Egy kurzus dokumentációja

Hogyan készítsünk sikeres, az egész világon versenyképes európai filmeket? Ezzel a kérdéssel foglalkoztak egy héten keresztül fiatal európai producerek, rendezők és forgatókönyvírók, akik egy speciális kurzuson vettek részt júniusban Dániában. A résztvevők egy rövid szinopszissal pályáztak, melyet aztán az előadók útmutatásainak, a vitákban elhangzottaknak megfelelően a képzés során tovább alakítottak. A kurzus azonban nem annyira a forgatókönyv-írásról szólt, a tematika ugyanis a filmkészítés minden főbb állomását felölelte, a költségvetés elkészítésétől a forgatásig, a biztosítástól a forgalmazásig.
Kövesd nyomon a szinopszis alakulását!

---

Végső átirat
2000.06.18.

A film két párhuzamosan futó – időnként összekapcsolódó, majd végül egyesülő – élet történetét mutatja be.

Csilla szép, fiatal, de zaklatott lány. Büszke kinézetére, ebből él, modell. Szeretője, a profi fotós, Ákos fényképezi – szeretkeznek. Később Csilla egy másik fiúval flörtöl, majd divatbemutatóra megy. Kosztümje véletlenül tüzet fog a kifutón. Nála idősebb főnökével – aki a divatbemutatókat csinálja – is kacérkodik. Ákos rajtakapja őket, mikor együtt vannak, és szakít Csillával. Forgalmas napja végén Csilla spiccesen sétál az utcán. Nem tudja és nem érdekli, hol fogja tölteni az éjszakát. Doma, egy hajléktalan gyújtogató, tisztes távolságból láthatatlan testőrként követi őt.
Zoltán ugyanezt a napot a kórházban kezdi, a szemét vizsgálják. Az orvos megmondja neki, hogy el fogja veszteni a látását, ha nem hagy fel azonnal a munkájával. Zoltán aranyműves, ez munkája és szenvedélye. Vaksággal fenyegető szembetegsége van. A munkahelyén lakik, éppen válik a feleségétől. Az orvostól Zoltán egy találkozóra megy, ahol nagy munkát ajánlanak fel neki. Elvállalja. Majd a bíróságra siet, ahol kimondják a végső döntést: nem viselheti gondját fiainak. A nap végén kimerülten és kétségbeesve ér haza. Miklóska – Zoltán tanuló munkatársa és barátja, egy fiatal, becsületes és egyszerű ember, aki szintén a műhelyben lakik – megpróbálja felvidítani: az utcán talál neki egy lányt, akivel együtt aludhat.
A lány, akit az utcán talál, a spicces Csilla. Zoltán és Csilla együtt tölti a műhelyben az éjszakát úgy, hogy nem is ismerik és nem is látják egymást. Miklóska másnap kora reggel elküldi Csillát.

A következő évben. Doma a lelki zavarokkal küszködő Csillára támaszkodik és ráveszi, hogy megbízzon benne. Csilla vágyakozni kezd iránta. Zoltán nagyon nehezen tudja elviselni fiai és látása elvesztését. Egy részeg dührohamában megkísérli megvakítani magát – sikertelenül. Doma rábírja Csillát, hogy gyújtsa fel magukat, így vetve véget életüknek. Összeölelkeznek, Doma meghal. Csilla súlyos égési sérüléseket szenved, arca egész életére ráncossá válik. Néhány hónapot kórházban tölt. Amikor először meglátja új arcát a tükörben a baleset után, megpróbálja megölni magát. Zoltán és Csilla reményvesztetté válnak, miután elvesztették mindazt, ami a megélhetést és az önbecsülést jelentette számukra. Értékrendjük megváltozik és a dolgok körülöttük új jelentést vesznek fel. Egyik éjszaka Csilla egy újszülöttet talál a ház előtt, amelyben él. Megtartja. Miklóska segítségével Zoltán sebei gyógyulásnak indulnak. Miklóska mestere szemévé válik, befejezi a munkát, amit Zoltán elvállalt.

Az utolsó jelenet. Zoltán és Csilla – az aranyműves, aki elvesztette a látását és a modell, aki elvesztette a szépségét – újra találkoznak. Egy év telt el első találkozásuk óta. Megható jelenet, benne egy új, együtt töltött, élet ígéretével.

A film arról a belső erőről szól, amely mindannyiunkban ott rejtőzik, hogy az élet különleges pillanataiban fedje fel magát. Ha ez az erő jó irányban hat, a legszörnyűbb sebek begyógyítására is képes lehet. De hathat az ember ellen is, romba döntve mindent.

A film felkavaró, végletekig menő és kegyetlen lesz – ám tele reménnyel. Egy napjainkban játszódó szerelmi történet tragikus és erkölcsi elemekkel – gyönyörű, emlékezetes romantikus mese két emberről, akik megjárják a poklokat, hogy aztán találkozzanak. Általános témákat dolgoz fel, a kelet-európai filmekre – Kusturica vagy Kieslowski alkotásaihoz hasonlóan - jellemzően érzékeny módon. A szerepekben is rengeteg lehetőség rejlik – bonyolult, extrém, szenvedéllyel teli karakterek, Lars von Trier legújabb filmjeiben lévőkhöz hasonlók. A ‘Paths of Light’ megragad, meghat, megijeszt és legvégül sírásra késztet.

