Nem ismertem más kollégát, aki ennyi területén dolgozott volna a szakmának. Voltál stúdiómunkás, rádióriporter, ügyelő, gyártásvezető, írtál dalokat, filmforgatókönyveket, dolgoztál zenei- és táncműsorokban, feleségeddel és örök alkotótársaddal, Dévényi Ritával úgy elmélyültél a mozgókép kreatív vizualitásában, hogy a Képzőművészeti Egyetemen a látványtervezés tanszékvezetője lettél, majd a Budapesti Metropolitan Egyetemen a mozgókép professzora.
Nagyszerű tv- és filmrendező voltál, többek között Csáth Géza, Esterházy Péter, Tar Sándor alkotótársa, a filmjeidet Európától a tengerentúlig, Kínától, Indián át Ausztráliáig sugározták, a munkásságodat félszáz fesztiváldíjjal, Balázs Béla-díjjal, Érdemes művész címmel ismerték el. Képviselted a szakmát a Film- és Tv-művész Szövetségben, a Filmjusnál, a MAB-nál.
Ezek fontos adatok, amit ilyenkor illik felsorolni, de a lényeg, amit mindenki imádott Benned, a derűd, a finom humorod, hogy jó ember voltál. Ahogy el tudtál olvadni, amikor Ritára, Juditra, Petire, vagy az unokákra, Emmára és Lujzára néztél.
A szakmánkhoz hozzátartozik a gyilkos irónia, mifelénk hangtalanul röpködnek a kések. De te annyira szelíd voltál, hogy miközben az alkotásaidban tökéletesen használtad a metsző iróniát, Tőled soha nem hallottam bántó megjegyzést senkire, mert, ha kicsúszott volna a szádon, azonnal feloldottad volna szeretetteljes humorral.
Együtt öregedtünk, Gyuri. Mindketten kedveltük a fehér öltönyös, fehér kalapos öregurakat. Ahogy elértük azt az életkort, amikor úgy érezhettük ez az öltözet végre nem póz, hanem természetes viselet, a te kifinomult stílusérzékedet dicséri, hogy neked ez is jól állt. (Nekem bezzeg azt mondták, úgy festek, mint egy dél-amerikai lánykereskedő).
Sokan irigyeltük a memóriádat, hogy minden névre, helyszínre, eseményre pontosan emlékeztél.
A korral romlik a memóriánk, de te, Gyuri, biztosan megmaradsz az emlékezetünkben.
Kepes András
Címlapon: Molnár György, filmrendező (Fotó: Csicsay Klaudia)
