Részlet a Filmtörténet online-ról
"Az Adj király katonát nem tesz többet, mint hogy odahajol egy sorshoz, és életképek sorozatában megmutatja nézőinek, hogyan indul egy – ahogy akkoriban mondták:, „halmozottan hátrányos helyzetű” -- tizenhatéves lány az életnek. Ha nagy drámát nem látunk is, ez a kisrealizmus is épp elég robbanásveszélyes anyagot hordoz, hol van már az ötvenes évek munkáshőseinek pátosza. A hetvenes-nyolcvanas évek dokumentarizmusából fekete-fehéren kiderül: a proletár nem az élcsapat tagja, ahogy azt a pártbrosúrák hirdetik, hanem modern bérrabszolga, aki nem tud, s immár nem is akar lázadnia sorsa ellen.
Erdőss filmjét nem annyira a valószerű helyzetek, a natúrszereplők, s a fonógyári dokumentumjelenetek hitelesítik, mint inkább az, hogy Ozsda Erika személyében tüneményes hősnőt talál magának, aki elhiteti és élettel telíti az amúgy nem túl eredeti sorsfordulatokat. Jutka minden rezdülésében a keserves tapasztalatok szülte lázadó vadság (szülők nélkül, nevelőotthonban nőtt fel) és a szeretetéhes bizalom egymásnak feszülő erői szikráznak. Minden jelenete 380 voltos elektromosságtól vibrál.
Az Adj király katonát az elvesztett ártatlanság filmje. A történet kezdetén Jutka nagy fekete bociszemekkel mered félénken, de bizalommal telve a vágóhídra. Még nem tudja, a sorsa előre ki van cövekelve: 14 forintos órabérért három műszakban robotolhat a lőrinci fonóban."
