SZABÓ SIMON (rendező - Papírrepülők, színész - Moszkva tér, Fekete leves, Megdönteni Hajnal Tímeát)
Mikor láttad először a filmet? És milyen hatással volt rád?
Gyerekként láttam először a filmet, és megmondom őszintén, teljesen magával ragadott. Bár akkor még nem értettem a történetet teljesen. Imádtam a világát, az akkoriban teljesen szokatlan hangulatát. A látvány mellett a zenéje, atmoszférája, a magyar szinkronja is teljesen lenyűgözött. Az eredeti képeskönyvet is sikerült beszereznem!
Miért fontos számodra ez az animáció?
Azért fontos, mert előremutató volt és teljesen kiragadott a szokásos, már-már unalmas - és akkoriban hozzánk eljutó - rajzfilmvilágból.
Melyik jelenet / karakter áll hozzád legközelebb?
Nyilván tele van a film zseniális karakterekkel, de Jad és Yula, a két kis bohókás lény áll hozzám a legközelebb. Illetve a jelenet a Gamma 10-en, ahol Jaffar veszélybe kerül, mert őt is „egyformává” akarják változtatni.
Miért lenne fontos, hogy mindenki lássa?
Azért lenne fontos, hogy mindenki lássa, hogy képet kapjanak egy 40 évvel ezelőtti, de a mai napig kortalan moziról, hogy mindenkihez eljusson az egyedi alkotás szabadsága. Hogy mindenkit bátorítson használni a fantáziáját és közben tényleg egy művészien létrehozott animációban gyönyörködhessen.
TRAUB VIKTÓRIA (animációs rendező - Sellők és rinocéroszok, Cipők és páták)
Mikor láttad először a filmet? És milyen hatással volt rád?
Nekem gyerekként kimaradt. Ezt sajnálom, mert érdekes lett volna újranézni és nem felnőttként látni először. Egyetemista voltam, amikor a Tabán moziban megakadt a szemem Az idő urai plakáján. Abban az időben kölcsönöztem ki DVD-n az egyetemi könyvtárból. Elsőre volt bennem ellenérzés a kicsit darabosan mozgó, a háttérről néha leeső figurákkal szemben, de néhány perc után magába szippantott a film világa, az elképesztően izgalmas karakterek, a jól építkező dramurgia és a szuper szinkronhangok miatt.
Miért fontos számodra ez az animáció?
Az sci-fit kifejezetten szeretem bármilyen formában, mert akárcsak az animáció, rendkívül szabad műfaj. Az idő uraiban is ezt a szabadságot érzem: a filmben létrehozott szürreális világ okosan és logikusan építkezik, sokszor teljesen egyedi elemeket használ. A Perdide bolygó megteremtett élővilága egyszerre egyedi és ismerős. Rendkívül inspiráló a játékosság és a következetesség egysége.
Melyik jelenet / karakter áll hozzád legközelebb?
Ha meg kéne neveznem egy jelenetet, a mákvirágok kirajzása talán a kedvencem.
Miért lenne fontos, hogy mindenki lássa?
Az idő urai több mint 40 éves film. A tempója más, mint a kortárs mozgóképes tartalmaknak, ezért egy kicsit le kell lassulni hozzá. Egy szinte meditatív nyugalmi állapot kell a ráhangolódáshoz, de mindenképp megéri. Az a vicces, szürreális, pszichedelikus világ, amit bemutat a film, nagyon egyedi és sokszor kifejezetten elgondolkoztató.
MARUSZKI BALÁZS (forgatókönyvíró - A zöld sárkány gyermekei, A rajzoló, Magasmentés, Mellékszereplők, Semmelweisz)
Mikor láttad először a filmet? És milyen hatással volt rád?
Későkamaszkoromban láttam, de az igazán „releváns találkozás” tavaly volt, amikor animációs forgatókönyvi munkám miatt rengeteg animációs filmet néztem, újranéztem. Meglepett, mennyire állja ez a film az idő próbáját, úgy vizuális téren, mint a történetmesélésben és karakterábrázoló képzelet határokat nem ismerő szabadságában.
Miért fontos számodra ez az animáció?
