A kortárs francia film gyakran fordul a kisrealizmus felé. Az alkotók aktuális társadalmi témákhoz nyúlnak (a Nyomorultak a szegregálódásról, a Sztrájk a gyárban a kiszolgáltatott munkásosztályról szól), vagy súlyos személyes sorsokat mutatnak be a társadalom peremvidékén tengődőkről (a Party Girl főhőse egy kiégett sztriptíztáncosnő, a Land Legs-é egy talajt vesztett hajós, a Mennyit ér egy ember?-ben pedig egy elszegényedett biztonsági őr próbál boldogulni). Bár az említett filmek közül több is (Sztrájk a gyárban, Mennyit ér egy ember?) hivatásos színészekkel készült (ráadásul mindkét említett drámának a csodálatos Vincent Lindon a főszereplője), az ilyen típusú filmek gyakran szerepeltetnek amatőröket, sőt, olyan is előfordul, hogy a kamera-tapasztalattal nem rendelkező főszereplők saját személyes történetei inspirálják a rendezőket (Party Girl, Land Legs).
Louise Courvoisier első egész estése is ehhez a hagyományhoz csatlakozik, legalábbis annyiban, hogy a szereplői mindannyian amatőrök. Ez pedig remekül áll a filmnek, ami a kelet-franciaországi vidék esszenciáját igyekszik megragadni egy felnövéstörténeten keresztül. A Boldogok a sajtkészítők főhőse Totone (a jellegzetes vonású Clément Faveau), aki gondtalanul éli a hedonista kamaszok életét, vásárokba jár a barátaival, piálgat, csajozik és sokat motorozik. Egy családi tragédia következtében viszont egyedül marad a kishúgával, és megörökli a családi sajtkészítő műhelyet is. A történet így a kicsapongó fiú felnövésének fontos kezdő lépéseit követi végig, annak a folyamatnak a hétköznapi pillanataira koncentrálva, ami során a szertelen tiniből felelősségteljes felnőtt válik.
Fotó: Mozinet
A Boldogok a sajtkészítők nagy erénye, hogy visszafogott gesztusokból építkezik, a rendezőt érezhetően érdekelte a zárkózott vidéki emberek lélektana. Totone személyes tragédiája ugyan megrázza ezt a zárt közösséget, azonban, élükön a főszereplővel, a felnőttek és a tinédzserek is arra törekszenek, hogy minél kevesebb érzést hozzanak a felszínre. Courvoisier színészvezetési alkalmasságát bizonyítja, hogy letekert reakciókkal és elharapott félmondatokkal is képes érzékeltetni karakterei gazdag érzelmi világát, valamint az elfojtásaikat.
Totone, az ő két legjobb barátja (Mathis Bernard és Armand Sancey Richard), a fiú újdonsült, szintén gazdálkodással foglalkozó szerelme, Marie-Lise (Maïwene Barthelemy) és a többi gazda a tettek emberei, és mindig feszengenek, amikor valamilyen érzelmi megnyilvánulásra kerülne sor. Totone családi tragédiája után a barátai nem borulnak a fiú nyakába, azonban tetteikkel segítik a főhőst: egyikük a helyi roncsderbire fejlesztgetett autóját is odaadja, hogy Totone visszaszerezhesse apja régi traktorját. A rendező úgy adagolja az ehhez hasonló, szimpatikusan emberi szituációkat, hogy végig egyértelmű: ezek a figurák egymás mellett állnak, és tűzbe mennének a másikért. Csak beszélni nem szeretnek erről. Ugyanez a helyzet a Totone és a kishúga közötti, szeretetteljes kapcsolattal: a fiú mindent megtesz testvéréért – különösen szerethető jelenet, amikor Totone iskolába indítja a kislányt – de közben egyáltalán nem beszélnek az őket ért friss traumáról.
A film ereje ezekben a hétköznapi momentumokban, a kimondatlanságban, és az ezt szolgáló, minimalista színészi eszközökben lakozik, Courvoisier pedig nem is változtat sokat a felnövéstörténetek bevált receptjén. Totone igyekszik megtalálni a helyét az új élethelyzetben, közben furcsa románcba kezd Marie-Lise-zel (a szeretetnyelv megtalálása nem is megy nekik túl könnyen), és elhatározza, hogy ő is megtanulja a Comté sajt készítésének fortélyait. Ezt eleinte a pénzzel magyarázza (a helyi sajtkészítő verseny első helyezettje 30.000 eurót nyer), ám, és a film ebben is sikeres, végig érezhető, hogy valójában az apai örökség ápolása a célja, még ha ennek jelentőségéről ő maga sem beszél túl sokat. És persze, ahogyan ez lenni szokott a műfajban, Totone és barátai kapcsolatát is próbára teszi a sikerért folyó küzdelem.
