Az elsőfilmes Mayer Bernadette még 2019-ben, a Filmalap végnapjaiban lett Inkubátor-nyertes az akkor még Szemem fénye címen futó filmtervével, a film viszont öt évvel később, 2024-ben, már a Nemzeti Filmintézet zászlaja alatt forgott le, hazai bemutatására pedig 2026 őszén, a Káel Csaba nevével azonosított korszak lezárultát követően kerül sor. A Mommy Blue tehát hosszú, több filmes rendszerváltáson is átívelő utat járt be, azonban bőven megérte kivárni, hogy végre láthassuk Miskolcon. Azt, hogy ígéretes alkotásról van szó, már előzetesen jelezték a film fesztiválszereplései is: részt vett a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál Work in Progress szakmai programjában, világpremierje idén tavasszal, a 16. Pekingi Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ahonnan három díjjal (köztük színészi elismerésekkel) tért haza, valamint nagy sikerrel vetítették a Jeruzsálemi-, a Palicsi- és a Bledi Nemzetközi Filmfesztiválokon is.
A Mommy Blue már a nyitójelenetében lefekteti az alaptételét: a művtörit oktató Krisztina (Für Anikó) az osztályának tanítja Cimón és Peró történetét Jules Joseph Lefebvre festménye, a La charité romaine kapcsán. A gyerekekből undort és gúnyt vált ki az éhező édesapját szoptató lány képe, amire a tanárnő annyit tud felelni, hogy „persze, hogy nem ez az élet természetes rendje”, miközben nem is sejti, hogy hamarosan a saját bőrén is megtapasztalja a felcserélt szülői szerepek tragédiáját. Nem sokkal később fiának, a kertészként dolgozó huszonéves Máténak (Vilmányi Benett) és párjának (Waskovics Andrea) kisfia születik, Krisztina pedig egyfajta karmikus egybeesésként elkezdi elveszíteni a látását cukorbetegsége szövődményeként. Eközben Máté apai felelősségei, munkahelye és anyja ápolásának terhe alatt fokozatosan kezd összeroppanni, miközben tudja, hogy édesanyja csak rá számíthat.
Mommy Blue / Fotó: Intercom
Mayer filmje egy rettentően személyesnek érződő családdráma, ami nem véletlen, ugyanis a rendező saját bevallása szerint is hasonló kamaszkori élményeiből táplálkozott. Természetesen nem valós eseményeket akart feldolgozni (egyrészt a főszereplő egy családalapításon túl lévő férfi, másrészt a film tetemes része a koronavírus járvány alatt játszódik), de még így is átüt az az égető erkölcsi dilemma, amivel bárki szembesülhet, akinek szülei egy bizonyos koron túl már nem tudják ellátni magukat.
Máté lobbanékonysága ellenére is felelősségteljes és édesanyjával se ápol rossz viszonyt, azonban az ő türelmét is elkezdi kikezdeni Krisztina fokozódó látásproblémája, és az, hogy teljesen felcserélődnek a szerepek szülő és gyerek között. A fiatal férfi vásárol be, főz és viszi programokra anyját, ráadásul még olvas is neki lefekvéshez, és megpróbálja körülírni a különböző festményeket a maga bumfordi módján. Krisztina pedig valahol a nyomorának mélyén élvezi, hogy időt tölthet fiával, és egy kisgyermekhez hasonlóan rögtön elkezd szétesni, ha megtagadnak tőle valamit, ugyanis nem akarja elfogadni új helyzetét, és hogy sose kaphatja már vissza régi életét. Ez a végtelenül izgalmas dinamika és Máté döntési kényszere adja a film gerincét, ugyanis egy ponton túl muszáj választania saját családja és a jövője, vagy az édesanyja és a múltban való megragadás közt.
Mommy Blue / Fotó: Intercom
A Mommy Blue erős hangsúlyt fektet a vizuális történetmesélésre, már csak abból fakadóan is, hogy egy olyan nő megvakulásának a történetét figyeljük, aki a szemének köszönheti a hivatását és a szenvedélyét. Erre remekül épít jeleneteket és konfliktusokat a film, valamint motívumszinten is kreatívan használja Farkas István Végzet (Séta a víztoronynál) című alkotását, ami többször felbukkan a cselekmény során, és minden alkalommal mást képes kommunikálni a főszereplők kapcsolatáról. Nagyrészt Mayer Bernadette és társírója, Nagy Zoltán (Szép csendben) forgatókönyvét dicséri ez, ami nemcsak egyszerre életszagú, de pattogós és sokszor nagyon humoros párbeszédeket is tartalmaz, de a cselekményvezetéssel és az időkezeléssel is ötletesen játszik. A film ügyesen használja a hangulatfeséshez az évszakok változását, a kritikus pillanatokhoz pedig a a Krisztina által készített home videós betéteket, amik visszatérő elemmé válnak.
Persze az egész mit sem érne a karakterek nélkül, és a két főszereplő a Mommy Blue legerősebb pontja. Für Anikó és Vilmányi Benett mesteri alakításokat nyújtanak, egy csepp mesterkéltség vagy hamisság sem érzékelhető játékukban. Lenyűgöző az az összhang, amivel dobálják egymásnak a labdát a film humoros és megrázó jeleneteiben egyaránt. Mind a csendesebb, szavak nélküli, mind a harsányabb pillanatokban remekelnek.
Mellettük a kisebb-nagyobb szerepeket eljátszó profi és amatőrszínészek is jól teljesítenek, de kiemelkedik a nagymamát megformáló Hámori Ildikó, aki nemcsak további dimenziókat ad hozzá a szülői szerepek drámájához, de jószándéka ellenére a pragmatikusságával még inkább nehezíti lánya helyzetét. Waskovics Andrea animációs filmrendező feleségként művészi ambíciójával további téteket ad a történetnek, a látássérült Gyulát alakító Znamenák István pedig simán ellopja az összes jelenetet, amiben felbukkan, ráadásul hozzá kötődnek a film legerősebb mondatai.
Mommy Blue / Fotó: Intercom
Nem érdemes csupán egy életről lehozós mélydrámára számítani, ugyanis a Mommy Blue ennél sokkal komplexebb érzelmi hullámvasúton visz végig. Krisztina és Máté civódása rengeteg humoros pillanathoz vezet, miközben a drámai pillanatok is kellő hangsúlyt kapnak. Hasonlóan fontosak a látássérültekkel foglalkozó, szociálisan érzékeny témát érintő szál, a gyermeknevelés problémáit boncolgató képsorok és a könnyedebb, szívmelengető jelenetek. Ennek köszönhetően válik a Mommy Blue abszolút közönségbarát időtöltéssé egy depresszív és egyhangú „fontosfilm” helyett.
Negatívumként leginkább a kiszámítható befejezést lehet felhozni, de a kiváló öszkép fényében ez szinte elhanyagolható. A sodró lendület (Balla Gábor vágásának köszönhető), és az inkubátoros alacsony költségvetés ellenére is kiemelkedő képi világ (Csepeli Eszter operatőri munkájának hála) magával ragadja a nézőt, miközben a film nehéz, de univerzális témákat rendkívül emberien és átélhetően képes bemutatni. Nemcsak az ősz egyik gyöngyszemét, de az év egyik legjobb magyar alkotását is köszönthetjük a Mommy Blue képében, érdemes volt rá ennyit várni.
A filmet a 22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk. A magyar mozikba október 8-án érkezik az Intercom forgalmazásában.
