Merthogy a videógyártáshoz pénz kell, sok pénz: a videó drága és nehéz műfaj minden értelemben. Egy jó videó elkészítéséhez sok szerencsés tényezőnek kell együttállnia, mutatott rá a webauditos Varga Károly. Ezekből néhányra közvetlen befolyással lehet a szerkesztő: téma, hangnem, bevezető szöveg, címadás, némelyekre csak áttételesen: az anyasite közönsége és a jelenlét, hogy a videós riporter jelen van, amikor éppen történnek a dolgok. Mindezek együttállása nagyban befolyásolhatja, hogy milyen közönséghez jut el az elkészült videó, ami a hirdetők szempontjából a tervezést nehezíti meg.
Ács Tamás, a Gemius képviseletében elmondta, az online videófogyasztási szokások illeszkednek az offline-hoz: azt nézzük neten, amit tévében is néznénk. Ács Tamás rámutatott: a Youtube-on havi négy órát lógunk, míg magyar megosztókon mindössze egy órát töltünk el. (Igaz, arra vonatkozóan nincs releváns adat, hogy ebből mennyi youtube-diszkóval töltött zenehallgatás.) Dobó "Doransky" Mátyás szerint stratégiai hiba volt a magyar videómegosztóktól részéről, hogy a Google illetve a Youtube így el tudott húzni (60%-os elérés), a magyarok a 20%-os sávban rekedtek a saját hazájukban (mára a Youtube már az Iwiwet is lenyomta az itthoni keresők körében.) Doransky szerint a Youtube azért nyert és azért ilyen gyorsan, mert kirúgta az MTV alól a sámlit a videóklipek terjesztésével, a Google pedig bevállalta az ebből fakadó perköltségeket - fontos látni, hogy a Youtube egy zenecsatornát azonnal képes volt helyettesíteni, és azt is, hogy a Youtube a mai napig nem nyereséges vállalkozás.
Főleg a Youtube-on lógunk
2007-ben indult útjára a Hulu, amely a professzionális tartalomgyártásra helyezte a hangsúlyt: a világ legjobb sorozatait gyűjtötte össze egy helyre, óriási pr-kampány kíséretében, és noha mára már stabil látogatói köre van, igen drága az üzemeltetése. Doransky rámutatott: a videó azért számít drága műfajnak, mert a jelenlegi hirdetési modellek nem képesek a webes videókat eltartani. Csak online felületre nem éri meg nagy számban videókat gyártani, így tudtak a tévék viszonylag nagy szeletet kihasítani, hiszen a cikk alapú tartalomgyártással összehasonlítva egy videó körülbelül 20-30 cikk árával egyenértékű idő-energia ráfordításban. Doransky szerint a jövő a fizetős videóké: noha alapvetően semmiért sem akarunk fizetni, az áttörés a virtuális termékek, szolgáltatások piacán már megtörtént. Kevés pénzt jó dolgokért hajlandóak vagyunk fizetni, így Doransky szerint az olcsó, de mindenképpen fizetős tartalmaké a jövő.
A konferencia másik fő kérdése az volt, hogy a jelenlegi 200 ezer okostelefon (ebből 100 ezer Iphone) soknak vagy kevésnek számít: kicsi piac ez, amivel nem éri meg, nem szükséges számolni, vagy előre kell gondolkodni és felkészülni az okostelefon-robbanásból következő fogyasztói változásokra. Sokan (pl Kerti Attila, Maximize) a jelent elemezték (keveset netezünk és nézünk videót a telefonunkon, kicsi piac ez, nem kell vele számolni), de voltak, akik már a jövőbe tekintettek mint pl a Mitós srácok, Pőcze Balázs és Szántó András (okostelefon-robbanás várható, innovatív alkamazások fejlesztésével fel kell készülni erre a hamarosan nyíló piacra), vagy Tinnyei István, aki a Sanoma képviseletében bemutatta, hogy nagyon nehéz jó és ergonómikus alkalmazást fejleszteni, mert ahány ház, annyi szokás, ahány telefon, annyi felbontás, támogatás, stb.
Hámori Barbara az Origo képviseletében a három képernyőre tervezett esettanulmányt mutatott be tartalomoldalról: a Life Network 2030 című műsorát egy Iwiw alkalmazás segítségével promózták, és nem várt sikert arattak, 250 ezer felhasználó 50 ezer galériát hozott létre és 7 ezren jelentkeztek a műsorba egyetlen hónap alatt, sőt a háromképernyős kampány eredményeképpen legalább annyian megnézték az adást online, mint a tévés sugárzás alkalmával, nem kannibalizálta egymást a két eltérő platform. Tanulságos ugyanakkor, hogy egyetlen szponzor sem volt hajlandó a kezdeményezés mellé állni.
A szponzorok nem látták meg a siker lehetőségét
A jövőbe tekintő előadások optimizmusát a TV2 törte le: hiába piacvezető a TV2 az online videók terén, és hiába tette elérhetővé minden tartalmát online és mobilra fejlesztett videók formájában már 2006-ban, anyagilag ez nem térült meg. Nagy Andrea felhívta a figyelmet arra is, hogy sem a Youtube, sem a Hulu nem nyereséges, márpedig a televízióknak a legkevesebb veszteség elvét kell követnie, így Nagy is a fizetős modellekben (VOD, mobilapplikációk illetve tévés licensz) látja a jövőt. "Fizetős lesz tehát a Megasztár online?", kérdezték, mire Nagy óvatos igennel felelt.
