***(Helyszíni riportunk óta kiderült, hogy a Tüskevár forgatását félbehagyják. Erről tájékoztatta a film producere, az egykori valóságshow-szereplő Gyovai Szabolcs az Indexet. A pénz ugyanis elfogyott, a produkció most az új pályázatoktól remél anyagi támogatást. A forgatásból már csak egy hét maradt hátra. )
Jelzők nélkül: Tüskevár
filmhu: Csongrád városától pár kilométerre, a Kis-Tisza partján vagyunk. Miért ez a forgatási helyszín?
Balogh György: Elsősorban azért, mert engem ide kötnek a gyökereim, itt értek életemben az első „tüskevári élményeim”, az, hogy a pecaboton mozog az úszó, vagy hogy kifogom az első halat. Itt ismerkedtem a természettel.
filmhu: Hogyan jött az ötlet, hogy megfilmesítse a Tüskevár című regényt?
B. Gy.: Ha egy mondatban összefoglalva akarnék válaszolni, akkor azt mondanám azért, hogy örüljünk egy kicsit a természetnek, hogy jól érezzük magunkat.
filmhu: Milyen adaptációs technikákat igényelt a film, hiszen egy terjedelmében hosszú regényről van szó, melyet egy televíziós sorozatban, ’67-ben több részben meséltek el?
B. Gy.: Ha akkor a mai technikával és tempóval készíthették volna el azt a sorozatot, fele olyan hosszú sem lenne. Ma már sajnos nincs ilyen lassú és szép történetmesélés, felgyorsult az életünk annyira, hogy nem is igényeljük. A könyvbe természetesen bele kellett nyúlni, a regényt leginkább segédeszközként használtam. Egy narancssárga kihúzóval kiemeltem azokat a szövegrészeket, melyek később átkerültek a forgatókönyvbe. Elsősorban a dialógusokat emeltük át, az összekötő szövegeket én magam írtam hozzá a rövidség és az érthetőség miatt.
Örülni a természetnek
Kovács Lajos, Balogh György és Nagy Marcell
filmhu: Matula bácsi szerepét a filmben Kovács Lajos alakítja. Hogyan esett rá a választás?
B. Gy.: A szerepre azonnal ő jutott eszembe, első megérzésként. Olyan figurát kerestem a szerepre, aki nem versenyez – merthogy nem is ez a cél – Bánhidi Laci bácsival. Ő abban a filmben klasszikusat alakított, ráadásul ma már nincsenek is olyan alkatú színészek, mint amilyen ő volt. Mindenképp egy őserejű figurára, egy természeti lényre van szüksége a filmnek, így jutott eszembe Kovács Lajos. Azonnal átvedlett Matulává, ráadásul ilyen szerepeket nem is szokott játszani, inkább cseppnyi pszichóval fűszerezett figurákat, akiben van valami ellentét, vagy kiszámíthatatlanság. Nagyon örült annak, hogy ebben a filmben más karakterű szerepet játszik, egy pozitív hőst.
filmhu: Mennyire befolyásolja a képi világot Fejér Tamás sorozata? Igazodik hozzá vagy épp az a cél, hogy nagyon eltérjen attól?
B. Gy.: Természetesen befolyásolja. A sorozatot többször is megnéztem mielőtt forgatni kezdtünk volna, hogy tudjam milyen megoldásokat, technikai módszereket használtak és hogyan alkalmazták azokat. Amiben pluszt lehet hozzáadni a Tüskevárhoz, az a képi világ. A történet mindenkinek ugyanaz marad - amit a könyvben olvashatunk -, viszont azóta eltelt pár év, a technika fejlődése és a látásmód változása tetten érhető a filmen.
 |
| A mesteren keresztül kapjuk meg a tudást Matula Tutajossal és Bütyökkel |
Mikor Fekete István megírta ezt a művet - volt olyan szerencsém, hogy kézbe is vehettem a kézzel írott változatot - nem Tüskevár volt a címe, hanem Matula iskolája. Ezt valahogy úgy is lehetne fordítani, hogy a természet iskolája. A természet az alapja, a bölcsője mindennek, mi pedig Matulán, a mesteren keresztül kapjuk meg a tudást.
filmhu: Mikorra várható a film?
B. Gy.: Ha minden jól megy, a februári Filmszemlén kerül a nézők elé. Mindenképp szeretnénk nyár előtt a mozikba vinni a filmet, ez lesz a nagy reklámja a 2006-os nyárnak. A költségvetés azonban még nem teljes, két kézzel várjuk a támogatókat, mert most ott tartunk, hogy lelkesedésből csináljuk. Várunk még egy igazi támogatót, aki egyenesbe hozná a produkciót, csak ezen múlik, hogy nyugodtan be tudjuk a fejezni a filmet.
filmhu: Mennyire fog meglepni minket a film?
