A Fehér Isten főhősei Lili (Psotta Zsófi) és Hagen (őt két különböző kutya alakítja, az egyik a cannes-i premierre is eljött). A koravén, 13 éves lány gyönyörűen játszik trombitán, még Wagnert is ismeri, ráadásul képes önmagáért kiállni. A másik főhősnek csak a neve wagneri, rajong a trombitaszóért, imádnivaló pillantása van, intelligens és lojális, de ha úgy adódik, nagyon be tud durvulni, de amíg Lilivel harmonikus kapcsoltaban él, kemény arcát nem mutatja meg.
Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek a Fehér Istent nézve eszébe jutott a Lassie hazatér, de sajnos nem tudom nem megemlíteni valószínűleg mindannyiunk gyermekkorának egyik legmeghatározóbb olvasmányát. Lilit és Hagent ugyanis elszakítják egymástól, ugyanúgy, mint Lassie-t és Joe-t. A kislánynak - anyja pár hónapos kutatói ösztöndíja miatt - ideiglenesen apjához kell költöznie, akivel olyan bensőséges a kapcsolata, mintha ezelőtt egyszer találkoztak volna egy illedelmes teadélutánon. A papa (Zsótér Sándor) igazi lúzer: egérszerű, frusztrált és boldogtalan ex-professzor, akinek új állásában az a feladata, hogy egy vágóhídon eldöntse, melyik tetem alkalmas emberi fogyasztásra. Élő állattal még nem nagyon lehetett dolga, mert Hagen megjelenésétől teljesen kikészül. Amikor kiderül, hogy ráadásul korcs (tehát nem “tiszta magyar fajta”), ami után újabban különadót kell fizetni, megdöbbentő kegyetlenséggel vágja ki a kutyát az út mellé. Kislánya könyörgése és sírása meg sem érinti.
Nézd meg a Fehér Isten előzetesét!
Itt szakad szét a történet két szálra: megkezdődik Hagen önálló története. Először bandába verődik más kicsapott korcsokkal, össze is barátkozik egy, ha lehet, még nálánál is kedvesebb kis terrier kutyával, akivel elválaszthatatlanok lesznek. Amikor rosszra fordulnak a dolgok és jönnek a sintérek, a két jóbarát egymást segítve menekül el előlük. Itt válik egyértelművé a történelmi asszociáció: a szürke egyenruhás sintérek, akik “csak a munkájukat végzik”, ráadásul pont a Duna-parton, valaki egészen másokra emlékeztetnek… Hagen kalados története során újra és újra megismerkedik az emberi gonszsággal, akár a Derzsi János által alakított hajléktalanról, akár a kegyetlen gyrososról (akit Mundruczó maga formál meg), akár a Thuróczy Szabolcs által játszott, mengelei módszerekkel operáló, éles szemű, elszánt, ördögi kutyakiképzőről van szó, akinek munkája során Hagenből igazi harci kutya válik.
Eközben Lili a tinédzserkor szokásos problémáival küzd, az ő világában is kegyetlenek a felnőttek: az igazságtalan zenetanár szerepében Gálffy László remekül hozza a frusztrált, basáskodó, hisztis, autoriter tanár figuráját, apja hideg és távolságtartó, és a kamasz lány számára különösen fájó az anya hiánya.
Mundruczó Kornél, Psotta Zsófia és Hagen Cannesban
Bár a Fehér Isten a két szál összefonódásával zárul, a nagy egymásratalálás még várat magára: Hagen mégsem Lassie, hanem sajnos egy gyilkológép - mint a wagneri Hagen, nomen est -, akit a bosszú fűt. És még nem tér haza, mert van pár elintézetlen ügye. A kutyák hitchcocki horror-madarakként csapnak le. Mundruczó fekete humorral fűszerezett, 18-as karikás képekben mutatja meg a lázadó kutyák áradását: kutyalábak jelennek meg vészjóslóan, Sergio Leone-i módon, ömlik a vér, szakadnak a torkok, a közönség meg kínjában nevet, de ez a nevetés hamar elül, mert a háttérben ott lappang a nyomasztó tudat, hogy ebből már nem következhet semmi jó.
Nézd meg a forgatáson készült videónkat!
A főszereplő Psotta Zsófinak ez az első filmje. Alakítása merev, arca szinte mindig mozdulatlan, száját alig nyitja résnyire beszéd közben, de emögött tökéletesen kidolgozott koncepció van: azt a mindig helyretett gyereket látjuk benne, akit a megalázást gyakran eszközül használó magyar iskolarendszer oly gyakran nevel ki, és aki elég okos ahhoz, hogy tudja, akkor jár a legjobban, ha amennyire csak lehet, elfojtja az érzelmeit. A kutyák alakítása lélegzetelállító. Hihetetlen, hogy egy kutyával kapcsolatban lehet színészvezetésről beszélni, de itt mégis ez a helyzet: hatalmas teljesítmény ez az egész stáb részéről, de külön gratuláció jár a két kutyaszereplőnek (és trénereiknek).
Rév Marcell fényképezése pedig megint nem okozott csalódást: a Fehér Isten képi világa gyönyörű, mesteriek a kutya perspektívájából felvett képsorok. Az üres Budapesten, hatalmas falkában rohanó kutyák látványa pedig olyan lélegzetelállító, hogy biztosak vagyunk benne, hogy nemsokára a magyar filmtörténet híres képsorai közt fogják emlegetni.
Még több cannes-i beszámolóért KLIKK IDE!
