Úgy tudom, már gyerekként producer szerettél volna lenni, de nem filmes területen tanultál tovább.
Alsós koromban azt vettem észre, hogy szeretek vezető szerepben lenni. Amikor az iskolában megkérdezték, mi szeretnék majd lenni, azt mondtam, rendező, mert ő irányítja a stábot egy forgatáson. Később rájöttem, hogy a rendező inkább művész, én pedig nem éreztem magam annak, ezért inkább a produceri pálya kezdett el érdekelni. Gimnazistaként sok magyar filmet megnéztem, de nem feleltek meg az ízlésemnek.
Felmerült bennem a kérdés, hogy miért tanuljak olyan egyetemen, ahol olyan alkotókat képeznek, akiknek nem tetszenek az filmjeik. Közgazdászként végeztem és ebből az irányból kezdtem el megtanulni a filmezést. Arra helyezem a hangsúlyt, hogy el tudjam juttatni a nézőkhöz a filmeket, amiken dolgozom. Hollywoodi könyvekből, mesterkurzusokból, videókból sajátítottam el az írás és a rendezés alapjait. Amikor úgy éreztem, eljutottam egy szintre, úgy döntöttem, meg kéne próbálni elkészíteni és eladni az első filmemet.
Sütő András és Rózsa Gábor a Reménytelenül forgatásán
Fotó: Rózsa Film / Komondi Botond
Mennyiben különbözik az általad elsajátított történetmesélés és filmes felfogás attól, amit a magyar szerzői filmekben megszokhattunk?
Hollywoodban piaci szempontok szerint tekintenek egy filmre. Abból indulnak ki, hogy el kell tudni juttatni a filmet a közönséghez, amire különféle technikákat fejlesztettek ki. Az egyik ilyen alapvetés szerint a néző figyelme hétperceként alábbhagy, huszonöt percenként pedig egy kicsit kikapcsol az agya, amihez muszáj igazodni, különben elfárad és elveszítjük. Itthon sokkal nagyobb szerepet kap a filmezés művészi megközelítése, amit csak most kezdek megtanulni. Hiába van egy saját keretrendszerem, hiába ismerem a plánozás, a világosítás és a vágás technikáját, ha nem tudom megtölteni tartalommal ezt a keretrendszert, akkor üres és használhatatlan lesz. A legjobb hollywoodi filmeknek nagyon erős a formanyelvi világa, de van mögöttük tartalom is. Ezt az irányt szeretném követni.
Mennyire érzed hátránynak, hogy nem tanultad intézményi keretek között a rendezést? Lehet előny, hogy az itthon megszokottól eltérő módon gondolkodsz a filmezésről?
Nagyon magányosnak érzem magam a szakmában, ezért igyekszem megismerni minél több korombeli filmest, akik iskolai keretek között tanulták a szakmát. Egyelőre nem sikerül. Ugyanakkor óriási szabadságot ad, hogy csak a saját szabályrendszeremnek kell megfelelnem és nem függök más alkotóktól. Ha úgy döntök, hogy holnap el akarok kezdeni forgatni egy új filmet, akkor azonnal nekivághatok. Van egy saját családi vállalkozásom, az öcsémmel és a feleségemmel el tudunk készíteni egy teljes értékű filmet a gyártás első lépésétől odáig, hogy forgalmazóként eljuttatjuk a nézőkhöz. Ez a fajta függetlenség nagyon tetszik.
Mentés másképp
Első egész estés filmed, a Mentés másképp egy depressziós lányról szól, akin egy idegen férfi a saját terápiás módszereivel próbál segíteni. Mi ihlette ezt a történetet?
Az egyik rokonom depresszióval küzdött és nem tudták, hogyan segítsenek neki. Elkezdtem gondolkozni, mennyire izgalmas lenne, ha valaki egyszerűen beküldené a dzsungelbe, és az ott szerzett rengeteg új élmény meggyógyítaná. Úgy éreztem, ez annyira izgalmas téma, hogy lehetne belőle film. A Mentés Másképp tulajdonképpen a „diplomamunkám” volt, mert ez volt az első forgatókönyvem és azonnal le is forgattam.
2023-ban jelent meg a második filmed, a Legénybúcsú extra. Hogyan jött az ötlet, hogy egy legénybúcsú eseményeit bemutató vígjátékot forgass?