Az idő urai a pikareszk jellegű történetmeséléssel ragadott meg, az epizódok/kalandok egymáshoz való laza kapcsolódásával, új és új karakterek bevezetésével és felépítésével akár a történet végefelé is – szeretem a „felszabadultan szabálytalan” történeteket. Ezen felül a disztópia, mint műfaj közel áll hozzám, mivel ezt a megnevezést a filmre pontosabbnak tartom, mint a sci-fit. Úgy érzem, Az idő urai ebben jócskán megelőzte a korát, olyan társadalmi és globális kérdéseket feszeget (klímaproblémák, fenntarthatóság, vagy az egyéniség megszűnése), amelyek ma égetőek igazán. Ilyen formán például a Műanyag égbolt előképének is tekinthető, lásd a bolygó túlélése, az emberi élet végességének elfogadása, stb.
Melyik jelenet / karakter áll hozzád legközelebb?
Szerettem Jad és Yula karakterét, rokonnak érzem a progresszív japán animáció, főleg a nagyon kedvelt Miyazaki Hayao varázslatos és szellemes lényeivel. Másik kedvencem Matton herceg karaktere, mert benne van meg a változás képessége, képest antagonistából pozitív figurává válni, áldozatot hozni a többiek érdekében.
Miért lenne fontos, hogy mindenki lássa?
Sokak számára Az idő urai biztosan egyfajta gyerekkori nosztalgiát jelent. De azoknak a fiataloknak is nagyon ajánlom a filmet, akik vonzódnak a japán animékhez vagy a kortárs európai szerző animációkhoz, amelyeknél nincs gyerek vagy felnőtt néző, hanem néző van, aki képes gyermeki ártatlansággal azonosulni egy karakterrel, de elmélyülni az egzisztenciális kérdésekben egyszerre.
SZIRMAI MÁRTON (rendező - Szalontüdő, Minimál, Remény, Grimm Café, Hol rontottam el? - készülő egész estés animáció)
Mikor láttad először a filmet? És milyen hatással volt rád?
8 évesen láthattam, és hát finoman szólva nem segített oldani a szorongásaimat. Várhattam volna még 10 évet. A film árván maradt főhősének oda a biztonsága, túl kell élnie az ismeretlen veszélyeket rejtő bolygón. Pont ez érezhettem akkor, 8 évesen, itt a Földön e nélkül a film nélkül is. Szóval ez 90 perc nekem akkor sok sok rossz álmot eredményezett, hiába voltak benne fantasztikus figurák.
Miért fontos számodra ez az animáció?
A korábban nem látott burjánzóan kreatív és újszerű látványvilág ragadhatott engem is tudat alatt torkon, Moebius víziói, rajzai, na és a remek szinkron - Sztankay, Kállay, Boros-, az akkor még ritkaságszámba menő sci-fi műfaj, szóval sok rétege volt, ami egyedi élménnyé tette. Kultikus mivoltát annak számlájára írom, hogy jókor volt jó helyen. Ha nem magyarok rajzolják, talán el se jut hozzánk. Ma is számtalan csodás európai animációs film marad láthatatlan a magyar nézők számára, amik pedig mégis forgalmazóra találnak, azokban általában dolgoztak magyarok (A tenger dala, Medvevilág, A vörös teknős).
Melyik jelenet / karakter áll hozzád legközelebb?
A velem egykorú főszereplő fiúval 100%-osan tudtam azonosulni, ahogy az idegen közegtől és az egyedülléttől való félelmével is.
Miért lenne fontos, hogy mindenki lássa?
Nem kell mindenkinek látni, rengeteg jó filmet hagyunk ki életünkben, és sok rosszat látunk, ez így van jól. Ráadásul minden mindenkire máshogy hat. Na és azt se tudom, melyik korosztálynak szól ez a film. Gyerekeknek azért elég merész, miközben nekik készült. Ha Moebius (Jean Girard) zseniális grafikáit megnézzük, felvetődik a kérdés, miért akart valaki pont vele gyerekfilmet készíteni. Mintha Dalit kérték volna fel, hogy a Bambt megrajzolja. A történet: az idő, meg az urai, hát az meg elég konfúz, hogy felnőtteknek ajánljam. Ezzel együtt, az biztos élvezni fogja, aki szereti az animációt, a sci-fit, és unja az egykaptafára készülő filmeket, vagy csak tanúja akar lenni annak, amikor a francia kreativitás találkozik a profi, magyar szaktudással.
VÉKES CSABA (rendező - Korai mennyegző, A hetedik alabárdos, Szia életem!, Lepattanó)
Mikor láttad először a filmet? És milyen hatással volt rád?
