Két ember közeledik egy ház felé. Hamarosan kiáltások, az éjszakában felvillanó pisztolylövések jelzik, miért is jöttek. Nem is maga a mészárlás a meghökkentő, hanem az, hogy félvállról veszik a gyilkolást, pár perccel később pedig hanyag módon beszélik meg a történteket. Öt vagy hat embert lőttek le? Nem tudják, és nem is izgatja őket különösebben. Hatásos, de azért tipikus kezdete is ez egy bérgyilkosokról szóló westernnek. Megszoktuk már, hogy a vadnyugat egy brutális hely, és hogy a bérgyilkosok kegyetlensége rutinná kérgesedik.

A folytatás viszont már minden, csak nem tipikus. Sőt, már az éjszakai nyitójelenetben is elvágtat egy lángoló ló, amin még egy sokat látott western-rajongónak is fennakad a szeme. Emlékezetes apróságok, például egy alvó ember szájába bemászó pók, merész hangulatváltások, a brutális külső alatt megbúvó érzékenység és a legváratlanabb helyeken előtörő akasztófahumor jellemzi a Testvérlövészek-et.

Megszoktuk már, hogy a westernek döntő többsége céltudatos és elegánsan egyszerű. Vagány, mint A hét mesterlövész, mókás, mint a Maverick, vagy éppen méltóságteljes, mint a Volt egyszer egy vadnyugat. A Testvérlövészek-et viszont jóval nehezebb egyetlen címkével ellátni. Még körbeírni is bonyolult a film hangulatát, mintha egy pisztrángot próbálnánk puszta kézzel kikapni a folyóból. Minduntalan kicsúszik a szorításunkból.

Ez akár hibának is tűnhet, ami a film fókuszálatlanságát bizonyítja. Valójában az egyik fivér, Eli Sisters bizonytalanságát adja vissza érzékletes módon, aki az egyik pillanatban hidegvérrel gyilkol, a másikban egy tanítónőtől kapott piros kendőbe szagol bele mélyen, hogy az illat elrepítse egy másik helyre, egy másik életbe. Persze csak titokban, hogy a testvére meg ne lássa, hiszen abból gúnyolódás lesz.

A Testvérlövészek fő hajtóerejét a két bérgyilkos, Charlie és Eli Sisters szeretettel, sértődésekkel és traumákkal teli kapcsolata adja. Testvérek, szóval az idejük nagy részét civódással töltik, de emellett mindig van pár apró gesztus, amely jelzi, milyen szorosan kötődnek egymáshoz. Semmi mással össze nem téveszthető, igazi testvéri kapcsolat ez: két teljesen különböző ember, akik, ha csak úgy találkoznának a vadnyugaton, alighanem utálnák egymást; sőt, még az is lehet, hogy lelőnék a másikat. De mivel összeköti őket a vérük, a közös gyermekkoruk, ezért a rengeteg konfliktus ellenére szétválaszthatatlanok.

John C. Reilly és Joaquin Phoenix

Ennek a komplex viszonynak az ábrázolásához rendkívüli színészek kellenek, és ez meg is adatott a filmnek Joaquin Phoenix és John C. Reilly személyében. Phoenix szokás szerint nagyszerű az önpusztító, közveszélyes ösztönlény, Charlie szerepében, aki gyerekkori traumája elől alkoholba, féktelen mulatozásba és gyilkolásba menekül. Ez a karakter valósággal kiáltott a vad és intenzív alakításairól híres színész után. Az igazi meglepetés itt Reilly, aki néhány kivételes alkalomtól eltekintve mellékszerepekben tűnt fel karrierje során. Hihetően vegyíti magában a marcona bérgyilkos, a naiv romantikus és a felelősségteljes testvér egymással kibékíthetetlennek tűnő jellemvonásait.

És ha ez nem lenne elég, Riz Ahmed és Jake Gyllenhaal karakterei további színekkel gazdagítják a filmet. Ahmed egy feltalálót játszik, aki a csodafolyadékával forradalmasíthatja az arany kitermelését. Warm találmánya persze mások érdeklődését is felkelti, ezért lohol a nyomában Charlie és Eli, és ezért csapódik hozzá Morris (Jake Gyllenhaal) is. Warm és Morris javíthatatlan álmodozók: az előbbi egy utópisztikus társadalmat építene fel Texasban, az utóbbi pedig kalandvágyból jött a vadnyugatra, útinaplójában olyan stílusban ír az élményeiről, hogy az akár egy Karl May-regényben is elférne. Nevetségesen védtelennek tűnnek a testvérpár mellett, de emlékeztetnek arra, hogy a brutalitásáról híres Amerikai Nyugat egyben az álmok földje is volt, rengetegen próbáltak ott új életet kezdeni.

Riz Ahmed és Jake Gyllenhaal

Ahogy haladunk előre a történetben, és az erőszakot humorral vegyítő road movie lassanként melankolikus drámává alakul át, egyre inkább kikristályosodik, mire megy ki itt a játék. Charlie, Eli, Warm és Morris egymást keresztező sorsát bemutatva életünk megváltoztatásának a lehetőségét vizsgálja a Testvérlövészek. Jár a megváltás esélye elvetemült bérgyilkosoknak? Hozhat boldogságot az arany iránti vágy vagy csak még több gyötrelmet okoz? Átléphetik még valaha a szülői ház küszöbén az eltévelyedett fiúk? Ezek első látásra westernbe illő kérdések, de ha hátralépünk egyet, egy picit máshogy fogalmazzuk meg őket, máris világossá válik, hogy a mai napig aktuálisak.

A westernek szereplői általában állandóságuk miatt válnak emlékezetessé: kötik magukat az elveikhez, vagy pont fordítva, látványosan és következetesen amorálisak. Itt viszont a legtöbb karakter nincsen gránitból faragva. Ott munkál bennük a vágy a változásra, ezáltal sokkal közelebb állnak hozzánk, mint a műfaj mitikus igazságosztói és gonosztevői. Az érzékeny karakterrajznak köszönhetően lesz igazán szívszorító a film végkifejlete.

 

Warm olyan vegyületet kevert ki magának, ami tényleg felvillantja az aranyat a folyóban, de egyben sérülést is okoz annak, aki óvatlanul használja. A Testvérlövészek rendezője, az első angol nyelvű filmjét jegyző Jacques Audiard ennél is tovább jutott: úgy tudott valami egészen egyedit összerakni a western zsáner alkotóelemeiből, hogy abban nagyon nehéz hibát találni. A káros mellékhatásokat kiküszöbölve keverte össze a különböző hangulatokat: úgy tud elborzasztani, izgalomba hozni, szomorúvá tenni és megnevettetni a filmje, hogy mindegyik érzést helyénvalónak és igazinak érezzük.

A sikerhez Audiardon, a spanyol és a romániai helyszíneket autentikusnak tűnő vadnyugattá formáló operatőrön, Benoit Debie-n és a szenzációs színészgárdán kívül a film alapjául szolgáló regény is kellett. Már Patrick deWitt magyar nyelvre lefordított könyve is egyedi hangon szól hozzánk, és nagyszerűen működik benne Charlie és Eli párosa. Sőt, aki a mozi után még több időt akar tölteni velük, annak hevesen ajánljuk a könyvet, hiszen ahogy az lenni szokott, a bérgyilkosok több kalandja is kimaradt a filmből, illetve a regény segítségével még inkább beleláthatunk a két férfi lelkébe.

fotók: UIP-Duna Film