Grosan Cristina: Egy kontrollmániás harmincas nő felveszi a harcot a mellrákkal, küzd a saját nőiségéért, miközben a volt tévésztár, kényszer gyűjtögető anyja hozzáköltözik. Valójában két nő coming of age története egyszerre: az egyik 35, a masik 70 éves.
Filmhu:Mióta foglalkoztat ez a téma?
G. C.: Valós sztori alapján kezdtem írni ezt a filmtervet. Hat éve leveleztem először egy lánnyal, akinek a történetét a DOR című román magazinban ismertem meg, és akinek a sztorija később sem eresztett el, ez inspirálta a forgatókönyvet. Tavaly véletlenül tudtam meg, hogy közben meghalt, és ez erősítette meg az elhatározást, hogy ezt a filmet mindenképp meg kell csinálni, eljuttatni a sztorit a nagy közönség elé.
Grosan Cristina és Nedeczky Dóra együtt pitchelnek
Filmhu:Milyen műfajban gondolkodsz?
G. C.: Erről a témárol mindenképp viccesen szeretnék beszélni. Csendben rettegünk, elkerüljük a témát, miközben a félelem lebénít. Ideje felszabadítani magunkat!
Nedeczky Dóra: Fontos kiemelni, hogy ez nem dráma, hanem vígjáték. Miközben a rák filmre vitelétől mindenki egy nagyon súlyos, szomorú történetet vár, mi azt szeretnénk bizonyítani, hogy lehet és kell máshogy beszélni a témáról.
Filmhu:Mi inspirál ennek a történetnek a megfilmesítésére?
G. C.: A rák egy nyomasztó, bár a mindennapjainkat meghatározó téma. Ez egy olyan történet, amiben megjelenik a rák, és egy harmincas nő életét végérvényesen megváltoztatja. Célom, hogy a mélyen megbújó félelmeket megértve, mosolyogva próbáljunk szembenézni félelmeinkkel.
Illusztrációs kép a filmhez (fotó: Vlad Birdu)
Filmhu:Milyen lehetőséget látsz az Inkubátor programban?
N. D.: Az Inkubátor program hiánypótló kezdeményezés, amit várakozva és egyben megkönnyebbülve fogadtunk. Elsőfilmesként nehéz áttörni a kisjátékfilmes burkot. Kisjátékfilmet tapasztalataink szerint lehet komolyabb anyagi források nélkül gyártani, de a nagyjátékfilmhez soklépcsős szakmai szűrőrendszeren keresztül vezet az út, és a megfelelő infrastruktúra is szükséges hozzá. Sokszor érezzük azt, hogy olyan tudást várnak el tőlünk a nagyjáékfilmes pályázatoknál, amit kizárólag tapasztalat útján lehet megszerezni. Elsőfilmes producerként ez különösen paradox helyzet. Az Inkubátor éppen ezt az űrt tölti be azzal, hogy folyamatos finanszírozói, szakmai konzultáció és segítségnyújtás mellett lehet elindulni.
Előző közös kisfilmjük, a Vakáció a tengerparon előzetese
Filmhu:Hogyan készülsz fel a pitch fórumra? Vettél-e már részt ilyesmiben?
N. D.: A projekt már végigment egy előzetes forgatókönyv- és projektfejlesztési folyamaton, a Berlinalé Script Stationje, a szarajevói Cinelink és a Sources2 is beválogatta a filmtervünket. A Connecting Cottbus pitch-versenyén mutattuk be először az Egy arany szőrmebunda című forgatókönyvünket 2014 novemberében, és megnyertük a legjobb pitch-nek szóló díjat.
G. C.: Mi már pitcheltunk pár helyen, de mindegyiknek más a célja és a közönsége: az egyik helyen kifejezetten koproducert kerestünk, a másikon a prezentálást gyakoroltuk, de most jóval nagyobb a tét, mert itt a film megvalósításáról beszélünk. Ezért probáljuk összehangolni, mit akarunk kommunikálni a projektről, mennyi időnk van és milyen részletek érdekelhetik a közönséget. Egyebként órákig tudnék beszélni erről a filmtervről.