Egyszer láttam csak a filmet, x évvel ezelőtt, mikor a francia vonalat erősítettem, elsősorban azért, hogy a gyerekeimnek majd milyen filmeket mutassak meg, és így keveredtem el Az idő uraihoz, amikor is azt állapítottam meg, hogy ezt még nem fogom nekik megmutatni. Ami leginkább megfogott, az a sok „nagy totál". Bátran és sokszor használja, és mindig jól működik, vizuálisan gyönyörű.
Miért fontos számodra ez az animáció?
Kedves abszurd humora van, az számomra mindig fontos, így az érzelmi része is jobban működik a filmnek. Ha a filmet a saját idejében kezeljük, ami nyilván komoly ellentmondás Az idő urairól értekezvén, de akkor igazán lenyügőző a kivitelezése, első sorban.
Melyik jelenet / karakter áll hozzád legközelebb?
Azt hiszem, amikor az a kacsa-valami ellopja Mikit, és ki akarja költeni. Vagy az átváltozó-lény. Ilyenekből többet is elbírtam volna a filmben.
Miért lenne fontos, hogy mindenki lássa?
Annyi filmet kéne mindenkinek látnia, hogy nem tudom van-e olyan film, amit tényleg mindenkinek kell látnia. Mindenképpen javaslom az animáció szerelmeseinek, vagy akik sci-fi rajongók, és az időutazós filmek kedvelői sem fognak csalódni. De, ha épp francia animáció, akkor a „Linda csirkét akar" című film, ami számomra most nagyon kedves, ha már ajánlhatok…
MAROS ZOLTÁN (Az idő urai egyik animátora)
Hogyan kerültél be a stábba?
Én is Pannoniás voltam, a(z akkori) Fiatalok Műterme tagja – akik a megbízást kapták. Eredetileg nem voltam „válogatott" (akkoriban folyt a Pityke rendőr-sorozat véghajrája, rendezőként foglalt voltam), de csináltam egy tesztet a Jad és Yula figurákkal, ami akkor gondot okozott a rendezőknek – a teszt sikerült.
Milyen hangulatban folyt a munka?
Biztos jó volt... nem tudom, mi - a kis stábommal - jól voltunk. Melóztunk keményen, sokszor túlórázva, mert sokat kellett teljesíteni (2-3 perc animáció havonta: 1 másodperc = cca. 12 rajz, 1 perc = 60-szor ennyi, 2 perc = a duplája). Akkoriban a mozgáspróba azt jelentette, hogy a durván kész rajzsort filmre vették, napokkal később lehetett viszontlátni, javítani, amikor már mást csinált az ember. „Jobb volt" eleve jót csinálni. Ma az animátornak saját computer line-test-je van, amivel a rezdüléseket is láttatni lehet... nem beszélve arról, hogy létezik-e ma még hagyományos rajz-animáció, vagy már csak 3D?
Mi volt számodra a legnagyobb kihívás a munka közben?
A kihívás... életet adni két figurának, akik mindig együtt szerepelnek, nincs arcuk – mimika, szájmozgás, mindezt takarékosan, mert a tempó feszített. Megfelelni egy magasabb, európai szintű elvárásnak, méltónak lenni a moebiusi szuper karakterdizájnhoz. Én enyhén átrajzoltam a két figurát, hogy animálhatók legyenek, amit a rendező elfogadott. Nem volt könnyű megfelelni a büdös kis szivarkákat szívó fura kis rendezőnek, akivel nehézkes volt a kommunikáció. Nem (csak) az ő hibája, mi se voltunk „nemzetköziek". A végén átadtam Jad-és-Yula-t a segéd-animátoromnak (Pichler Gábor), aki közben kulcsrajzolóból animátorrá nőtt, és én belevetettem magam minden más animálásába – volt ott Jaffar, mellékfigurák és Silbad tánca, amit a rendező már ki akart hagyni (már nem futotta rá anyagilag...), de nem hagyhattam, megcsináltam (takarékosan) egy éjszaka, a konyhaasztalon. Ilyen módon értettük egymást a rendezővel.
Mi volt a legnagyobb élményed a munka folyamán?
A családom, a szerelmem/feleségem, aki mindig mögöttem állt, aki tartotta a frontot otthon, míg én sokszor éjszaka is dolgoztam, a gyerekeim, akikhez jó volt hazamenni – pedig nyomorult körülmények közt laktunk.
Mikor láttad legutóbb a filmet? És milyen érzéseket váltott ki belőled?
A filmet rég láttam. De egyes részeket most visszanéztem az alkalom miatt.
