„Alig több mint egy évvel férje halála után a bánatba halt bele” – közölték az AFP-vel Marjane Satrapi hozzátartozói.

Az író-rendező Teheránban született, majd az 1979-es iráni forradalom után költözött Európába, ahol először Bécsben, majd Strasbourgban tanult. Gyermekkori évei inspirálták legismertebb művét, a Persepolis című képregényt, aminek füzetei 2000 és 2003 között jelentek meg. A képregényből 2007-ben készült animációs film, Vincent Paronnaud és Satrapi rendezésében. Az alkotás a 2007-es cannes-i filmfesztiválon elhozta a zsűri díját, majd jelölték Critics Choice-ra, BAFTA-ra és végül Oscarra is.


Marjane Satrapi dedikál a Persepolis premierjén, 2007-ben
Kép forrása: Giorgio Montersino / WikiMedia Commons

A Persepolisról a premier idején Deák Dániel, a Friss Hús Budapest alapítója írt kritikát a filmhu-n: „A Persepolis-t tehát nem csoda, ha az iráni hatalmi szervek gyűlölik és iszlám-ellenesnek tartják, miután a film nem tisztel semmilyen felsőbb hatalmat, megelégszik azzal, hogy a személyiségre, a család és a barátok szeretetére helyezze a hangsúlyt."

Szintén a szerző saját képregénye alapján készült a Satrapi-Paronnaud páros következő filmje, a 2011-ben a Velencei filmfesztivál versenyprogramjában bemutatott Szilvás csirke, ami már élőszereplős alkotás volt, Mathieu Amalric és Maria de Medeiros főszereplésével.

A sort a 2014-es A hangok követte, amiben Ryan Reynolds játszott tudathasadásos sorozatgyilkost, 2019-ben pedig a Marie Curie-ről szóló Radioactive című filmmel jelentkezett Satrapi, amiben a fizikust Rosamund Pike alakította.


Kép a Persepolis című filmből

A rendező utolsó filmje a 2024-es Párizsi pillanatok, ami a francia fővárosban történő sorsszerű találkozásokról szól, többek között Monica Bellucci, Ben Aldridge és Roschdy Zem főszereplésével.

Satrapival 2012-ben készítettünk interjút a Thesszaloniki Filmfesztiválon. A gyermekkori emlékei és neveltetése kapcsán akkor így nyilatkozott: „Sosem úgy kezeltek, mint egy kislányt, hanem mint embert. Megtanultam, ha bárhol bántanak, akkor vágjak vissza. Ez persze a kulturális közegre adott reakciója volt a szüleimnek, hiszen Irán nagyon patriarchális ország. Sok időbe telt, mire megértettem, hogy tulajdonképpen leányzó vagyok. Anyám mindig azt mondta: „Ne az arcodba invesztálj, hanem az agyadba!” Ebből azt szűrtem le, hogy biztos förtelmesen csúnya vagyok, csak ő -mivel az anyám- finoman hozza a tudomásomra. 28 éves koromig meg voltam róla győződve, hogy én vagyok a világ legrondább némbere. Mint később kiderült, félreérettem a tanácsát."

 

Címlap: Marjane Satrapi a Persepolis vetítésén, 2007-ben. Forrás: WikiMedia Commons

Források: telex.hu, rfi.fr