Filmhu:Mennyire látod magad előtt a „kész filmet”, illetve, mekkora szabadságot hagysz a változtatásokra?
G. C.: Jártam már néhány workshopon ezzel a projekttel és telejegyzeteltem egy halom füzetet, de még sok munka van a forgatókönyvvel. Tudom, milyen filmet szeretnék csinálni, kinek, miért, mi a hangulata, milyen a látványvilága, de mikor nekiáll az ember előkészíteni, muszáj alkalmazkodni a valósághoz. Jóval nagyobb falat ez, mint egy kisjátékfilm, ezért sokat szeretnék koncentrálni a forgatókönyvre, illetve az előkészítésre.
Cottbusban is nyertek
Filmhu:Korábbi filmes tapasztalataid, hogyan kapcsolódnak ehhez a tervedhez?
G. C.: A BA diplomafilmem (Sputnik) öt nő a portréját látjuk egy férfi szemszögéből, de csináltam filmet az első menstruációrol (Vakáció a tengerparton / Holiday at the Seaside), a női barátságról (Éjszakai festés) is. Most készülők egy újabb kisfilmre, ami a szerelembeesésről szól, de egy hetvenéves nő nézőpontjából. Az Egy arany szőrmebunda is egy női sztori. Nem volt tudatos cél, hogy női témákat dolgozzak fel, bármit is jelentsen ez, mégis bármilyen sztorit kezdek el írni, ide lyukadok ki, ami nem meglepetés, csak a saját nézőpontomon és érzékenységemen keresztül tudok történeteket mesélni. De lehet, ez egyszer megfordul, és hirtelen politkai thrillereket rendezek.
Filmhu:A Vakáció a tengerparton nemzetközi visszhangja, sikere milyen élményeket, tapasztalatokat jelentett a számodra?
N. D.: Cristivel először a 2011-es Sarajevo Talent Campuson talákoztunk, ahol úgy alakult, hogy egy szobába kerültünk. A masterclassok, szakmai programok, pitchek, vetítések és egy intenzív gyomorrontás elég időt engedett ahhoz, hogy Cristi pitchelje nekem a Vakáció a tengerparton sztoriját. Egyértelmű volt számunkra, hogy nemzetközi platformokon is folytatjuk a projekt fejlesztését. Részt vettünk egy koprodukciós fórumon, a Clermont Ferrand Filmfesztivál keretein belüli EuroConnectionön, majd a szarajevói forgatás is nemzetközi stábbal történt, ami méltó folytatása volt a folyamatnak. A nagydíj elnyerése hihetetlen boldogság volt mindannyiunknak, erős szakmai visszaigazolás. A kemény munka, a fáradhatatlan fesztiválnevezések időszaka persze csak ezután jött. Megérte, hiszen a sok meghívás révén további értékes filmszakmai fórumokon, paneleken és fesztiválokon vehettünk részt - leírhatatlanul jó érzés tudni, hogy a filmünk eljut a szélesebb közönséghez is: Szarajevó, Clermont Ferrand, Isztambul, Thessaloniki, Helsinki, London után Chilétől a marokkói Tangier-n át egészen Melbourne-ig.
Grosan Cristina egyik állandó munkatársával, Nyoszoly Ákos operatőrrel
Filmhu:Kikkel, milyen csapattal jelentkeztetek az Inkubátor Programra?
N. D.: A már állandóvá érett, kreatív csapatunkkal jelentkezünk. Nyoszoli Ákos operatőrrel és Meller Anna vágóval már negyedik éve dolgozunk együtt. Ez alatt megismertük egymás működését, gondolkodását, és sokat tanultunk egymástól. Csak így lehet nekiállni az első nagy falatnak.