---

Rendezői nyilatkozat

Jelenleg úgy látom, hogy alapvetően a színészeken keresztül kel majd életre a film. Ezért mielőtt forgatni kezdenénk, néhány hét meghallgatásnak nézünk elébe. A kézi kamera nagyon fontos része a film vizuális nyelvezetének: ez hangsúlyozza ki a történet csúcspontjait, például azt, amikor a két ember lángol. A Csilla által otthagyott kegyetlen világ világos, fénylő, ennek megfelelően más stílusban forgatjuk: lendületes kameramozgásokat, nagyszögű felvételeket [high angle shots] alkalmazunk, néha lassításokat és rengeteg fényt. A remény nélküli világ pedig, amelynek Csilla végül is véget vet, nagyon egyszerű: alló kamera és természetes fények. Miklóska környezete is hasonló - Zoltán munkahelye és kertje - , csakúgy, mint Csilla nagyszüleinek lakása. Vizuálisan tehát a film egy utazást jelenít meg, és a gyógyulás két párhuzamosan futó történét meséli el. Felkavaró, végletekig menő és kegyetlen alkotás lesz – mégis tele reménnyel.

Produceri nyilatkozat

Kemény történet, érdekes szereplőkkel. A rendező első filmje. Ebből kell kiindulnunk. Mit akarunk? Fiatalos, lendületes történetet, érzelmileg megragadó jeleneteket, a felszínen csillogást, a magasság és a mélység megjelenítését. A végére már csak az emberi természetre hagyatkozhatunk, védtelenül, ámde reménykedve.

Az eredetileg beküldött egy oldalhoz kapott kommentárok:

- telegráf stílus
- kissé unalmas, bár ami benne van, az érdekes
- túl szabályosan kezdődik a két főszereplő leírásával
- nagyon hideg, nagyon tény orientált, nagyon iskolás
- hiányzik a szerző személyisége
- hamarabb a történetbe kellene kerülnünk
- szenvedélyesebben fogalmazni!
- amikor élőszóban előadtam a történetet, érződött, hogy én miért és hogyan vagyok benne, a leírtakból mindez nem derül ki
- nagyon technikai
- jobban be kell vonni az olvasót
- úgy tűnik, hogy a főszereplők végső találkozása a film gyönyörű pillanata, akkor pedig miért nem úgy írom le
- túl analítikus
- derüljön ki, hogy mi az egyedi, mi az unikum a történetben
- a történet erőssége, hogy különös de univerzális
- nem a technikai kidolgozás az érdekes a rendezői koncepcióban, hanem hogy mivel lehet „eladni” a történetet
- túlságosan leíró jellegű
- azt írom, hogy egyfajta „útról” van szó, miért nem részletezem ezt
- mintha négy történet lenne a szinopszisba ágyazva
- „ki kell nyitni a szinopszist”
- ténylegesen elmondani a történetet, világossá tenni, hogy mi történik valójában, és hogy mindez kinek a története
- véletlen találkozásról van szó?
- a „belső erő” kulcsmotívum lehet
- tükör lehetőségek vannak a történetben
- nem derül ki, miféle film ez, legalább utalni kéne rá: „modern szerelmi történet”, vagy valami hasonló módon
- szép, de rettentő bonyolult a történet, izgalmas fordulópontokkal
- érződik egyfajta Kusturica-hangulat
- két történet van tulajdonképpen: miért nem két filmet csinálok?, pontosabban kellene tudni, hogy a két történet mikor és hogyan találkozik, illetve fonódik össze
- a végén szép lehetőség: csak a kezek emlékeznek az első találkozásra – kidolgozni!
- nincs meg Miklóska – ki ő: szent?, valami bűvös probléma megoldó?, negatív vonásoknak is lenni kell a karakterében
- minél kisebbé teszem Miklóskát, annál inkább megnő Zoltán, mint a „Száll a kakukk…”-ban Nicholson nőtt meg az indián rovására
- több negatív karakterre van szükség a történetben

Ezeket a kommentárokat négy különböző embertől kaptam negyedórás személyes találkozások során (ők voltak az első napi előadók, név szerint: Mads Egmont Christensen, Mona Jensen, Patricia Kruijer, Kjeld Veirup), és az ő kommentárjaik alapján kellett másnapra újraírni az egy oldalt. (lásd a következőt!)
Alapváltozat

Csilla szép és fiatal, ám gondokkal küszködő fotómodell, keresi a helyét az életben. Zoltán elvált középkorú férfi, életre szóló szenvedélye és egyben elfoglaltsága az aranyművesség. Végső stádiumban lévő szembetegsége van, ami lassan vaksággal fenyeget. A film kettejük párhuzamos útját tárja fel. Csilla sodródik az emberek között, míg egy hajléktalan gyújtogató szállására kerül. Az a lelkileg kiegyensúlyozatlan lányra támaszkodik és ráveszi, hogy megbízzon benne. Zoltán nagyon nehezen tudja feldolgozni gyermekei és látása elvesztését. Inni kezd és felhagy munkájával. A film tragikus fordulatot vesz. A hajléktalan ember kétségbeesve saját helyzetén, Csillát öngyilkosság elkövetésére használja fel. A lányhoz köti magát és felgyújtja mindkettőjüket. Csilla csúnyán megég, arcán a hegek örökre megmaradnak. Zoltán állapota is romlani kezd. Elvesztvén azt, ami mindkettőjük számára a megélhetést és az önbecsülést jelentette, balsorsra jutnak. Megváltozik az értékrendjük, a dolgok köröttük új jelentést kapnak. Megerősödnek és mások segítségével sikerül kilábalniuk nyomasztó helyzetükből. Főleg Miklóska – Zoltán fogadott fia, egyben barátja és munkatársa, egy fiatal, becsületes, önzetlen és segítőkész ember– az, aki közreműködik Zoltán és Csilla sebeinek gyógyításában és abban, hogy végül megismerkedjenek. Előre várható találkozásuk a hosszú gyógyulási folyamat végét jelenti, és ez egyben rögös útjuk zárása is.