Török Zoltán (Cián Blues, Izland, a hasadó sziget, Vidrasors) rendezőt épp gemenci forgatása alatt kérdezgettük a tudományos és ismeretterjesztő filmes mezőny válogatásával kapcsolatos tapasztalatairól. Török elmondta, összességében kettősség jellemezte a mezőnyt: technikailag, kivitelében elég színvonalas munkákat látott, azaz az alkotók egyre többet adnak a kivitelezés minőségére, bár a témaválasztás gyakran nem egyértelmű, sokszor nehezen eldönthető, az adott alkotás a kategóriába tartozik-e, vagy a portréfilmek, esetleg dokumentumfilmek közé. Másrészt ugyanakkor a narratív struktúra, a történetvezetés, a téma feldolgozása sokszor elavult, ötlettelen - Török 20-30 éves elbeszélői struktúrákat látott viszont, ami azt eredményezi, hogy unalmas lesz a film, ami ebben a műfajban főbenjáró bűn. Nem elegendő ugyanis kiválasztani egy érdekes témát, át kell gondolni azt is, kinek, miért akaja azt az alkotó elmondani, és ezek a fázisok sok esetben kimaradtak a filmkészítésből.
Török a két másik előzsűritaggal (Bálványos Hubával és Pölöskey Istvánnal) teljes egyetértésben összesen négy filmet látott jónak, a többi 31 kapcsán már megoszlottak a vélemények. Kérdésünkre, miszerint mit sugall, hogy a 35 nevezett alkotásból minden ötödik ütötte meg a versenymezőnybe kerülés szintjét, Török elmondta, ő személy szerint nem lett volna a még radikálisabb szűkítés ellen sem, vagyis a 4-5 filmes versenymezőnyt sem tartaná ördögtől valónak, így a valóban minőségi alkotásokra koncentráltabb figyelem járulhatna. A nevezettek fele kapcsán egyöntetű volt az előzsűri véleménye: ezek, bár sokukban voltak értékelhető mozzanatok, nem ütötték meg a minimális mércét sem - rossz téma, rossz kivitelezés jellemezte őket.
Mindezek mellett Török Zoltán kellemesen csalódott a mezőnyben, a műfaji besorolások tekintetében is elég jól választottak az alkotók, hova küldjék a műveiket. Az egyetlen kérdés a portréfilmek kapcsán vetődött fel, annál is inkább, mivel ebből hét is akadt - de többségük befért a műfaji keretekbe.
A zsűrizés mikéntjéről Török elmondta, elsődlegesen arra figyelt, mennyire mozgatja meg egy alkotás, mennyire volt felcsigázó, illetve - kiegészítendő a másik két, nem filmalkotó zsűritag megközelítését - a filmes szempontokat is figyelembe vette: formanyelv, kidolgozottság, eszközök, dramaturgia, megcsináltság, a történet képi kidolgozottságának mértéke.
Ugyanakkor olyan film is bekerült a mezőnybe, amely filmes szempontból kevésbé volt értékes, de a témája izgalmas volt. A zsűrizés során amúgy minden előzsűritag megnézett minden filmet, majd filmről filmre haladva végigvitatták a mezőnyt, az első durva rosta hamar megvolt, a finomhangolás már időigényesebb volt. A végeredmény pedig - mint általában - három ember döntéseinek vállalható kompromisszuma.
Mindezek után a műfaj helyzetét értékelve Török meglepő kijelentést tesz: szerinte "aranykort" élünk meg. Filmjeink rangos nemzetközi elismerésekben részesülnek, és van 2-3 olyan műhely, amely magas színvonalú munkákat hoz létre. Török második meglepő kijelentése: a pénz igazából másodlagos ebben a műfajban, a lényeg az ötlet és a kidolgozottság, amelyre sok jó példa van. A külföldi koprodukciókat és kapcsolatokat firtató kérdésünkre úgy válaszol, nem jellemző a magyar produkciókra, aminek okai nagyon messzire vezetnek. Sok alkotó végez nemzetközi szintű munkát, az érvényesülésre ugyanakkor szinte egyedül a fesztiválok adnak alkalmat, bár a köztévé és a Duna TV vesz és lead tudományos és ismeretterjesztő filmeket (olcsón, de ez nemcsak a műfaj filmjeivel van így). A külföldi értékesítés témafüggő, ebből a szempontból a mezőnyben jó ha egy filmnek lenne erre esélye. Ugyanakkor ez a probléma nem égető, illetve az alkotóknak ha ilyen céljaik vannak, vannak lehetőségek, a többi csak rajtuk, a filmjeiken múlik.
A filmek általános problémája a terjedelem - szinte mindegyikből ki lehetne vágni pár percet, sokszor kifulladnak, s ez forglmazási szempontból is gond lehet. Töröknek személy szerint volt még egy gondja: a nevezések sokszor méltatlan formában kerültek az előzsűri elé papírfecnikre kézzel írt adatokkal, papírtokban. Márpedig ez arról is vall, ki mennyire tiszteli, becsüli a saját munkáját. Mindez persze csak egyéni meglátás, nem befolyásolta a végső döntést.
