A többi filmriportban is többnyire elpusztult, vagy tudatosan lebontott épületeket lehet találni. Ilyen a városligeti Iparcsarnok, amely az akkor megnyílt első Budapesti Nemzetközi Vásárnak adott otthont. Világháborús pusztulása után a helyén építették fel a Petőfi Csarnokot. A Vérmező sarkán emelt csodaszép Karátsonyi-palotával viszont nem várták meg a közelgő világháborút, hanem 1938-ban lebontották. Még szerencse, hogy a századfordulón Klösz György kívül-belül végigfényképezte, ugyanis filmen nemigen dokumentálták a magántulajdonban lévő díszes palotát. A ritka alkalmak egyike volt, hogy 1925 áprilisában a kamera mégis bejuthatott a díszes kerítés mögé, akkor ráadásul az épület hátsó, kert felőli oldalát filmezték le, amelyről úgy tűnik, nem is készült soha fényképfelvétel.
Egy másik filmriport segítségével átpillanthatunk a Vérmező túloldalára is, az Attila útra, ahol ekkor még szinte kivétel nélkül földszintes házak álltak. Az utolsó felvételek ezek a régi Budapestről, amely ekkor kezdett kinőni a földből olyan méretűre, amilyennek ma ismerjük.
De nem csak az épületek mentek át gyors fejlődésen ekkoriban, hanem a főváros járműparkja is. A lovakat lassan leváltotta a motor, amely iránt hatalmas lelkesedés mutatkozott száz évvel ezelőtt. Erről tanúskodnak 1925 áprilisának autó- és motorversenyei is, amelyeket természetesen lekamerázott a filmhíradó is. Innen nézve valóságos „flúgos futamnak” tűnnek a motoros viadalok, hiszen az akkori járműveken gyakran még verseny közben is igazgatni kellett kábelt, szelepet, benzincsapot. A kátyúban gazdag utak is bőven okoztak izgalmat, így a legtöbb pilóta defekt miatt esett ki a versenyből, de volt olyan is, akinek a nagy zötyögésben egyszerűen levált a motorjáról az oldalkocsi. Hogy látványosabb balesetek mégsem történtek, az egyedül annak volt köszönhető, hogy a motorok átlagsebessége alig érte el a 70 kilométer/órás sebességet.