B. Gy.: Nem szabad, hogy meglepje a nézőt. Azt szeretnénk, ha az az érzés keletkezne az emberben, hogy jó érzés volt megnézni. Szép, letisztult, levegős képek közben a történet folyamatosan és gördülékenyen halad előre. Meglepetést nem szeretnénk okozni, csak jó érzést, hogy feldobva jöjjenek ki a moziból, mintha sétáltak volna egyet a parkban vagy az erdőben. A meglepetéseket nem szereti a néző. A fordulatokat igen, de csalódni nem szeret.
filmhu: Mi lesz a film címe, ha elkészül?
B. Gy.: Természetesen Tüskevár. Nem is lehet más. Csak így működik, mindenféle jelzők nélkül.
 |
| Folyamatosan és gördülékenyen halad előre Nagy Marcell (Tutajos) |
A forgatást ugyan megakasztottuk pár órára, de a munkálatok jól haladnak. A stáb a zöldben játszódó jelenetek nagy részét, több mint felét leforgatta már, a természet ugyanis nem vár. Az ebéd befejeztével mindenki visszatérni készült munkájához, Kovács Lajos pedig egy lépcsőn ülve pihent és beszélgetett velünk.
Tiszta tekintettel
filmhu: Meglepte az, hogy felkérték Matula szerepére?
Kovács Lajos: Soha nem lepődöm meg.
filmhu: Semmin sem, vagy a szerepeken nem?
K. L.: Szerepeken nem, de minden máson igen. Az ember színész, ha fölkérik valamire, akkor bármit, akár Hamupipőkét is eljátszik. Biztos oka van annak, ha Hamupipőkét akarnak csinálni belőlem, én felkészülök rá és eljátszom. Ilyen egyszerű.
filmhu: Mennyire tér majd el a karakter Bánhidi László Matulájától?
K. L.: Ne az lebegjen a szemed előtt, ami volt, hanem az, ami van, mert Laci bácsit nem tudjuk előhívni. Lehet lebegő alakban, szárnyakkal előjön, és azt mondja: menj innen Lajos, ez az én szerepem. Én alkatilag más vagyok, ez a Matula egy izmosabb, westernesebb, keletiesebb figura lesz, nyilván nem felrúgva a szerep alapvonásait. Egy nem ide született valaki, hanem egy olyan ember, aki valamilyen oknál fogva idejött. Engem ez izgatott a legjobban a szerepben, hogy ez az alak hogyan került ide.
 |
| Izmosabb, westernesebb, keletiesebb Kovács Lajos - Matula 2005 |
filmhu: Mi volt fájdalmas ebben a szerepben?
K. L.: Az, hogy muszáj a természettel egyedül lenni. Ez nagyon fájó tud lenni. Én a szerepben is egyedül érzem magam, mert ez nekem nem szerep, ez én vagyok. Egy kicsit Kovács Lajos, egy kicsit Matula és egy kicsit minden más, hiszen én vagyok az, aki megfogja, érzékeli és látja a dolgokat, nem más. Lehet, paradoxon, amit mondok, de így van.
filmhu: Mi volt a jó benne?
K. L.: Az, hogy van erő, nyugalom és az is ki fog derülni a filmből, hogy nem vagyok őrült. Nekem azért volt fontos ez a szerep, mert egy újfajta irány számomra, nem kell üvöltve, hadarva beszélnem, hanem csak tiszta tekintettel figyelni a srácot. Ez valami gyönyörűség, így létezni, nyugalomban élni.
filmhu: Mi volt a legnehezebb a szerep kapcsán?
K. L.: Mikor el kellett búcsúznom a kissráctól. Az rohadt kemény volt. Nem tudtam mondani a szerepemet, elbőgtem magam. Az ember saját magát siratja ilyenkor, a fiatalságát, a nőket. Marcell arcát nézve azt éreztem, az én gyerekkori arcom néz vissza. Elbúcsúzik egy kicsit saját magától is, hiszen a srácok elhajóznak a vizen, és te ott maradsz a pulikutyával és várod a következő nyarat. Ez egy magányos ember.
Kölcsönösen hatnak egymásra
Nagy Marcell és Kovács Lajos
filmhu: Szerette Matula szerepét?
K. L.: Igen, mert végre nem kellett üvöltenem, hullákon átgázolnom, vérben fürdenem, westernfilmbe illően harcolni, bár ez a figura is kicsit westernes lesz kendővel a nyakában. Egy magányos fickó, huncut mosollyal, meleg tekintettel, aki bölcsen, nyugodtan teszi a dolgát ezzel a fiúval, akivel kölcsönösen hatnak egymásra.
