Mint a Hollywood Reporter hírül adja, a filmkészítőknek számos nehézséggel kellett megküzdeniük - Afganisztánban csakúgy, mint Amerikában, ahol a hazatérő stáb felvételeit a kormány hetekre lefoglalta. Ugyanakkor a januárban rendezendő Sundance Filmfesztiválon várhatóan éppen ezek a tényezők különböztetik majd meg ezt a filmet más független munkáktól. A September Tapes többek szerint arra is bizonyíték, hogy megfelelő felszereléssel és sok szerencsével a modern független film megrázó történetek elmesélésére éppúgy alkalmas médium, mint amennyire erőteljes politikai töltettel is bírhat.

Hollywoodi szemmel a Tapes az 1999-es Blair Witch Project és a 2001-ben készült A Sólyom végveszélyben című filmek világa között foglal helyet, a hagyományos elbeszélés és a dokumentumfilm elemeit ötvözi.

A történetben egy amerikai újságíró (a brit George Calil alakítja) a Közel-Keletre utazik, hogy dokumentumfilmet készítsen a bin Laden és az Al-Kaida után kutató fejvadászokról. Az újságíró eltűnik, a szövetséges erők pedig hetekkel később megtalálják az általa rögzített 18 videószalagot és hangkazettát. 

A film különleges módon készült: a rendező a felvételek közben írta át a forgatókönyvet, hogy a valós szituációkra játékfilmes eszközökkel reagálhassanak. Meglehetősen sokkoló jelenetek is születtek így: a lövéseket hallva például bizonyosságot kaphatunk arról, hogy ami a helyszínen zajlik, az nem játék.   

Johnston célja az volt, hogy az amerikai közönség résztvevő bepillantást kaphasson, hogy mi maradt a világ valaha legmisztikusabb vidékéből, szándékosan vadrealista szemszögből bemutatva (a filmet mini-DV kamerára forgatták). A vállalkozást csak egy minimálisan kicsi stábbal és a lehető legmozgékonyabb felszereléssel lehetett megoldani (ezért sem jöhetett szóba, hogy 35mm-re forgassanak).

A forgatás 3 és fél héten át tartott, és a munkálatok a legnagyobb alkalmazkodókészséget kívánták meg a forgatócsoport tagjaitól. Tovább fokozta a nehézségeket, hogy Afganisztánból a kommunikációs elszigeteltség miatt a stáb nem tudta tartani a kapcsolatot az amerikai producerekkel.

Végül a csapat csaknem teljes épségben tért vissza Amerikába: csupán egyikük kapott el egy betegséget a forgatás alatt, illetve az utolsó napon az egyik kamera összetört. Hetekkel később érkezett egy "érdeklődő" levél a amerikai Védelmi Hivataltól, majd pár hónappal később egy másik, melyben az összes felvételt elkérték a produkciótól. Miközben a legkevesebbet sem árulták el arról, hogy mit keresnek a kazettákon, a filmesek csaknem 5 hónapot vártak arra, hogy anyagukat visszakapják. Végül néhány felvétel kivételével a kazetták visszajutottak hozzájuk.    

Az alkotók, valamint akik már látták az elkészült filmet, egyszerre tartják sokkolónak és felemelőnek a September Tapes-t. A nyilvános közönség előtti bemutatkozás egy hónap múlva a Sundance Fesztiválon lesz, ahol várhatóan nagy érdeklődéssel fogadják majd a filmet.