Gelencsér Gábor, filmesztéta, az ELTE BTK filmszakának oktatója. A Magyar film 1.0 a hetedik önálló kötete, emellett mintegy 200 publikáció szerzője, és több filmes témájú lexikon és szakkönyv szerkesztője. Korábbi munkáiban foglalkozott már a 70-es évek stílusirányzataival, filmművészeti szakirodalmakkal és Gothár Péter életművével is.
Székely István: Hyppolit, a lakáj
A szerző a kályhától, azaz a Lumière fivérek kezdeti alkotásainak 19.század végi behozatalától indítva, kronológikus sorrendben, egészen napjainkig követi a magyar mozgókép útját, a műfaji és az intézménytörténeti szempontokat figyelembe véve. Teszi mindezt úgy, hogy a szakirodalmi irányultsága ellenére mindvégig közérthető és olvasmányos: a kötet filmtörténeti gyorstalpaló jellegét erősíti, hogy a néha előforduló szakzsargonhoz minden esetben alapos, de nem elnyújtott magyarázat párosul, betétekkel színesítve, amelyekben a magyar film jeles szereplőinek szakmai életrajza (Kertésztől Tarr Béláig) mellett, elemzések és fogalmi magyarázatok is helyet kapnak.
Minden fejezet a történelmi kontextus felvázolásával indul, amely elengedhetetlen a magyar filmgyártás aktuális helyzetének, műfaji vonulatainak hiteles ábrázolásához. Az elemzett korszakban leginkább jellemző műfaj mellett, néha csak említés szintjén, a szerző kitér a kevésbé ismert zsánerművekre is – kevesen tudják például, hogy a 30-as években a “fehér telefonos” romantikus komédiák mellett film noir kísérletek és sci-fi adaptációk is készültek. Bár a könyv bevallottan a játékfilmekre koncentrál, kitér más irányokra is, például a Budapesti Iskola kapcsán a dokumentumfilmekkel is foglalkozik. Ennek megfelelően a kötetből nem marad ki egyetlen fontos időszak sem, legyen szó szocreál termelési filmekről vagy a Balázs Béla Stúdió szociálisan érzékeny filmterméséről, míg a 20. század végén Jancsó Miklós és Szabó István életműve jelenti a vonalvezetőt.
Nemes Jeles László: Saul fia
Érdekes, hogy a kötet záró fejezete, amely a 2000-es évek fiatal rendezőinek munkásságát foglalja össze, lezáratlan marad – a Filmalap 2012-es megalakulására nem egy új korszakként, csupán a finanszírozási rendszer megváltozásaként tekint. A kötetben talán nem véletlenül kerül elő (még a magyar újhullám kapcsán) egy idézet, ami rímel a Filmalap indulásakor sokat hangoztatott mottóhoz: “Meg kell teremteni a magyar filmgyártás teljes spektrumát. (...) A magyar nézőt a népszerű magyar filmnek kell visszacsalogatnia a moziba, nem a lírai-történelmi-politikai ömlengésnek és értekezésnek.”* Gelencsér Gábor csak az Oscar-díjas Saul fia kapcsán feltételez egy esetleges korszakhatárt, de ezt inkább a jövő filmtörténészeire hagyja.
* (Kovács András Bálint: Krém torta nélkül, Filmvilág 1995/2.)
Gelencsér Gábor: Magyar Film 1.0
Holnap Kiadó, Budapest, 2017
Borítókép: Gothár Péter - Megáll az idő
