A Trezor ugyanazt a receptet követi, ami Bergendy Péter rendező második nagyjátékfilmjében, A vizsgában egyszer már bevált, Köbli Norbert forgatókönyvíró esetében (A berni követ, Félvilág vagy Szürke senkik) pedig már sokszor. Történelmi kulisszák közé helyezve mesél egy fordulatos mikrotörténetet, amely úgy szórakoztat, hogy közben túl is mutat a szereplők életén és az adott időszakról egy átfogóbb kép sejlik fel. A Trezor esetében az ‘56-os forradalom bukásáról, a szovjetek által támogatott kommunista hatalom restaurációjáról.
A vizsga után ismét egy valós történelmi eseményből indultak ki, az ‘56-os forradalomban valóban elveszett a belügyminisztérium páncéltermének a kulcsa, és hogy ki tudják nyitni, lakatosokat hívtak. Innen viszont már a képzelet szüleménye a cselekmény. Beck János (Anger Zsolt) egy tipikus kisember, aki csak a forradalmat övező kaotikus eseményeknek és a véletlenek furcsa összjátékának köszönheti, hogy belekerül a történelem sodrásába és elhagyhatja a börtöncelláját. Régi ismerőse, egy ÁVH-s tiszt (Scherer Péter kiváló alakításában) bízza meg azzal, hogy nyissa ki a trezort, cserébe elenged pár évet a büntetéséből.
Anger Zsolt a Trezor című filmben (fotó: Szupermodern Filmstúdió)
Beck kisember, viszont nagyon is életre való, a Trezor az ő hőssé válásának és politikai eszmélésének a története. Először a saját bőrét próbálja menteni, de miután egy forradalmárt talál a trezor ajtaja mögött, kénytelen kezdeni valamit ezzel a kényes helyzettel. Beck Jánost 1946-ban csukták börtönbe, az azt követő tíz év eseményeiből semmi sem jutott el hozzá, így hát hithű sztálinistaként kénytelen megbirkózni a pár óra alatt hirtelen rázúduló, ellentmondásokkal teli információ-zuhataggal.
Anger Zsolt a Trezor-ban sokadszorra bizonyítja be, hogy jelenleg ő az egyik legjobb magyar színész. Neki nem kellenek hangzatos mondatok a karakterépítéshez, elég néhány csodálkozó tekintet, haragos káromkodás vagy éppen az, ahogy lejmol egy cigit egy szovjet katonától, és máris azért szurkolunk, hogy ki tudjon kecmeregni ebből a lehetetlen helyzetből.
Tasnádi Bence a Trezor című filmben (fotó: Szupermodern Filmstúdió)
Tasnádi Bencének az a hálátlan szerep jutott, hogy monológjával átadja a film üzenetét ‘56 tisztaságáról, kivételes helyéről a magyar történelemben. Szájbarágósnak tűnhet mindez, és a legtöbb esetben az is lenne, de a forradalom valóban egy kivételes pont volt a dicstelen történésekkel teli 20. századi magyar történelemben, és egyszerűen jó érzés azt hallgatni, hogy volt egy pillanat, amikor egy nemes célért együtt mozdult meg a nemzet. A lángoló szívű forradalmár egyúttal vádbeszédet is tart, és nem kell ahhoz nagy képzelőerő, hogy egyes részeit a mai állapotokra is tudjuk vonatkoztatni.
A Trezor egy kellemes és profi munka, amely ismeri a saját határait, egy pillanatra sem akar az ‘56-os filmek trónjára felkerülni, helyette hű akar maradni választott műfajához, a thrillerhez, és végig azon dolgozik, hogy feszültségben tartsa a nézőt. Ez sikerül is neki: ügyesen használja ki a földalatti, szűk tereket, pont annyi fordulat van benne, hogy a figyelem egyszer se párologjon el a 75 perces játékidő alatt, a néha felbukkanó humor pedig remekül ellensúlyozza az izgalmakat és a pátoszt.
Scherer Péter (középen) a Trezor című filmben (fotó: Szupermodern Filmstúdió)
Egyedül a befejezésnél éreztem azt, hogy ez már sok a jóból, alighanem a rendező vagy a forgatókönyvíró túlságosan is megszerette a hőseit. De ezzel a legtöbb néző is így lesz, szóval ezt csak kevesen fogják hibaként felróni.
A Trezor-t november 4-én, este 7 óra 45 perctől vetíti a Duna TV.