Vegyes érzéseim vannak. Már akkor éreztem, tudtam, hogy „mi" nem voltunk készek a feladatra. Túl nagy falat volt ez nekünk. Más lett volna, ha az akkori (mindenkori) nagyok beszállnak – Jankovics, Gémes, Ternovszky. Így a végeredmény – szakmailag – „lehetett volna jobb is." Vannak kifejezetten gyenge dolgok is az animációban. De, ennek köszönhetem, hogy később a franciák (Philippe Grimond barátom) megkerestek, kihívtak Párizsba – de ez már egy másik történet…
BÁNÓCZKI TIBOR (animációs rendező - Az ifjúság megnyugtat, Műanyag égbolt)
Mikor láttad először a filmet? És milyen hatással volt rád?
Általános iskola első osztályában, kettes sorokban, kézenfogva átmentünk az iskolánk melletti moziba egy esős délután. Hiszen egy (részben) magyar rajzfilmet vetítenek, gondolta tanítónőnk ártatlanul. Hogy a film után hogyan jutottunk vissza a tantermünkbe, arra nem igazán emlékszem. A tér és idő végleg összegabalyodott, egyszerre képzeltük magunkat öregnek és fiatalnak, és mindeközben kitágult pupillákkal, vibráló orrcimpákkal az agyunkat meglékelő frölonoktól rettegtünk. Lehet, hogy a film után, az úton visszafelé, a kettes sorokban egyesek erősebben szorították egymás kezét.
Miért fontos számodra ez az animáció?
Az évtizedek múlásával más és más miatt lett fontos. Először lenyűgözött a fantasztikus világa, az időcsavar. Milyen merész a brutalitása, hogy már az első jelenetben megöli a főszereplő, Piel apját, majd a kedvenc állatát, majd végül magát Pielt. Felnőttként jött a felismerés, hogy tulajdonképpen egy csoda, hogy ez a film elkészülhetett. Az egyik jelenetben, az Arctalan Egyformaság bolygóján a Különbözőség szembeszáll az Egyformaság egysége ellen, tönkretéve a Totalitást. Mindez a 80-as években! Ma sem lenne erőtlen üzenet. Végül e film által ismertem meg Moebius-t, polgári nevén Jean Giraud-t, a film vizuális atyját, aki számomra a valaha élt egyik legnagyobb képregényrajzoló, akinek kései, főként illusztrációs munkái messze túlmutatnak időn és zsáneren.
Melyik jelenet / karakter áll hozzád legközelebb?
Furcsa módon nem a két cuki gondolatolvasó, repülő robot fogott meg, hanem az öreg pilóta, aki megmenti a kisfiút. Megpróbáltam a filmből készült képregényben indigóval átrajzolni őt, de fordítva tettem be az indigót és aki valaha használt ilyet, az tudja, hogy ez milyen katasztrófát okoz.
Miért lenne fontos, hogy mindenki lássa?
Egyetlen film sem lehet olyan fontos, hogy mindenkinek kötelező legyen látnia, de az igazság az, hogy minden fiatal életében eljön a pillanat, amikor vizuálisan el kell, hogy veszítsük ártatlanságukat és akkor nincs megfelelőbb film ennél. Mi, a ‘70-es évek szülöttei szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ez nagy vásznon történt velünk. Az idő urai kultúrális imprinting a generációnk fejében, sokkhatását számomra csak Hayao Miyazaki korai filmje, a Nauszika - A szél harcosai tudta megközelíteni, amelyre szintén gyanútlanul vitt el tanítónőnk pár évvel később. Talán ha közbeléptek volna az idő urai és elmondják neki Guillermo Del Toro negyven évvel későbbi üzenetét, miszerint az animáció nem feltétlen gyerekeknek szánt médium, minden másként alakul.
OROSZ ANNA IDA (filmtörténész, a Filmarchívum animációs szakreferense)
Mikor láttad először a filmet? És milyen hatással volt rád?
Az idő urait pár évvel a születésem előtt mutatták be, így gyerekként engem elkerült, és nagyvásznon is csak most, a Budapesti Klasszikus Filmmaratonon fogom először látni. A filmet tehát csak felnőttként néztem meg, és bevallom, hogy a sci-fi nem igazán az én világom, ezért Az idő urai sem az időcsavaros sztorijával, inkább érzelmileg hatott rám. A film megnézése után sokáig velem maradt az a gyomorszorító izgalom, amit az idődimenziók Moebius-útvesztőjében elveszettnek hitt kisfiú története közben éreztem.
