A televíziós iparágat, beleértve a készülékgyártókat is egyetlen kérdés foglalkoztatja, hogyan lehet elnyerni és megtartani a néző figyelmét egy megannyi különböző szolgáltatással, eszközzel, közösségi élménnyel fűszerezett, változó piacon. A ki nem mondott fő kérdés persze az, hogy az átalakulóban lévő televíziós szokásokhoz mely cég hogyan alkalmazkodik, ki hogyan tesz szert piaci előnyre, ki milyen üzleti modellel dolgozik. Az elkövetkező pár évben számos újító, kísérleti szolgáltatás és ötlet bevezetésének lehetünk majd tanúi, melyek mindegyike két fogalomra épül: a socialTV-re és second screen-re. A social TV lényegében arra ad lehetőséget, hogy az internettel rendelkező tévénken ne csupán a csatornákat és műsorokat nézhessük, hanem letöltött alkalmazások segítségével a készüléken folytassuk Facebook-os, Twitter-es és egyéb online, szociális aktivitásunkat. A second screen pedig azzal könnyíti meg majd az életünket, hogy a kezünkben lévő telefonunkkal, laptopunkkal sokkal kényelmesebben vezérelhetjük a TV képernyőn látottakat. Jó példa mindkettőre, ha elképzelünk egy chat ablakot a tévén, miközben mondjuk az X-faktor-t nézzük: kényelmetlen lenne a távirányítóval bepötyögni az üzeneteinket, viszont telefonunk kiválóan alkalmas a célra.
Az emberek 83 százalékának halvány fogalma sincs róla, mit akar nézni,
{extrainfo} A fent idézett mondat Sean Besser (Vice President of Business Development, Rovi Corporation) szájából hangzott el és egyből felpezsdítetette a MIPCOM twitter falát. A műsorújság-szoftvereket fejlesztő cég vezetőjének pedig valószínűleg igaza van, amikor azt mondja, hogy az fogja uralni a tévés piacot, aki tudja kinek milyen műsort kell ajánlani. Több felmérés is alátámasztja, hogy a mostani, a szolgáltatók által biztosított műsorújság nem eléggé hatékony, nem eléggé személyreszabott. A social TV-nek, vagy másnéven connected TV-nek, tehát az olyan készüléknek, amelyek rendelkezik internet kapcsolattal, nagy szerepe lesz a kiajánlásban, hiszen az azokon megjelenő közösségi funkciók és videós alkalmazások lehetővé teszik, hogy a néző ne csupán a hivatalos műsorkínálatból, műsorújságból válogasson.
Besser véleményét megerősítette a Disney igazgatója is, Anne Sweeney, aki egy saját felmérésre hivatkozva azt állította, hogy az észak-amerikaiak mintegy 52 százaleka klikkel olyan mozgóképes tartalomra, amelyet valamilyen közösségi felületen ismerősétől kapott. Ehhez már csak azt az az aprócska tényt érdemes figyelembe venni, hogy tavaly több mint egy milliárd tweet kapcsolódott valamilyen tévéműsorhoz, vagy sorozathoz. Hamar beláthatjuk, hogy e három statisztika egyszerű képlet megalkotását eredményezi a tévések számára. Lehetővé kell tenni, hogy a műsorok rajongói a legkönnyebben hozzáférjenek a tartalomhoz, azzal interakcióba kerüljenek és akarva akaratlanul is új és új nézőket hozzanak magukkal. A közeljövő tehát egy olyan, ma már cseppet sem elérhetetlen állapotot sejtet, amelyben felokosított tévénk lebutított számítógépként áll rendelkezésünkre, elérhetjük rajta az előfizetéses csatornákon kívül mindazt a tartalmat is, amelyet valaha elmulasztottunk, illetve bármikor újranézhetünk bármilyen műsort, miközben otthon is folytathatjuk a kedvenc munkahelyi időtöltésünket, vagyis cseveghetünk barátinkkal, követhetjük a facebook/twitter falunkat.