Halász Mónika előadásában az online videók jogi oldalát világította meg: a médiatörvény nem vonatkozik csak a műsorszolgáltatókra, a webes videókat az elektronikus kereskedelmi törvény szabályozza, és természetesen az online videók számára is irányadó lehet a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének etikai kódexe. (A jogi érv szerint, hogy mi választjuk meg a tartalmat, nem pedig nemzeti frekvencián jön felénk a korhatáros kontent.) A tartalomkészítés során azonban kötelesek vagyunk tiszteletben tartani a személyhez fűződő jogok, a személyes adatok és a szerzői jog védelmét. A képmásához és hangjához mindenkinek joga van, így a határozott kérése ellenére videóban szereplő ember eltávolítathat és perelhet is videóban megjelenésért. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden egyes megszólalóval oldalas szerződéseket kell aláírni, létezik ugyanis az ún. ráutaló magatartás fogalma, amikor a megszólaló úgy csinál mintha beleegyezne, de ezt követően visszavonhatja a hozzájárulását, és ilyenkor is kötelesek vagyunk eltávolítani a videót, vagy a rá vonatkozó részt. Ugyanígy, a személyes adatok - név, arckép, email cím közléséhez is beleegyezés szükséges, és a szerzői jogokat is kötelesek vagyunk tisztában tartani. Halász ugyanakkor felhívta a Creative Commons licenszre a figyelmet, hiszen az ez alá kell helyezett tartalmak változtatás és forrásmegjelölés mellett szabadon felhasználhatók. A nem CC-alá helyezett, jogdíjköteles tartalmak esetén viszont közös jogkezelőhöz kell fordulni, és az igen magas jogdíjat meg kell fizetni. Ugyanakkor nincs olyan hatóság, ami ennek betartását ellenőrizné, de a jogtulajdonos perelhet. Létezik ugyanakkor az indokolt terjedelmű idézet fogalma, ami jelenleg maximum 3 perc hosszúságú lehet.
A konferencia zárásaként az online videók piacvezetői ültek egy asztalhoz: Bazsó "Karotta" Gábor a CEMP képviseletében, Körmendi Gábor, a juj.hu képviseletében és Bárdos András televíziós szakember elsőként a konferenciához kapcsolódó webvideó pályázatot értékelték és állapították meg, hogy sokat fejlődött tavaly óta a színvonal. Karotta felelevenítette, hogy a kezdetek kezdetén azért került Winklerhez és hozzá a videótartalom, mert ők akkor már tévéztek a Totalcar-ral, és ez volt a felmutatható legtöbb mozgóképes tudás az Index szerkesztőségén belül. A 2006-os választási videóhoz nem álltak rendelkezésre eszközök sem az elkészítésben (a Totalcar eszközparkjával, tévés eszközökkel készült), sem a nézettség mérésére, így teljesen visszhangtalan maradt, a 2010-es újraközlés reakcióiból derült ki, hogy valójában sokan látták. A juj.hu ötlete is 2006-ban született meg két ember fejében: Jáksó László és Körmendi Gábor (kevesen tudják, hogy a juj.hu-t Jáksó László programozta). Első nagyot szóló anyaguk Fodor Gábor kedveséről, pontosabban annak csókjáról szólt, de a hirtelen növekedésben az Index partnersége sokat számított, hiszen a juj.hu videóit először beágyazott videók formájában az Indexen vették észre az emberek.
Jobb a jó a videó
Abban a kerekasztal résztvevői egyetértettek, hogy vannak sajtóműfajok, amelyeket még nem lehet tükörfordítani videóra, de a hírműfajoknál az online videók a tévéknél gyorsabban tudnak reagálni, kicsit ugyan gagyibb, de demokratikusabb formában. Bárdos szerint most még van egy bájuk ezeknek a videóknak, (Bárdos a Dogma-mozgalommal volt párhuzamot) de ez idővel el fog tűnni, professzionalizálódni fog a tartalomgyártás, és normális-unalmas videókkal lesz tele a web ( ld. a Dogma rendezők Hollywoodba mennek).
A konferencia során firtatott üzleti modellt (vagyis a Hol a pénz? kérdése) illetően Körmendi és Karotta két ellenkező álláspontot képviseltek: Körmendiéknél nem kerül 20-30 cikk árába egy videó, napi három videójukat 2 riporter és 1 gyártásvezető segítségével hozzák létre, Karottáék egy tucatnyian vannak és napi két videót gyártanak. "Csinálhatnánk többet, de nem akarunk: tisztában vagyunk vele, hogy tíz rossz videó tízszer akkora nézettség-bevétel, mint egy darab, tízszer annyi idő-, energia- és pénzbefektetéssel készült jó videó." - vallotta Karotta. Egy videó nézettségénél a 100 ezer már nagyon jónak számít, ami a tévés milliós számokhoz képest elenyésző, és nem is kalkulálható-tervezhető olyan pontosan, azért mert egy adott videó nagyot robbant, nem lehet tudni, hogy egy következő mekkorát fog. Bárdos szerint a konszolidáció már zajlik, az online videók piaca hamarosan rendeződni fog.
