A Fekete pont közvetlen állami támogatás nélkül, a magyar filmszakma összefogásával készült el, Szimler Bálint első egész estése pedig vélhetően a jó szájhagyomány miatt léphette át a bűvös százezres nézőszámot. Úgy tűnik, a nézők fogékonyak voltak az iskolai közeg változatlanságát keserédes hangulattal, humorral és iróniával ábrázoló megközelítésre, még úgy is, hogy a Fekete pont alapvetően nem egy történetorientált darab, hanem egy vérbeli szerzői mű, ami olyan merész húzásokat is megenged magának, mint az iskolai színdarab elhíresült jelenete. „Szimler Bálint első nagyjátékfilmje a hazai poroszos oktatási rendszer hétköznapi kudarcain keresztül mutat rá azokra a beidegződésekre és komplexusokra, amik össztársadalmi szinten is nehezítik az életünket. A Fekete pont az iskolai mindennapok fájóan ismerős, keserédesen nosztalgikus képeivel a közös gondolkodás és az empátia fontossága mellett érvel" – vezettük fel a filmről írt kritikánkat.

Ájuldozó gyerekek és végeláthatatlan beszédek az ünnepélyes tanévnyitón. Finomfőzelék és hipós felmosóvíz jellegzetes szaga a menzán. A Berlinből hazaköltözött tízéves Palkó (Paul Mátis) csodálkozva szemléli egy átlagos magyar iskola mindennapjait. Egyedül Juci néni (Mészöly Anna), a pályakezdő tanárnő érti őt meg igazán, aki szintén elszenvedője a házmester-kultúrában megragadt intézményi rendszernek.

Legutóbb néhány napja örülhettünk a Fekete pont sikerének, amikor a pozsonyi Febiofest Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb nagyjátékfilmnek járó díjat nyerte el.

Filmhu podcast #98: Szimler Bálint és Osváth Gábor

Évnyitón ájuldozó diákok, szenyózó portás, indokolatlan órai feleltetés, szó szerint szétmálló iskola, kiégett és kirúgott tanárok, és egy magára hagyott gyerek. Szimler Bálint első nagyjátékfilmjében egy Berlinből hazatérő tízéves kisfiú szembetalálja magát az elkeserítő állapotban lévő magyar iskolarendszerrel, ahol pár tanáron kívül nem tudja és nem is akarja megérteni őt senki. A Fekete pont rendezőjével, és vezető producerével, Osváth Gáborral beszélgettünk.