Fotó: Mozinet
Így Courvoisier is arra használja a coming of age story-k paneljeit, hogy a felnövés küzdelmességére mutasson rá, a Boldogok a sajtkészítők ráadásul épp arra van kihegyezve, hogy a felnőtté válás egy hosszú folyamat. A klasszikus tézist kitűnően megtámasztja a sajt motívuma, ami nem csak a cselekmény egyik mozgatója (Totone a sajtkészítő versenyen való indulásért teszi kockára a barátságot és a szerelmet is), de magára a főhősre, sőt, a film összes fiatal szereplőjére is érvényes szimbólum. Totone és a körülötte mozgó fiatalok maguk is olyanok, mint a sajt, aminek elkészítését szeretnék tökélyre fejleszteni. Ahogyan a friss Comté, még ők maguk is éretlenek, és idő kell ahhoz, hogy tökéletesedjenek.
A Boldogok a sajtkészítők szimpatikus húzása, hogy nem dramatizálja, sőt, egy ponton kifejezetten drámaiatlanítja a történet látszólag legfontosabb célját, a sajtversenyen való sikeres szereplést. Courvoisier ezzel is azt nyomatékosítja, hogy Totone sztorija még épp csak elindult, és az életéből kiragadott rövidke szakasz után jön majd csak az érési folyamat java. Maga a verseny így nem a végső cél, hanem az első lépés ezen az úton: a fiúnak be kell látnia, hogy nemcsak a jó munkához, de a felnőtté váláshoz is idő kell.
Maga a sajtkészítés így Totone kezdeti célján jóval túlmutató szerepet kap: segít a fiúnak a felnövésben, ettől nem függetlenül közösségeket tart egyben, valamint teret ad a fiataloknak a kibontakozásra. Courvoisier érezhetően ismeri a vidéket, amiről filmet készített, és képes megragadni a kelet-franciaországi régió esszenciáját. Ebben sokat segítenek Elio Balezeaux operatőrnek a nyári, nap áztatta idillt megragadó, feltekert színekkel dolgozó képei, amik úgy teremtenek jellegzetes hangulatot, hogy közben elkerülik a szépelgés csapdáját.
A Boldogok a sajtkészítők ráadásul azt is képes érzékeltetni, hogy mennyit jelent az itteniek számára a gasztronómiai hagyomány, ezen belül pedig maga a sajtkészítés, mindezt úgy, hogy nem válik üres országimázs-filmmé. A rendező a maguk hétköznapiságában mutatja meg ezeket a figurákat, nem ítélkezik felettük, de nem is mitizálja őket. A szereplőket is ennek megfelelően válogatták, autentikus arcok vannak jelen a filmben, akik természetesen mozognak ebben a környezetben. A Totone-alakító Clément Faveau-nak nagyon jól áll az eszköztelen színészi játék, ráadásul hihetően hozza a csibészséget, de a gondoskodó, a szeretteiért aggódó, törékeny fiút is meg tudja jeleníteni. Faveau remek csapatot alkot a két barátot megformáló Mathis Bernard-dal és Armand Sancey Richard-dal, akik laza stílusukról, na meg furcsa frizurájukról lesznek emlékezetesek, miközben ők is hitelesek maradnak ezekben a szófukar, mégis szupportív szerepekben. Faveaux a Marie-Lise-t megformáló Maïwene Barthelemy-vel is remekül működik együtt, képesek érzékeltetni azt a furcsa vonzást, ami a két, érzelmeinek kimutatásával bajlódó fiatalt közelebb hozza egymáshoz, így a szerelmi szál is végig érdekes marad.
A Boldogok a sajtkészítők koherens, az első filmes sokatmondás igényét szinte teljesen háttérbe szorító, kiérlelt debütálás. Courvoisier empatikusan, és őszinte érdeklődéssel közelít a francia vidékhez, visszafogottan, a maga hétköznapiságában jeleníti meg egy trauma utóhatásait, miközben a film kompakt tini-dramedyként is megállja a helyét.
A Boldogok a sajtkészítők április 3-tól látható a mozikban, forgalmazója a Mozinet.
