„Álom, álom, édes álom, Ah, csak most ne légy halálom” – szól Csongor, amint leheveredik az aranyalmafa tövébe, ahol egy földre szállt tündérrel lát csodás álmot. Ahogy Csongor és Tünde szerelme, úgy az irodalmi klasszikus animációs feldolgozása is egy álomból sarjadt – méghozzá Dargay Attila álmából. A Ludas Matyit, a Vukot, és a Szaffi formájában A cigánybárót is nagy sikerrel megfilmesítő animációs rendező rajongott Vörösmarty Mihály drámai költeményéért, és nem érte be annyival, hogy a ‘80-as évek elején megrajzolhatta néhány oldalba sűrített változatát a Füles képregényrovatában.
Dargay a Vuk 1981-es bemutatását követően másfél évig dolgozott aktívan az egész estés Csongor és Tünde tervén, de nem sikerült megtalálnia a módját, hogy úgy mondja el, amit igazán méltónak érzett Vörösmarty művéhez. Bár nagy álmáról később sem mondott le teljesen, 2009-ben bekövetkezett haláláig már nem akadt lehetősége a megvalósítására. Az, hogy ennyi évvel később megelevenedett Dargay víziója, – vagy legalábbis az ahhoz legközelebb eső verzió – özvegye és egykori munkatársa, Henrik Irén közbenjárásának köszönhető, aki Máli Csaba és Pálfi Zsolt rendezőkre, valamint a Cinemon stúdióra bízta a feladatot.
Az alkotók szemmel láthatóan igyekeztek minél nagyobb tisztelettel fordulni az alapanyaghoz, és Dargay személyéhez (amiről a mester alakját elegánsan megidéző nyitó- és zárószekvenciák is tanúskodnak). Igyekezetük a szó szoros értelmében hagyományos rajzfilmhez vezetett, ami bölcsen ragaszkodik a klasszikus, 2D-s animációs technikához, és visszaköszönnek benne Dargay évtizedekkel ezelőtt felskiccelt figuratervei. Balassa Krisztián újonnan írt forgatókönyve pedig csak minimális és a gördülékenyebb dramaturgiát szolgáló változtatásokat eszközöl a 19. századi mű körkörös cselekményén.
Csongorból kalandvágyó királyfi lesz, Mirigy is új háttértörténetet kap, ami a szimpla sértettségénél és féltékenységnél jobban megindokolja, hogy miért csípi ennyire a banya szemét a fiatalok románca, és még az ördögök atyai öröksége (varázserejű kabát, kalap, ostor) is valódi jelentőséget nyer. A Csongor és Tündének, főleg a rosszcsont manóknak köszönhetően, több olyan komikus jelenete is akad, ami eleve adja magát a „rajzfilmesítéshez”, és ezek a legtöbbször itt is jól sülnek el: ilyen például az, amikor Balga ráveszi a három ördögöt, hogy vonszolják a szekérrel, majd kicselezi őket a kővé változott Mirigy akaratlan segítségével.
Dargay kéznyomát tagadhatatlanul magukon viselik a szereplők és a háttérben felbukkanó erdei állatok, akik annyira igazodnak az ismerős, kedves rajzstílushoz, mintha tényleg a Szaffiból vagy a Vukból léptek volna elő. Szintén remek munkát végeznek a szinkronszínészeik, Szabó Győző dünnyögő Balgája, Menszátor Magdolna ravaszkodó Mirigye, valamint Csőre Gábor, Geszti Péter és Vida Péter civakodó kisördögei is emlékezetessé válnak. A két főszereplőt megszólaltató Czető Roland és Eke Angéla is jól lett kiválasztva, kár, hogy pont az ő figuráik egyáltalán nem hasonlítanak Dargay emberalakjaira (még annak ellenére sem, hogy a mester nem is nagyon szeretett „szép” emberfigurákat rajzolni).
