1921. április 16-án született egy orosz művésznő és egy svájci-etióp-olasz-francia apa egyetlen gyermekeként. A tekintélyes Westminster School-ba járt, de mivel gyűlölte, 16 évesen ott hagyta. 19 évesen lépett először színpadra Londonban.
Több mint 60 éves pályafutása alatt a legkülönbözőbb szerepekben tűnt fel: volt Néró császár a Quo Vadis? 1951-es feldolgozásában, Heródes Zefirelli Názáreti Jézusában 1977-ben, több ízben alakította Poiret felügyelőt az Agatha Christie-adaptációkban. A 60-as években két Oscart is besöpört legjobb férfi mellékszereplőként Stanley Kubrick Spartacusa és a Topkapi című filmért.
Az utóbbi években olyan különböző filmekben játszott, mint többek között az Oltári vőlegény című romantikus vígjáték, vagy az Alice Csodaországban 1999-es tévéfilmváltozata.
A 90-es évek elején a Szovjetunió felbomlása kapcsán sokan vitatták nézeteit, és kritizálták Gorbacsov támogatása miatt. Ugyanakkor az UNICEF-nél betöltött, népszerűségét az UNICEF és a gyerekek szolgálatába állító, 30 éves jószolgálati nagyköveti tevékenységét az ENSZ-főtitkár Kofi Annan is elismerte, amikor egyik lehetséges utódjának viccesen Ustinovot jelölte meg. "Bár a társadalomban, tapasztalatom szerint, a gyerekek ritkán hallatják hangjukat, mindig számíthatnak azok támogatására, akik szívükön viselik a világ sorsának jobbra fordítását" - mondta Peter Ustinov.