Amikor beültem a moziba a közönséggel a Mentés másképpre, azt vettem észre, hogy azt élvezem a legjobban, amikor nevetnek az emberek. Jó érzés volt, hogy sikerült elérnem ezt a hatást. Eldöntöttem, hogy készítek egy olyan filmet, amit végignevet majd a közönség. Ehhez kerestem témát a mindennapi életemből. Akkoriban sok legénybúcsúba jártam és rájöttem, hogy nagyon izgalmasak azok a helyzetek, amikor az emberek próbálják kihozni a maximumot a szórakozásból és hülyeségeket csinálnak. Nagyon szerettem a Másnaposokat, ami sosem a konkrét legénybúcsút mutatta be, hanem a másnapját. Én az aznapról szerettem volna filmet készíteni.
Azt szokták mondani a szakmában, hogy egy rendező életében a második nagyjátékfilm a vízválasztó. Te éreztél hasonlót a Legénybúcsú extra után?
Igen. Ha százezer felett lett volna a nézőszám és azt éreztem volna, hogy megtanultam a hollywoodi keretrendszer szerint filmet készíteni, valószínűleg beleragadtam volna abba, hogy könnyen fogyasztható, kevés üzenettel rendelkező alkotásokat készítek. De nem lett akkora siker. Sok közönségtalálkozón vettem részt, ahol nevettek az amberek, és olyanokon is, ahol mégsem szerette annyira a közönség, mint ahogy vártam. Tizennyolcezren látták, ami egy független filmnél nagyon szép szám, de sokkal kevesebb, mint amit a hasonló vígjátékok el tudnak érni. Úgy éreztem, ha ez a film megbukott, nyugodtan készíthetek személyesebb jellegű alkotásokat is, mert ugyanolyan eséllyel buknak meg vagy lesznek sikeresek. Rájöttem, hogy nem elég, ha nevet a közönség, valamiféle tartalmat is át kell adnom.
Legénybúcsú extra
Egy interjúban azt mondtad, úgy érzed, hogy nem becsül eléggé a szakma, ezért az első két filmed után meg akartad mutatni, hogy komolyabb hangvételű alkotást is tudsz rendezni. Egy nagyfokú bizonyítási vágy kezdett el dolgozni benned?
Igen. Vállaltan ez hívta életre a Reménytelenül - József Attila pszichoanalízisét. A motiváció hamarabb megvolt, mint a téma. Meg akartam mutatni, hogy komolyabb filmeket is tudok készíteni. Részletes jegyzetekkel mentem oda a különböző részlegvezetőkhöz az elképzeléseimről. Még a tapéta mintázata is szimbolikus, egy anyaméhet ábrázol. Azt akartam elérni, hogy ha valaki elkezdi elemezni a filmet, ne ürességet találjon.
Hogyan került a látóteredbe József Attila?
Nagyon izgalmas volt az ötletelési fázis. Mivel a filmezésből élünk, nyomás alatt kellett kitalálnunk, hogy miről forgassunk. A feleségemmel, Michl Julival – aki a film főszereplője és vágója is – minden ötletet átgondoltunk, ami szembejött az utcán. Romantikus filmet szerettünk volna készíteni, ami megfogja a közönség érdeklődését. Mindenki az épp akkor megjelent Most vagy soháról és Petőfi Sándorról beszélt. Ekkor jutott eszünkbe József Attila neve, majd a Gyömrői Edittel való szerelmi története, amit nagyon izgalmasnak találtunk. Elkezdtem kutatómunkát végezni és napról napra egyre lelkesebb lettem, hogy micsoda titok övezi ezt a témát.
A Reménytelenül forgatásán
Fotó: Rózsa Film
A Reménytelenül sajtóanyagában azt írtátok, hogy a filmben nincs kitalált történetszál, a hitelességet tartottátok a legfontosabbnak. Hogyan zajlott a kutatómunka? Milyen forrásokat találtál, hogy közelebb kerülj József Attilához és a pszichoanalitikusához, Gyömrői Edithez?
Először csak beírtam a YouTube-ra, hogy József Attila és Gyömrői Edit. Aztán megtudtam, hogy létezik József Attila Társaság. Megkerestem őket és ajánlottak szakkönyveket. Elolvastam a József Attilához köthető naplókat, a szerelmei, orvosai, feljegyzéseit. Ezek után rájöttem, hogy nem érthetem meg őt Marx és Freud nélkül, ezért tőlük is elkezdtem köteteket olvasni. Végül odáig jutottunk, hogy augusztusban kezdtem el a kutatómunkát és márciusban, amikor forgattunk, volt egy teleírt füzetem nagyon érdekes puzzle darabokkal József Attiláról. Láttam, hogy ennek csak a húsz százaléka fér majd bele a filmbe. El kellett döntenem, melyik húsz százalék legyen az.