Amíg a Cinemon stúdió előző egész estés alkotása, a 2023-as, Oscar-nevezett Kojot négy lelke a családi filmek és a felnőtt animáció határán járt ámulatba ejtő indiántáncot, addig a Csongor és Tünde egyértelműen a legkisebbek számára készült. Vörösmarty művének az irodalomórákon végtelenségig elemezhető kozmikus szimbolikájából, filozofikus mélységeiből, erotikus áthallásaiból, egyszóval a történet önmagán túlmutató jellegéből nem sok maradt meg a filmben (amit jól példáz, hogy az Éjkirálynő híres monológja is szinte teljesen hiányzik).
Egyszerű, szelíd mese lett így belőle, amit ugyan nem fertőzött meg a posztmodern tündérmese-feldolgozások kötelező iróniája (lásd a Shrek-sorozat összes részét), de még a szereplők élesebb jellemvonásait is biztonságosra faragták. Persze nem feltétlenül baj, ha egy gyerekfilmben a hős segítője nem helyez kilátásba párkapcsolati erőszakot, ha egyszer megtalálja a menyecskéjét, aki elhagyta őt (mint ahogy Balga fenyegetőzik Vörösmartynál). Ám a film még azokat az apró, felnőttekre kikacsintó gegeket sem engedi meg magának, amik Dargay és pannóniás kollégáinak klasszikus alkotásaiban egyaránt előfordultak (például a kifejezetten a felnőtteket célzó Hófehérben.)
Vörösmarty költeménye archaikus nyelvezetével, trocheusokat és jambusokat váltogató rímelésével is megkeseríti az ember életét az iskolában, de még a felnőtt olvasóknak is sokszor legalább egy Nádasdy Ádám-féle útmutatóra van szüksége az értelmezéséhez. Ennek fényében még a legszigorúbb irodalmárok számára is könnyen belátható, hogy a filmkészítőknek elkerülhetetlenül hozzá kellett nyúlniuk az eredeti szöveghez.
Speier Dávid szövegkönyve megőriz valamit Vörösmarty míves mondataiból, de nemcsak leegyszerűsíti a dialógusokat, az egészet humorosnak szánt rímekbe szedi. A végeredmény kissé felemás, afféle diétás-Romhányi, ahol minden jól sikerült strófára jut legalább egy kellemetlen kínrím. Erősen kérdéses, hogy ez az önmagában is régies felfogás (gyerekmese = rímek) 2025-ben közelebb hozza-e az elsősorban leginkább Skibidi Toilet és Minecraft mémekre fogékony fiatal generációt az 1830-ban íródott klasszikushoz, mintha csupán egy prózai átírásra került volna sor.
Szelídségével és hagyományos jellegével a Csongor és Tündének nem lesz könnyű dolga a gyerekfilmek figyelemhiányos piacán, ugyanakkor a stúdió részéről tagadhatatlanul nemes vállalkozás volt a magyar animáció egyik legjelentősebb alkotójának nyomdokába lépni, és beteljesíteni legnagyobb álmát. Felnőtteknek és gyerekeknek is akkor működhet a legjobban a film, ha színtiszta meseként tekintünk rá, ahol a szerelem egy varázsfa alatt születik, a tündérek hattyúvá változva terelgetik a hőst, és még egy balga parasztlegény is túl tud járni a kisördögök eszén.
És talán elvezet ahhoz is, hogy egyszer elkészüljön másik álma, a Vuk igazi folytatása, amelyet Dargay annak idején A kis csavargó címmel írt meg, de a terve helyett egy tőle teljesen független változat valósult meg, a félresikerült Kis Vuk formájában. Mert ahogy Vörösmarty, úgy Dargay Attila is megérdemli, hogy csak a hozzá méltó alkotásokra kerüljön fel a neve. Szerencsére a 2025-ös Csongor és Tündéről ez elmondható.
A Csongor és Tünde április 15-től látható a mozikban a Fórum Hungary forgalmazásában.
