2002. 11. 25. Gőzsy Kati
Szemtől telibe
titanic-hajónapló 9.
Steven Soderbergh hét barát és ismerős átláthatatlan kapcsolatát követi digitális kamerával Los Angelesben. Mike Figgis Time Code-ja után Soderbergh még megábbsztárokkal home-videózott, egy óra helyett egy nap történéseit követhetjük nyomon, a harmadik változtatás pedig, hogy a képmező osztatlan: Szemtől telibe.
Bemutatkozásként a szereplők igazolványa jelenik meg és rövid értékelést hallunk róluk, egy-két szóban, aszerint, hogy hivatalosak-e aznap estére a producer: Gus szülinapi bulijára. Majd az életüket látjuk, mindazt, ami a parti előtti napba belefér. A szexjelenetet homályosított felvételen, a filmben forgatott film részeit celluloidon, az ágyon és a filmen kívüli életet pedig butított digitális videón követhetjük nyomon.
Az újságíró Catherine a színész Nicholas-szal készít interjút, közben a lány egy szerelmeslevelet ad a férfinek. Az újságszerkesztő Carl számára rohadt egy nap ez: kirúgják a munkahelyéről és a kutyája befalja a hasistortát, amit Gusnak készített. Felesége - a személyzeti vezető Lee - el akarja hagyni Calvin miatt és lelki nyomorában a beosztottjait szadizza. Linda, Lee húga pedig azt szeretné, ha szeretnék.
Mindannyiuk élete Hollywood fényes napja körül forog. A színészek szerepét játszók részéről paródia és önparódia a Szemtől telibe. Julia Roberts (Catherine/Francesca) saját magát játssza, mikor titkárát ugráltatja “tapi” törlő kendőért, miközben királyi többesben magyarázza: „mert ugye utáljuk, ha tonhalas a kezem.” Denzel Washingtont, talán, mert a színésznek nem volt elég a forgatás alatti egységes napi 650 dolláros munkadíj, Blair Underwood helyettesíti. Blair a hollywoodi filmek örök második feketéje ( A bevetés szabályaiban Samuel L. Jackson ezredes mellett ő a kapitány). Blair (Nicholas/Calvin) reppelve azon panaszkodik, hogy még a nagy Denzel sem csókolhat meg fehér nőt a vásznon, ezzel nemcsak Catherine-t akarja puhítani, de Soderbergh Trafficjének a “négerek azért árulnak drogot, mert a fehérek náluk keresik” monológjára is utal.
Az ömagát játszó Brad Pitt egy akciójelenetben keményen a harminc centisét emlegeti; a Gust játszó X-akták-os David Duchovny pedig nemcsak emlegeti. Akárcsak annak idején halála előtt Marilyn Monroe, Gus is a negyvenedik szülinapjára készül, ő is csak önmagát szereti, az ágyban is. Ez lesz a végzete, és persze Linda, a masszőrnő is asszisztál a fulladásos kielégítésében. Szerintem ez egy tipp Soderbergh részéről Monroe rejtélyes halálához. “Valami szexuális”- állapítja meg Linda, aki mellesleg Carlék házasságának a megrontásáért is felelős. Az ő naiv jóindulattal karácsonyi ajándékba adott hatalmas vibrátora ugyanis az, ami Carl és Lee közé állt.
Mindezek után talán nem véletlen, hogy ő az egyetlen aki a film home-videós világában happy endként megtalálja a megalkuvásnélküli boldog szerelmet. A videós világban szerelem helyett ugyanis az önkielégítés és a szakítás előtti érzelemmentes dugás áll, míg a filmben forgatott filmen boldog szájrapuszit és a kamerába forduló eufóriában úszó arcokat láthatunk. “Olyan, mint a filmekben”- mondja Linda boldogan a repülőtéren megismert szerelmének, majd a kamera eltávolodik és láthatjuk a Szemtől telibe 11 fős mini stábját, amint a lány spontán boldogságát filmezi.
A Szemtől telibe láttán egyesek Cassevetest és Jarmuscht emlegetik, mások a Dogmát. Soderbergh a film töredezett stílusát kedvenc rendezőjéhez, Richard Lesterhez hasonlítja. Én Mike Figgis mellett Soderbergh korábbi filmjeit említeném. A Szex, hazugság, videó keretezett szerkezete a Traffic kézikamerás felvételével egyesült. Annál is inkább, mert a Traffic és a Szemtől telibe Peter Andrews operatőre álnév csupán, mögötte maga Soderbergh rejtőzik.
A függetlenség szellemét mindezeken kívül a költségvetés is garantálta. A felkapott hollywoodi rendező 100 millió dolláros filmjei után a Szemtől telibe mindössze két millió dollárba került.
„A Szemtől telibe gyökeresen más film, mint korábbi munkáim. Nem ilyen filmet vártak tőlem az Erin Brokovich vagy az Ocean’s Eleven után - mondta erről a rendező, miután a film Amerikában megbukott. Soderbergh ezt a tengerentúli közönség kialakult ízlésvilágával és a filmes skatulyákkal magyarázta, majd hozzátette - Remélem, az európai közönség toleránsabb lesz, és független alkotóként, nem pedig műfajra szakosodott iparosként kezel!” Ezekkel a búcsúszavakkal érkezett a film a Titanic fesztiválra, ahol a velencei fanyalgás után végre megfelelő fogadtatásra találhatott.