A bábművész Sanyi (Thuróczy Szabolcs) évek óta alkoholbetegséggel küzd. Józanságát anonim alkoholisták összefogó támogatásával próbálja megtartani, a családját öt éve vesztette el, amikor a pia átvette az uralmat az élete felett. Most a tisztaságát megőrizve igyekszik a támogatói körben lévő társát, Tomit megkeresni, aki napok óta nem volt gyűlésen. Partnere a kutatásban Pali (Polgár Tamás), aki egészen más társadalmi közegből érkezett mint ő, de összeköti őket az alkohol rabsága. Miközben a társukat keresik, feltárulnak Sanyi elmúlt éveinek legnehezebb pillanatai, és az új barátnő (Sodró Eliza) képében érkező remény is.
Mint a legtöbb magyar játékfilm rendező, Tilla is több próbát tett arra, hogy állami támogatást kapjon valamelyik filmtervére, a 2016-os Tiszta szívvel után beadott négy filmből azonban egynek sem sikerült nyernie. Az egyik közülük az És mi van Tomival? volt, amit végül Stalter Judit produceri támogatásával 12 nap alatt, önerőből és barátok támogatásával tudtak elkészíteni. Az utca adott volt, a kézben tartott kamera miatt nem kellett közterületfoglalási engedély, kaptak lakásokat és technikát is.
Till Attila / Fotó: Mozinet
A megírt forgatókönyvet improvizációval egészítették ki, és bár a film még nem állt össze, már a forgatás előtt egy évvel elkezdtek próbálni a színészekkel. „Imádok próbálni, szerintem hozzátartozik a folyamathoz, hogy megismerjük, megszeressük egymást. A film elején lévő családi veszekedést rengeteget próbáltuk, fazoníroztuk.” A történet elején hosszasan, részletesen megmutatott családi veszekedés Tóth Zsófia szerint is megterhelő volt, ő alakítja Sanyi elidegenedett lányát. A fizikailag és lelkileg is megterhelő nyitányra egy napjuk volt a forgatáson, reggeltől estig háromszor kellett egyben felvenni az egészet.
Az alkohol és én
A film marketingjének részeként ismert emberek (Stohl András, Ördög Nóra, Bödőcs Tibor stb.) mesélnek a saját alkoholhoz fűződő viszonyukról. Ebből kiindulva tette fel ezt a kérdést a vendégeknek Veiszer Alinda is. Tóth Zsófiának saját bevallása szerint nincs mély viszonya az alkohollal, bár az ő környezetében is akad érintett az ügyben. „Más szemszögből volt problémám az alkohollal. Tiniként egy ideig nagyon bírtam, aztán egyszer volt egy alkoholmérgezésem, és utána hamar rosszul lettem tőle. Fiatalként pont az lett a problémám, hogy nem tudtam annyit inni, mint mások. Sokat beszélgettünk erről a felkészülés során, hasznos volt a szerephez, az apa-lánya viszonyhoz, a szőnyeg alá söpört érzésekhez.”
Az alkoholbetegséggel való együttélés teljesen máshogy lehet jelen a különböző családok életében. „Sok emberrel beszéltem, aki hasonló szituációban volt, mindenféle megoldás létezik. Van, aki beszél az egyik gyermekével, a másikkal nem, van akinek könnyen megy a kommunikáció, másnak nem. Az a kérdés, hogy mekkora a súlya annak, hogy a család jelen van-e a gyógyuló alkoholista életében. Sokan mondták, hogy a nem ivás/drogozás legnagyobb előnye, hogy visszakapta a családtagjai bizalmát. Amikor már mindennek vége, akkor jön rá mindenki, mennyire fontos a jelenlétük” – meséli Tilla.
És mi van Tomival? / Fotó: Mozinet
A rendező nyolc éve mondott le az alkoholról, az utóbbi években, és most az És mi van Tomival? kapcsán is nyíltan mesél a problémás időszakról, ami végül az absztinencia irányába terelte őt. „Az alkohol és én jóban vagyunk, de ez nem igaz, mert borzalmas a viszonyunk. Valójában nem gyűlölöm, sőt egy nagyon jó dolognak tartom, miközben nyolc éve egyáltalán nem iszom. Nagyon mélyre el van rakva, de azt nem gondolom, hogy ki kéne irtani a világból. Kénytelen vagyok szembesülni azzal, hogy van aki ihat, de az történetesen nem én vagyok. Az ivásnak annyi árnyalata, univerzuma van.
