön, miért gyűlöli apja olyannyira anyját, Klárát. A történetben minden együtt van, ami a XXI. századi fiatalok és a budapesti éjszakai élet elengedhetetlen kelléke. Negatív oldalról a maffia, a pénz, a drog, míg a másik oldalon ezzel szemben a szerelem, a barátság és nem utolsósorban zene, zene, zene.
Hollywoodban (California, USA) születtem 1964. augusztus 17-én.

Egyetemi tanulmányaimat a University of California, Los Angeles (UCLA) Mozi- és Televíziós szakán végeztem.

Az alábbi filmek írója és rendezője voltam:

MIX, 2003 (MixPix Prod. Inc., HCC Media Group), Cirkó József (író), Robert Lovy, Steven Lovy (producer)
        

Plughead Rewired, 1994 (Columbia Tristar), Paul Colichman (író)

Circuitry Man, 1990(RCA Columbia Pictures),Paul Colichman (író) 


A "Circuitry Man" című munkám a UCLA Spotlight Award nevű díját kapta a Legjobb Rövidfilm kategóriában.