Két év múlva Peter Sellers bemutatkozásában „segített”, a kritikusok szerint ígéretes, ám nem túl nagy sikert aratott The World of Henry Orienttel. Ezt követően sikerek és bukások követték egymást pályáján. Az Ízig-vérig modern Millie 1967-ben népszerű lett, viszont a Hawaiit a szakma sem szerette.
A Butch Cassidy és a Sundance kölyök rántotta vissza az első sorba 1969-ben, majd 1974-ben elnyerte a legjobb rendezőnek járó Oscart A nagy balhéért (The Sting). A közönség minden műfajban kedvelte a történeteit: westernt, thrillert és vígjátékot egyaránt készített.
Mielőtt a filmezéssel kapcsolatba került, Hill színházi szerepeket vállat, majd 1950-ben a koreai háborúban harcolt pilótaként. Háborús élményeit egy forgatókönyvben írta meg, majd eladta az NBC-nek. Televíziós rendezőként is aratott. 1956-ban Emmy-díjra jelölték A Night to Remember című drámájáért (ebben a Titanic elsüllyedését dolgozta fel). A színházzal később is kapcsolatban maradt: pl. a Broadwayn rendezte az Anthony Perkins főszereplésével készült Look Homeward, Angel című darabot.
George Roy Hill 1982-ben újra megjelent a mozikban: a Garp szerint a világ Robin Williams szereplése mellett a színészi alakításoktól vált fesztiválkedvenccé: John Lithgow és Glenn Close játékát Oscarra jelölték (Close-nak ez volt a filmes debütálása is).
Utolsó két filmje a The Little Drummer Girl és a Fura farm (1988) volt.