Én egyáltalán nem szorongásból ittam, van, akinek annyira nehéz az élete, hogy már reggel szüksége van rá. Sanyitól sokat vett el az élet, nehezen éli meg nap mint nap, hogy ki lett belőle. Nekem ez soha nem esett nehezemre, én a dionüszoszi vonalon voltam, a boldog ördög, semmi problémám nem volt, buli ivó voltam. Szoktam mondani, hogy valójában nem alkoholista vagyok, hanem nagyivó, csak ugye kit érdekel a különbség? A pszichiáternél merülnek fel azok a kérdések egy teszten, hogy volt-e az ivásból bármi problémám nekem vagy a családtagjaimnak, okoztam-e balesetet, voltam-e lecsukva, összetörtem-e bármit. Ezen a teszten maximális pontszámot kaptam. Az volt a szerencsém, hogy munkában nem ittam soha. Egyetlen videó van a neten, amikor rossz időpontban hívott be a TV2, előtte a Tháliában ünnepeltük a semmit, onnan mentem a felvételre. Azt nem kellett volna. De munka közben soha nem ittam, mert szorongtam volna a szöveg miatt. Akkor még nem volt olyan, hogy üvöltött valaki a bárpultnál, és nyolcan vették elő azonnal a telefonjukat.”
Tóth Zsófi / Fotó: Mozinet
Az utóbbi években egyre aktívabb párbeszéd zajlik a különböző függőségek megéléséről, többek közt az alkohollal való egészséges és egészségtelen viszonyról is. A megengedőbb környezet teszi, hogy az emberek egyre nyíltabban beszélnek magukról? „A korszellem ott tart, hogy az alkohol, mint az egyik legfontosabb tradícionális kábítószerünk, kezd egy kicsit oldódni. Nem vagyunk már olyan megbocsátók ezzel kapcsolatban. Régen a drog volt a mumus, nem véletlenül van sokkal több film a témában, mert izgalmasabb, vadabb. Az alkoholnál néha tíz évig kell inni, hogy egy komolyabb függés kialakuljon, lassabban hat, máshova megy.”
Tóth Zsófi szerint nem az internet miatt kapott nagyobb figyelmet a téma, hanem a világ, az egészségfelfogás változik. „Régen menő volt, ha valaki ivott vagy cigizett, státuszszimbólum volt. Azóta már rengeteg kutatás készült, hogy mi miért nagyon káros. Nagyobb figyelmet kap a pszichoterápia is, ma már nem feltétlenül az a menő, ha valaki erős, hanem ha valaki sebezhető, és ha összekapcsolódunk, hogy a traumáinkról, a gyengeségeinkről beszéljünk. Többet foglalkozunk magunkkal, hogy mi van velünk, hol vagyunk a világban.”
Anonim körökben
Bár nem sok jelenet játszódik ott, a film történetének egyik hangsúlyos pontja, hogy Sanyi, Pali és az elveszett Tomi is gyakran látogatja az anonim alkoholisták gyűlését. „Azért fontos, mert ha valaki eljut addig a pillanatig, hogy ki tudja mondani, hogy függő, akkor egy kicsit könnyebb kezelni. Nem a családtagoknak kell berángatni valahova, hanem saját felismerésből hajlandó lépést tenni egy jobb irányba. A filmben a társíró, Kapitány-Fövény Máté alakítja a pszichológust, ő képviseli a kórházi vonalat. Ha valaki olyan állapotban van, akkor jót tehet egy kéthetes befekvés, ha gyógyszert kap, vagy akár ha egy évre bekerül egy terápiás intézménybe. De ha valaki talál magának egy ilyen közösséget, az nagy erőt tud adni, mert egy olyan családot, közeget ad, ami valójában mindennél jobban segít."
A beszélgetés ezen pontján Tilla a színpadra hívta Gábort, aki „régi motoros”, sok éve az AA-csoportok rendszeres látogatója. Így mesélt a gyűléseken megélt személyes tapasztalatairól. „Aki alkoholista, az mindig az marad, tudományos tény, hogy nincs végleges gyógyulás. Nekem annak idején az alkohol volt a szerem, most az AA a gyógyszerem. Úgy járok oda, ahogy a piát vettem magamhoz, muszáj ezt csinálnom. Ez egy lelki közösség.”