A film magyarországon használt plakátjában viszont már jóval korábban volt alkalmam elmerülni, amit apukám, Orosz István tervezett, aki háttérrajzolóként is részt vett a francia-magyar produkcióban, ugyanis annak idején az amúgy meglehetősen nyomasztó és cseppet sem bababarát hangulatú plakát alá került a pelenkázóasztalom...
Miért fontos számodra ez az animáció?
Bennem a gyerekkori személyes nosztalgia keveredik a szakmatörténeti ismeretekkel. Rengeteget hallottam apukám történeteit a franciaországi Angers-ben zajló munkáról, amit az adott technikában teljesen járatlanul vállalt el. Festékpisztollyal kellett elkészíteniük a szürreális háttereket, aminek a használatát ehhez a rajzfilmhez kellett megtanulnia szinte egyik napról a másikra, és amit aztán később sokat használt más munkáiban a kilencvenes években, amire már tisztán emlékszem gyerekkoromból. Sokat mesélt a később a tengerentúlon világhírűvé vált grafikus barátjáról, Bányai Istvánról, akivel közösen utaztak ki 1979-ben a francia-belga háttérrajzolói csapatba dolgozni, és ahonnan Bányai már nem tért haza, hanem Amerikába disszidált. Sajnos Bányai alig két éve, 2022-ben elhunyt, az ő emlékére lett Az idő urai kísérőfilmje a Filmmaratonon a Hamm! című első rövidfilmje, ami valahol szintén egy „csillagközi útról" szól.
Melyik jelenet / karakter áll hozzád legközelebb?
Piel karakterében nagy örömmel fedeztem fel a korabeli magyar animációs filmek „színészi alakításait", mintha Mézga Aladár vagy Lúdas Matyi játszotta volna a Perdide bolygón rekedt francia kisfiút.
Miért lenne fontos, hogy mindenki lássa?
Szerintem elképesztő vagány, hogy lemegy egy klassz retró sci-fi, pláne, ha azt eredeti, francia szinkronnal nézi a mit sem sejtő néző, és a végén, a stáblistán ott sorjáznak a magyar animáció fénykorának jobbnál-jobb animációs szakemberei.
SZÁSZ ATTILA (rendező - A berni követ, Félvilág, Apró mesék)
Mikor láttad először a filmet? És milyen hatással volt rád?
1983-ban, az eredeti mozibemutató idején láttam először. Az egész iskola Az idő urai lázban égett, köszönhetően a képeskönyvnek és a különböző promóanyagoknak, amik kéz a kézről jártak minden osztályteremben. Úgy emlékszem, iskolai mozilátogatás keretében néztük meg, 11 éves voltam akkor. Mély nyomot hagyott bennem, néhány jelenetét soha nem tudtam kiverni a fejemből. Emlékszem, amennyire lenyűgözőnek és izgalmasnak találtam, annyira nyomasztó és félelmetes is volt egyben. Tulajdonképpen komoly lelki töréseket okozott - bennem legalábbis -, szerintem nem igazán lőtték be jól ezt a célközönség dolgot akkoriban. Elég kemény és kegyetlen film ez, gondoljatok bele, hogy milyen cuki mellékkaraktereket végzett ki váratlanul, ráadásul kíméletlen kegyetlenséggel és szemrebbenés nélkül pusztította a legfőbb és legszeretetreméltóbb szereplőket is. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy lenyűgözött, hogy nem kezelte a gyereknézőket gyerekként. Mindenesetre nagyon boldog voltam, hogy láthattam. Később persze a tévében is újranéztem, akármikor műsoron volt. Ja, és hát a zenéjét is imádtam, ami az elején szól.
Miért fontos számodra ez az animáció?
Gyerekfejjel úgy láttam, hogy a világ, amelyet ábrázol, elképesztően egyedi, gazdag és látványos. Mai szemmel ugyanezt érzem. Hogy meghaladta a korát, sok olyan látványelemet használt, amit később sokan, sokáig koppintottak, nemcsak animációban és nemcsak Európában. És hát a twist ending, a dramaturgiai vége csavar, szintén egy életre belém ivódott.
Melyik jelenet / karakter áll hozzád legközelebb?
Természetesen az ominózus drámai jelenet a végefelé, amikor a kisfiú szembetalálja magát azokkal az undorító szárnyas lényekkel (frenomok, vagy mik), és biztos vagy benne, hogy mindjárt érkezik a segítség, mielőtt baj lesz, de aztán nem, a lények AZT teszik a kisfiúval. Egyébként nincs sok karakter a filmben, hiszen mai szemmel történés is alig van benne, de valahogy eléri, hogy mindegyiknek szurkoljunk, még annak is, aki nem érdemli meg.