A tévés szakmát egy ilyen ideális állapotban persze a pénz és az üzleti modell érdekli a legjobban. Hatalmas lehetőség előtt állnak a csatornák, de legfőképp a tartalomszolgáltatók. A twitternek es facebboknak köszönhetően és a (jövőbeli) okostévék segítségével sokkal közvetlenebb kapcsolatba kerülnek a nézőikkel, akik megannyi visszajelzést és véleményt juttatnak el hozzájuk. Megtanulva ezeket, illetve folyamatosan elsajátítva nézőik ízlését már gyerekjáték lesz műsort ajánlani a kikapcsolódásra vágyó tévézőnek. Míg a klasszikus tévézés hívei az okostévék jelenlegi kaotikusságával, nehezen kezelhetőségével érvelnek, az okostévékben rejlő legnagyobb lehetőség éppen az, hogy egy-egy tartalom-márka-csatorna számára elkötelezett rajongókat nyerhetnek a stúdiók és a szolgáltatók. Az emberek azt nézik, ami felkelti az érdeklődésüket, amelyhez akár a legcsekélyebb szinten is, de kötődnek, amely releváns számukra. Pillanatokat, élményeket várnak a tévétől, amelyeket megoszthatnak másokkal. Az ismerősöktől kapott linkek és videók nem csupán tartalmak, hanem ismerőseinkről alkotott véleményünk által felruházott tartalmak, amelyek azonnal meghatározzák saját viszonyunkat az adott tartalomhoz. Ugyanez igaz bármely közösségre is, amely tematikus alapon szerveződik. A tévések ma ezt úgy hívjak hogy 360, vagyis a média és kommunikáció minden területét igyekeznek lefedni, hogy olyan nézőket/felhasználókat nyerjenek műsoraik számára, akik közösségben érezhetik magukat, azon belül mernek megnyilatkozni és releváns számukra, hogy a közösség miről hogyan vélekedik. Egyszóval megszületik a személyre szabott tévé, amely egy vagy több mikroközösségre épül. Aki e közösségeket moderálja, befolyásolja, uralja, az nyer.
Az amerikaiak 90% használ mobil eszközt, miközben TV-t néz
A Nielsen felmérési eredménye éppen azért érdekes Claire Tavernie, a Freemantle Media (X-Faktor, Póker arc) alelnöke számára, mert egy újabb érv amellett, hogy a kezünkben lévő kütyüket valahogy össze kell hozni a nagy képernyővel. Nagyon sok esetben ugyanis éppen arra használjuk ezeket az eszközöket, hogy megnyilatkozzunk, véleményt mondjunk, vagy információt osszunk meg egy-egy műsorral kapcsolatban. Ki kell tehát találni valami olyasmit, ami vagy hozzáad a műsorhoz, vagy éppen magát a műsort teremti meg. A X-Faktor amerikai adásában idén először van lehetőségük a nézőknek, hogy a twitteren keresztül szavazzanak a kedvenceikre. (Twitter-voting itt)
Arra buzdítják a nézőket, hogy a kezükben lévő okostelefonnal, vagy laptoppal - amivel éppen twittereznek - kapcsolódjanak be egy párbeszédbe. Nem sms-t kell küldeni, hanem twitter üzenetet. Innen már csak egy lépés, hogy twitterünket a tévé képernyőjén lássuk, egy képernyőn a műsorral, miközben mindkettőt a kezünkben lévő távirányítóvá vált telefonnal irányítsuk. Futurisztikus ötletnek tűnhet, pedig nem az.
Az érintőképernyős mobilok lényege pont az, hogy igény szerint változik funkcionalitásuk. A smart TV fejlesztésekben élen járó Samsung például Iphone-ra és Androidra is fejlesztett már olyan alkalmazást, amellyel tévénket irányíthatjuk. A second screen, vagyis a kezünkben lévő mobilunk, laptopunk az irányítás mellett a tartalomszolgáltató szerepet is betöltheti. A Samsungnál például már most lehetőség van arra, hogy két Samsungos készüléket “összekössük” és a tévé képernyőjén jelenítsük meg a telefonon lévő fotóinkat, filmjeinket, zenéinket (AllShare). A tévé és a kezünkben lévő eszköz szimbiózisba kerül egymással. A francia Orange cég egy olyan IPhone-os alkalmazást mutatott be a MIPCOM-on (TV Check), amely a készülék kameráját használva felismeri az adott műsort, melyre aztán bejelentkezhetünk, megoszthatjuk ismerőseinkkel, véleményt mondhatunk. Egy belga cég olyan kvízjátékokat fejleszt, amely során a stúdióban álló valós műsorvezető virtuális, avatarjaikkal belépett játékosokat irányít, akik valahol a tévé képernyő előtt ülve követik az adást, miközben laptopjukat használják a részvételhez.
A cél, hogy a tartalom minden készüléken elérhető legyen, így vagy úgy interakcióba kerüljön vele a néző. A cél, hogy egy házibuliban, vagy bárhol máshol, egy hirtelen ötlettől vezérelve előhúzhassuk tarsolyunkból kedvenc sorozatunk kedvenc epizódját, és ha úgy kívánjuk, akkor azt rögtön a tévén nézzük meg. A konvergencia olyannyira elkerülhetetlen, hogy ugyanez az igény megfogalmazódhat bennünk közösségi szolgáltatásokkal kapcsolatban is, személyes file-jaink esetében is. A tévés világ missziója, hogy minden környezetünkben lévő képernyőt intelligenssé varázsoljon, lehetővé tegye számunkra a totális interakciót. Hogy mennyire lesznek erre a fogékonyak a nézők az majd kiderül. Mindenesetre egyes becslések szerint 2014-re már 123 millió okostévé lesz használatban. Ez elég nagy piac ahhoz, hogy rohamosan fejlődjenek a készülékeken megtalálható funkciók és szolgáltatások. A fent említett adatok alapján egyet kell értenem Tim Clarke-kal, a BBC producerével: 2012 az okostévék elterjedésének éve lesz.