Az anonim alkoholistáknak egy 12 lépésből álló folyamaton kell végigmenni, melynek egészen az elején, már a 3. pontban felmerül egy felsőbb hatalom jelenléte. Gábor elmondása szerint ettől függetlenül nem kell senkinek sem vallásossá válnia azért, mert a közösség tagjává válik. „Ez a program a 30-as évek Amerikájában indult, abban a keresztény közegben egyértelműbb volt, hogy ez a felsőbb hatalom Isten. Mindenki abban a formában gondolhat egy nálánál hatalmasabb erőre, ami megtartja a józanságát. A közösség ereje mindenképpen nagyobb, mint az én erőm. Ha én oda járok, azzal frissen tartom a memóriámat, hogy tudom, ki vagyok. Amikor a közösség előtt kimondjuk a nevünket és hogy alkoholisták vagyunk, azzal vesszük a bátorságot, hogy magunk előtt is tisztázzuk.”
Gábor és Thuróczy Szabolcs / Fotó: Mozinet
Tilla egyik nagy felfedezése volt, milyen óriási erő van ezekben a közösségekben. „Valójában ez egy önképző pszichológiai szakkör, mint amikor valaki néptáncolni jár, vagy konditeremben, itt az emberek megtanulnak beszélni.” A legkülönbözőbb társadalmi osztályból érkező személyek mindent megosztanak itt magukról, de sokszor előfordul, hogy bejön valaki, aki nem képes erre. Viszont a többiektől át tud venni olyan mintákat, amikkel megtanul magáról beszélni, anélkül, hogy bármit tanítanának neki. Amikor belép egy ilyen közösségbe, azt érzi, hogy jó helyen van.
Thuróczy Szabolcs ironikus módon éppen Bödőcs Tibor Meg se kínáltak című monodrámájáról érkezik meg a beszélgetésbe, ami szintén az alkohol témáját járja körül. „Nekem nagy torzulásokat nem okozott az alkohol, olyan vagyok mint A tanúban Pelikán elvtárs, »Én tulajdonképpen mindent«. Ebben élek, apámat sose láttam se tejet, se vizet inni. Mindig ott van az örök magyar beszélgetés, hogy »jó hát a Lacihoz képest sokkal kevesebbet iszok.« Mindig van mivel felmenteni magad, van aki torzul ettől, van, aki megőrül, van az elájulós, a nagyon szórakoztató, az agresszív, az ostoba, belőlük van a legtöbb. És van, aki szinten tudja tartani. Kimondani, hogy alkoholista vagyok, a legfontosabb első lépés, akkor lehet igazán elkezdeni felépülni. A stresszes ivók 50 és 60 között meghalnak. Ez a legdurvább legális drog a világon.”
Csak tíz perc
A filmben Sanyit és Palit többször megkísérti az alkohol, és próbálják azzal biztatni a másikat, hogy csak tíz percet kell kibírni, amíg a kísértés elmúlik. „Van akinek tíz perc, van akinek tíz év. Tíz évet tíz perc alatt el tud intézni egy visszaesés. A művészvilágban rengeteg olyan zseni volt, akik annyira szorongtak, hogy egy percet sem bírtak ki, csak így tudták átélni a belső katarzist. Közülük gyakorlatilag már senki nem él. Nagyon fontos az AA-gyűléseken, hogy a józanul töltött napok számát is kimondják. Ha valaki 1600 napja tiszta, az egy nagyon erős mondat” - mondja Szabolcs. „Van, hogy egy nap szinte többet ér, mint öt év. Valaki ha az első napot meg tudja csinálni, lehet hogy az sokkal nagyobb katarzis számára, mint az összes többi” - teszi hozzá Tilla.
Fotó: Mozinet
Gábor szerint bármi okozhat nehéz pillanatot, bármilyen élethelyzetben előtörhet a vágyakozás. De ha az ember naponta egy program mentén éli a józan életét, akkor vélhetően kevesebb az esélye a visszaesésre. Az önsegítő csoportokban visszatérő stratégia a „csak a mai nap”. „Ma talán tudok egy jó döntést hozni, és ha sikerül emellett kitartani, az már egy sikeres nap, egy józan nap. Holnap is igyekszem majd jól dönteni.”
Az És mi van Tomival? október 31-től látható a mozikban, a Mozinet forgalmazásában.
