Filmhu: Markó György történész szintén személyesen érintett volt a "kalefozásban"?

K. A.: Nem, ő hozta létre tulajdonképpen a Történeti Levéltárat, végzett kutatásokat a Moszkva tériek ügyében, két monográfiát is írt a témáról, és mivel otthonosan mozog a levéltári kutatásban, s jól ismeri a belügyes elhárítás, a politikai rendőrség módszereit, a segítségével ki tudtuk elemezni társaságról írott jelentéseket. Ez azért volt érdekes, mert így jöttünk rá, hogy a jelentésekben szereplő egyik megfigyelt később besúgóvá vált.

Filmhu: A film a kalefos "létnek", tehát ennek az egész társasági együttlétnek igen sok rétegét bontja ki: hogy találkoztak a fiatalok, miért, miket tettek, hogy buliztak, mit viseltek, milyen politikai beállítódásuk volt, milyen rendőri megfigyelés alá estek, milyen egyéni sorsok következtek stb. Nem gondolt arra, hogy ezeket a rétegeket szétválasztva egy több részes folyamban részletesebben járja körül a témát? Vagy ez így egyben komplex és egységes?

A politikai hatalom folyamatosan igyekezett felszámolni a Kalefet

K. A.: Ez a másfél óra összefoglalja a Kalef mibenlétét, a politikai hatalom igyekezetét a felszámolására, a résztvevők személyes történetét. Ez így kerek. Ezzel együtt, miután a televízióknak túl hosszú ez az időtartam, készülni fog egy kétszer 53 perces verzió, ami egy kicsit azért más lesz, keményebb dolgok lesznek benne, bekerül egy-két szál, túlélési stratégiák, disszidálási tervek, tehát más lesz a zöngéje, a dimenziója. Nekem ez a verzió is nagyon a szívemhez nőtt, több mint 200 órán át vágtam.

Filmhu:Hihetetlen epizód az anno a kalefosokhoz tartozó besúgó utóélete, akit mindkét nagy perben felhasználtak, s aki egy véletlennek köszönhetően került kamera elé pár éve.

K. A.: Igen, a nagy cunami idején forgatott vele egy hírműsor, mert a szökőár sujtotta vidéken volt egy vállalkozása, így névvel kiállt nyilatkozni - hiszen egyébkénz külföldön él. De az is isteni véletlen, hogy Markó György épp látta ezt a felvételt a tévében, és emlékezett a nevére.

Filmhu: Ujlaki Dénes is a Kalef tagja volt...

K. A.: Ez az első alkalom, hogy erről, illetve az '56-os szerepéről beszél, illetve elmondja a sikertelen besúgói beszervezésének történetét is. De nem mindenki tudott olyan karakán lenni mint ő, s számomra a legemberibb történet épp az a filmben, amelyben a véletlen megint szerepet kap: Sasvári Lajos, a televízió elismert volt operatőrét is megkörnyékezték, igent is mondott, mivel megígérték neki, hogy felveszik az Színművészeti Főiskolára. De a beszervezést betetőző, a legfontosabb találkozóra nem tudott elmenni, mert dolgoznia kellett. És amikor ezt elmondja, látszik mennyire megkönnyebbült akkor, látszik, mennyire felszabadult, hogy nem kell besúgnia a barátait, még akkor is, ha utána persze nem vették fel az főiskolára. Bevallja, hogy megtévedt, de mégis megúszta, ez nagyon szép, teljesen őszinte. Ez az esendő, nagyon emberi történet annak ellenére szerepelt a filmben, hogy az elbeszélés nagyon hosszú, 6-7 percig tart.

"1956 máig ható jeletőségére ébredtem rá a film készítése közben"

Filmhu: Tanult valamit ebből a filmből?

K. A.: 1956 máig ható jeletőségére ébredtem rá ennek a filmnek a mozaikkockáiból. Arra, hogy a nyugati világból érkező kulturális és materiális termékeknek miért volt akkora jelentősége itt (sokkal nagyobb, mint Nyugaton). Azért, mert hatalmat - és a társadalmat is - a félelem irányította, az a félelelem, aminek a gyökere '56 volt, hisz rengeteg fegyver maradt az embereknél, és ettől a hatalom félt. A "She loves you yeah, yeah yeah" itthon sokkal többet jelentett, mint Liverpoolban.

Filmhu: Volt belügyeseket nem akart megszólaltatni?

K. A.: Volt már ere példa, de tulajdonképpen nem tesznek hozzá a nagy történethez semmi. Ahhoz, hogy a hatalom mennyire személytelenül és rendszerszerűen volt jelen akkor, és ez így a belügyeseken keresztül megfoghatatlan.