MAGYAR KLASSZIKUSOK
- Gelencsér Gábor: Staféta a labirintusban (Kovács András)
- Kovács András: A szerencse fia
MAGYAR MŰHELY
Nem az a kérdés, hogy lehet-e Auschwitzról filmet csinálni, még csak az sem, hogy kell-e? Az egyetlen kérdés, hogy mit lehet erről az eseményről mondani, ha egyszer már – legalábbis eddig úgy tudtuk – mindent tudunk róla, és mindent elmondtak már róla. A Saul fia képes volt az olyannyira szükséges kopernikuszi fordulatot végrehajtani.
- Forgách András: Az egyetlen (Nemes Jeles László: Saul fia)
- Soós Tamás Dénes: „Olyan, mint egy tánc” (Beszélgetés Erdély Mátyással)
HORROR 2.0
A horror mindig is a függetlenfilmes kánon mostohán kezelt műfaja volt, napjainkban – a műfaj történetében nem először – azonban Hollywoodon kívül történnek izgalmas dolgok a horrorfilmmel, a műfaj mind közelebb sodródik az indie-esztétikához.
- Sepsi László: Hebegés és belezés (Új független horrorfilmek)
- Hegedűs Márk Sebestyén: Folytatások között (Leigh Whannell: Insidious: A gonosz lélek)
- Varga Zoltán: Nincsenek itt (Poltergeist 1982 vs. 2015)
KATASZTRÓFAFILMEK
Az atomenergia békés felhasználása sokáig 100%-os ígéretnek tűnt, a mozi azonban sohasem hitt benne.
- Huber Zoltán: Sterilizált evolúció (Egynyári katasztrófafilmek)
- Barotányi Zoltán: Atomerőmű-katasztrófák (Tudomány a moziban)
- Andorka György: Felezési idő (Atom-dokuk)
BOORMAN
John Boorman egzisztencialista zsánerfilmjei nem csak az emberi, de a mozinézői kondícióról is árulkodnak.
- Csiger Ádám: „Ez csak egy játék” (John Boorman-portré – 2.rész) 30
WELLES 100
Halála után Orson Welles maga is filmek hősévé változott, immár nem ő mesél, hanem róla szólnak a történetek.
- Kránicz Bence: A mágus ezer arca (Welles, a mozihős)
- Varró Attila: Ponyvából katedrális (Welles noir-adaptációi)
HATÁRSÁV
Bob Wilsont – ellentétben a pszichorealista, szövegalapú színházzal – nem érdekli a lélektan, a textus. Ellenben nagyon is izgatja a forma. Wilson látványközpontú színháza után a filmre is másként nézünk.
- Horeczky Krisztina: Az én XX. századom (Robert Wilson színpada)
FESZTIVÁL
- Buglya Zsófia: Kiemel, beemel (Linz)
- Ruprech Dániel: Síkban terült el (Oberhausen)
TELEVÍZIÓ
- Huber Zoltán: Korszakok határán (Mad Men – Reklámőrültek)
KÖNYV
- Veres József: „Megvigasztal két órára” (Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló)
FILM/REGÉNY
- Jankovics Márton: A hiányérzet krónikása (Paul Thomas Anderson: Beépített hiba)
KRITIKA
- Pintér Judit Nóra: Hegek a lelken (Nagy Dénes: Seb)
- Takács Ferenc: Képben vagyunk (Mike Leigh: Mr. Turner)
- Czirják Pál: Ez nem egy taxi (Jafar Panahi: Taxi Teherán)
ROBERT WILSON
Wilsont – ellentétben a pszichorealista, szövegalapú színházzal – nem érdekli a lélektan, a textus. Ellenben – mint diplomás építészt is – nagyon is izgatja a forma. A szcenika, a térszerkezet, a struktúra, és mindenekelőtt a fény és a kép. Wilson látványközpontú színháza után a filmre is másként nézünk.
- Robert Wilson: Einstein a tengerparton
A Filmvilággal féláron mehetsz a Cirkó Moziba! (Részletek a Krónika rovatban.)
A Filmvilág már az interneten (dimag.hu) is előfizethető és olvasható!