Mi volt az a felfedezés, ami a leginkább megdöbbentett József Attilával kapcsolatban?
Az, hogy ennyire okos, zseniális gondolkodó volt. Számomra meghökkentő volt, hogy egy száz évvel ezelőtt élő embertől olyan filozofikus elmélkedéseket olvashatok, amik ennyire hatnak rám. Miután rádöbbentem, hogy mekkora zseni volt, hirtelen a verseire is teljesen másképp tekintettem és többet mondtak számomra. Nagyon megérintett a betegsége is. Egy ilyen elmének kellett végigszenvednie az életét. Nagyon megérintett ez a kettősség.
Sok irodalmi, történelmi személyünkről idealizált kép él a társadalom fejében. A filmedben József Attila egy érzelmileg labilis, törékeny karakterként jelenik meg. Volt benned félelem amiatt, hogy hogyan fogadja majd a közönség és az irodalmi kánon
Amikor megnéztem a kész filmet, néha elkapott a rettegés. Mondtam Julinak, hogy lehet, hogy én most megaláztam az egyik legnagyobb költőnket és kiteregettem a szennyesét. Eddig kétezren látták a filmet és a visszajelzéseik alapján alaptalan a félelmem. A legtöbben azt mondják, hogy végre megértették József Attilát, aki pedig eddig nem kedvelte, az most szerette meg.
Már az elején úgy indultatok neki a filmnek, hogy ezúttal sem fogtok pályázni az NFI-hez?
Igen. Mindenképpen József Attila születésének 120. évfordulóján szerettük volna bemutatni a filmet. Ha kaptunk is volna rá támogatást az NFI-től, egy év alatt nem futott volna le a pályázat és nem tudtuk volna időben leforgatni a filmet.
Michl Juli és Sütő András a forgatáson
Fotó: Rózsa Film / Komondi Botond
Említetted egy beszélgetésben, hogy miután összeállítottad a stábot, menet közben elfogyott a pénzetek, ezért felhívtál több producert és az FP Films vezetője, Fülöp Péter beszállt a produkcióba társproducerként.
Amikor az első filmemre készültem, sok producernek elküldtem a Mentés másképp filmtervét. Ketten jeleztek vissza. Az egyikük azt írta, nem lehet úgy filmet forgatni, ahogy én szeretnék, és teljesen felesleges, amit csinálok. A másik Fülöp Péter volt, aki megerősített benne, hogy jó az út, amin járok. Észben tartottam, hogy ha később segítségre lesz szükségem, hozzá fordulhatok. Így is lett. Tizenötmillió forinttal indultunk neki a produkciónak, de a látványt, amit elképzeltem, nem tudtuk kihozni ennyi pénzből. Küldtem egy SMS-t Péternek, hogy nem tud-e segíteni, szponzort szerezni. Egy óra múlva válaszolt, hogy gyorsan elolvasta a forgatókönyvet és mindenképp el kell készíteni ezt a filmet. Segített tapasztaltabb stábtagokat keresni és hozott szponzorokat is. Először tapasztaltam meg, hogy milyen megnyugtató érzés egy produceri védőhálóban forgatni.
A filmben vannak kifejezetten hosszú snittek is. Mi volt a vizuális elképzelésetek?
Van egy tizennyolc perces beállítás a filmben, de vannak olyan részek is, amikor olyan gyorsan követik egymást a szekvenciák, mint egy akciófilmben. Mindent a dramaturgiához igazítottunk. A tizennyolc perces jelenet azért lett ilyen hosszú, mert nem találtam más technikát arra, hogy érzékeltessem azt a zavarodottságot, amit Gyömrői Edit érzett, amikor először kezelte József Attilát. Úgy éreztem, hogy az egysnittes megoldással elérhetem, hogy a néző is azt érezze, nincs menekvés a szituációból. Amikor gyorsabban követték egymást a jelenetek, azt szerettem volna érzékeltetni, ahogy összecsap a két elme a terápia során.
A terápia egy korabeli lakásbelsőben játszódik, a József Attila elméjében lejátszódó események pedig egy földalatti víztározóban. Hogyan találtátok meg ezeket a helyszíneket?
A lakásbelsőt felépítettük egy stúdióban, a József Attila elméjében játszódó eseményekhez pedig egy fekete, titokzatos teret kerestünk, így jött az ötlet, hogy egy budapesti víztározóban forgassunk. A brutalistához is ugyanitt vettek fel jeleneteket.