Miért lenne fontos, hogy mindenki lássa?
Szerintem nemzetközi szinten nagyon komoly teljesítmény volt akkoriban ez a film, és a tény, hogy a magyar animáció legnagyobbjai dolgozhattak benne a franciák egyenrangú alkotótársaként, filmtörténeti jelentőségűvé emeli számunkra.
ULRICH GÁBOR (animációs rendező - A hentes zsebrádiója, Memoir, Tulipán, Dűne)
Mikor láttad először a filmet? És milyen hatással volt rád?
Kb. kamaszkoromban; úgy emlékszem, akkortájt a márnem-mégnem szakaszban voltam. Nem igazán hagyott bennem nyomot.
Miért fontos számodra ez az animáció?
Nem fontos. Mint - részben - magyar animációtörténeti mű, természetesen számontartandó, de nagyon egyenetlen a színvonala, tele van narratológiai és dramaturgiai karambolokkal. Korántsem tartom katartikus alkotásnak. Kicsi, savanyú, de szerencsére nem csak a miénk.
Melyik jelenet / karakter áll hozzád legközelebb?
Még a nosztalgia vattacukorfelhőjén át nézve sem tudok ilyet felidézni.
Miért lenne fontos, hogy mindenki lássa?
Mert tanulságos. Iskolapéldája annak, hogy az (egyébként igen kiváló, képzőművészeti igényű) hátterek hogyan dobják le magukról az arcidegzsábás karaktereket, melyek eklektikája nyomokban francia képregényt, cukiskodást, fapados animét és mézgacsaládot tartalmaz.
SOMOGYI GYÖRGY (forgatókönyvíró - Kaland, Kék róka, Pilátus, Majdnem menyasszony)
Mikor láttad először a filmet? És milyen hatással volt rád?
Emlékeim szerint a bemutató idején láttam Az idő urait, valamikor a ‘80-as évek elején, 1983-84 körül. 15 éves voltam akkor. Az biztos, hogy a tévében is megnéztem utána, és megvettem a filmkönyvet is. Gyerekként (és persze még ma is) rajongtam a sci-fiért és a francia képregényekért is. A film mindezeknek a tökéletes ötvözete volt számomra. Az időutazás mint téma szintén izgatott. Az Idő urainak, illetve Moebius rajzainak is komoly szerepe van abban, hogy később megírtam a Kittenberger képregény-sorozatot, illetve hogy sci-fi novellákat is írtam.
Miért fontos számodra ez az animáció?
Az idő urai történetének van valami végtelenül szomorú hangulata, ami engem annak idején nagyon megfogott. Elveszni az időben roppant csábító. Imádom az ilyen sorsszerű, szomorkás, eleve elrendeltetett történeteket. A vége nagy csavara annak idején igazán nagyot ütött. Hogy (spoiler) egy karakter leéli az életét, és a végén saját magának segít túlélni egy idegen bolygón, bámulatos. Az idegen világok, lények ábrázolása is olyan volt, amit nem lehetett soha elfelejteni. Konkrét jelenetek égtek bele az agyamba, és mint később kiderült, nem voltam ezzel egyedül. A film generációs élménnyé vált, így természetes volt, hogy mikor megjelent DVD-n, megvettem, és miután a fiaim elég nagyok lettek, nekik is megmutattam.
Melyik jelenet / karakter áll hozzád legközelebb?
Rengeteg jelenetet fel tudok idézni, volt olyan is, amit lerajzoltam akkoriban, pl. amikor a szkafanderes, eszméletlen Jaffart az angyalok hevederen elszállítják. Szerettem a herceg önfeláldozását, a mákvirágok furcsaságait. Legjobban Piellel tudtam azonosulni, aki egyedül maradt egy idegen bolygón, és megpróbál valamiféleképpen túlélni, és gyermeki naivitással halad a végzete felé. Illetve annak idején az öreg halála-jelent is nagyon megrázott.
Miért lenne fontos, hogy mindenki lássa?
Az idő urai számomra egy örök klasszikus. És az örök klasszikusokat természetes, hogy mindenkinek látnia kell.
Az idő urai felújitott változata a Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében szeptember 18-án, 20 órától tekinthető meg ingyenesen a Szent István téren.