A stáb a víztározóban
Fotó: Rózsa Film / Komondi Botond
Könnyen belementek az üzemeltetők, hogy a víztározóban forgassatok? Sokat kellett érte fizetnetek?
Meglepően drága volt, mert ki kellett fizetnünk a takarítás költségét. Egy délelőtt alatt forgattuk le az ott játszódó jeleneteket, addig leengedték a vizet. Ahhoz képest, hogy mekkora volt a film teljes költségvetése, aránytalanul sokat kellett fizetnünk ezért a helyszínért, de ragaszkodtunk hozzá, mert vizuálisan erős élményt akartunk adni a közönségnek és meg akartuk mutatni, hogy érezte magát belül József Attila. Erre mondják az amerikaiak, hogy „production value”. A kaszkadőrökért is sokat kell fizetni, de egy akciófilmben megéri, még akkor is, ha csak néhány másodpercről van szó.
József Attilát Sütő András alakítja, aki a Legénybúcsú extrában is játszott. Miért őt választottad?
Még mielőtt megszületett a film ötlete, láttuk Andrást a József Attila: Szabad-ötletek jegyzéke című monodrámában, ami óriási hatással volt ránk. Amikor elkezdtünk gondolkozni, ki alakítsa a főszereplőt, azonnal András jutott eszünkbe. Felhívtuk és rögtön igent mondott a szerepre.
Gyömrői Editet a felséged, Michl Juli alakítja. Miért döntöttetek így?
Ez volt a Reménytelenül kiindulópontja. Annak mentén találtuk ki a filmtervet, hogy mi az a szerep, amiben Juli meg tudja mutatni, mire képes, én pedig rendezőként be tudom bizonyítani, hogy komolyabb filmeket is tudok rendezni.
Lesznek olyan vetítései a filmnek, amik az iskolai irodalomórákhoz kapcsolódnak?
Igen, már kaptunk meghívást Julival mozis irodalomórákra és várjuk az ilyen jellegű további megkereséseket. A vetítések után odajöttek hozzánk gimnazista diákok fotózkodni. Nagyon örültek neki, hogy ennyi mindent megtudhattak József Attiláról és az érettségin sokkal többet tudnak majd mesélni erről az időszakáról. Mivel ez egy nehéz film, muszáj beszélni róla a vetítés után, hogy segítsük a feldolgozást. A Cinema City külön tansegédletet is készített a filmhez kapcsolódva, így az irodalomórákba is be lehet építeni.
A film borítófotója
Te voltál a Reménytelenül - József Attila pszichoanalízise rendezője, írója, producere és a forgalmazásért is te felelsz. Nem volt ez túl sok feladat egyszerre?
De igen. Nagyon megterhelő volt, de máshogy nem lehetett megoldani. Ráadásul a vágás alatt leforgattuk a negyedik játékfilmemet is. Jelenleg a forgalmazással kapcsolatban vannak teendőim, hogy minél több moziba eljusson a film. Most, a premier környékén érzem először, hogy nyugodt vagyok és minden halad a maga útján.
A Reménytelenül a saját forgalmazócégednél jelenik meg. Elvárás a részedről, hogy anyagilag megtérüljön a produkció, vagy inkább kultúrmisszióként tekintesz rá?
Nem ebből a filmből fogunk meggazdagodni, ezt már az elején tudtuk. Azzal számoltunk, hogy ha harmincezren megnézik, akkor elérjük a célunkat. Ez nem kevés néző, de nem is kimagaslóan sok. József Attila nevében bízunk és abban, hogy a születésének a 120. évfordulója talán bevonzza majd a nézőket a filmre. Ha anyagilag nem lesz sikeres a Reménytelenül, akkor sem leszek szomorú, mert szakmailag jó érzés látni, hogy képesek vagyunk egy ilyen filmet készíteni.
Említetted, hogy leforgattátok a negyedik nagyjátékfilmedet is. Mit lehet róla tudni?
Karácsonykor játszódik és egy első szerelem történetét meséli el. Egy 14 éves lány a főszereplő, akinek épp válnak a szülei, miközben a zeneiskolában megismer egy fiút, akivel egymásba szeretnek. Nagyon személyes film, az én első szerelmem hangulatát idézi fel. Idén karácsonykor kerül a mozikba.
A Reménytelenül - József Attila pszichoanalízise már látható a mozikban, a Rózsa film forgalmazásában.
Címlap: Rózsa Gábor a film forgatásán. / Fotó: Komondi Botond.
