„Elolvastam a könyvet, és olyan éhes lettem, hogy felzabáltam mindent a hűtőből” - írta Jiri Menzelnek, miután elolvasta Bohumil Hrabal könyvét, amiből később leforgatták a Sörgyári capricció-t. Majdnem negyven éve az éhség kerítette hatalmába a történetet olvasva, most milyen érzés fogja el, ha a filmre gondol?
Nem igazán szeretem megnézni a saját filmjeimet. A Sörgyári capricció-t is csak sokkal később, Amerikában láttam először Milos Forman társaságában. Erősködött, hogy meg akarja nézni, és kikötötte, hogy nekem is vele kell tartanom a vetítésre. Mellette ültem, és fogta a térdemet, hogy ne rohanjak ki a teremből. Nagyon különös érzés saját magamat látni a vásznon, valószínűleg nem is fogom többet megnézni. Nézze, ennek a filmnek nem belőlem kell érzéseket kiváltania, hanem önből és a többi nézőből.
Tudatában van annak, hogy ez a film Magyarországon is rendkívül népszerű?
Igen. Budapesten sétáltam - ez már azután történt, hogy véget vetettem a színészi karrieremnek, de még hosszú, szőke hajam volt –, és sokan felismertek, arra kértek, hogy közös fotót készíthessenek velem. Egy cukrászdában is felismertek, és ingyen ehettem-ihattam ott. Néha élvezetes tud lenni a népszerűség. De például Lengyelországban és Ukrajnában is hatalmas népszerűségnek örvend a film.
Magda Vášáryová a Sörgyári capriccio című filmben (fotó: Film Maraton)
Van egy elméletem arról, hogy miért lett a Sörgyári capriccio minden idők egyik legsikeresebb csehszlovák filmje. A nyolcvanas években, amikor ez a film megjelent, a kommunista diktatúra miatt az élet sivár volt, a Sörgyári capriccio viszont felvillantott egy régi örömteli és boldog világot, ami után lehetett vágyakozni. Egyetért ezzel?
Azt hiszem, az lehet a film népszerűségének a titka, hogy a hangula közel áll a közép-európai mentalitáshoz. Ez a fajta humor nehezen érthető egy angolnak vagy franciának, de számunkra nagyon is ismerős. Nem számít, hogy kommunizmusban élünk vagy egy másik államformában, a cseh humor az egész közép-európai régióban képes arra, hogy jókedvre derítse az embereket. Persze azért vannak eltérések a közép-európai mentalitásban, a lengyelek például mindig is irigykedtek a csehekre abban az értelemben, hogy a csehek akkor is tudnak nevetni, amikor szörnyű idők járnak rájuk. Ez egy túlélési technika a részünkről.
A filmben közelről látjuk, ahogy egy hajtásra megiszik egy korsó sört. Ezt tényleg meg tudja csinálni, vagy trükk volt? Bevallom, én nem vagyok rá képes.
A felvétel előtti napon tanultam meg a technikáját, a garatot kell kiakasztani. Kétszer csináltam meg a forgatáson, egyszer délelőtt, egyszer pedig délután. Szörnyű volt ez a sok alkohol, soha többé nem csináltam ezt, és nem is fogom.
Mindössze 16 éves volt, amikor leforgatta első mozifilmjét, a Marketa Lazarová-t. Évtizedekkel később minden idők legjobb cseh filmjének választották meg a kritikusok.
1967-ben mutatták be a cseh mozik, később viszont elzárták a kópiákat. Hosszú ideig nem játszották Csehszlovákiában a Marketa Lazarová-t, mivel a forgatókönyvírónak (František Pavlíček – a szerk.) betiltották a munkáit az 1968-as Prágai Tavaszban való részvétele miatt. A film a felejtés sorsára jutott, majd 1990-ben a kincstárban hiába próbáltak a nyomára bukkanni, nem volt ott a kópia. Végül egyetlen, rossz állapotban lévő példányt sikerült fellelni egy cseh városban, Hradec Královéban. Már magam mögött hagytam a színészetet, amikor azzal hívtak fel, hogy segítsek nekik, szeretnék digitálisan felújítani a filmet. Küzdöttem azért, hogy megtörténjen a restaurálás. Amúgy a Marketa Lazarová-t is egyszer láttam életemben.
Magda Vášáryová a Marketa Lazarová című filmben (fotó: Film Maraton)
Jól tudom, hogy kis híja volt annak, hogy Amerikában is beinduljon a karrierje?
1980-ban felkértek, hogy menjek el az Egyesült Államokba egy filmszerep miatt. Nem volt útlevelem, szörnyen nehéz volt megszerezni a kiutazási engedélyt az állami szervektől. Ez volt az első alkalom, hogy kiutazhattam Amerikába, és mindössze három hétre engedtek ki. A Paramount stúdiójában próbáltam a Sophie választása főszerepére. Ketten maradtunk Meryl Streeppel, de végül őt választották a producerek. (Streep Oscart kapott az alakításáért – a szerk.) Életemnek ebben az időszakában döntöttem el, hogy jobb lesz, ha befejezem a színészetet.
Igen, nagyon kíváncsi vagyok arra, miért választotta a politikusi pályát a színészet helyett.
Először diplomata lettem, 18 éven át dolgoztam ebben a minőségben (1989 és 1992 között Csehszlovákia nagykövete volt Ausztriában, majd 2000 és 2005 között Szlovákia nagyköveteként dolgozott Lengyelországban – a szerk.), és ez után váltottam a politikára. Tíz éven át ültem a szlovák parlamentben.
A nővérem híres színésznő, nekem viszont nem az volt az álmom, hogy én is az legyek. A matematika és a szociológia érdekelt, a családomban nagy múltja van a matematikusi hívatásnak, és én is ebben az irányban akartam tovább menni. Az apám azonban kijózanított, 18 éves lehettem, amikor azt mondta, hogy én egy filmsztár vagyok, ráadásul szőke és nő. Azzal szembesített, hogy ezen tulajdonságaim miatt nincs jövőm matematikusként. Nem harcoltam az akarata ellen, végül szociológiát tanultam az egyetemen, aminek fontos részét képezi a matematika.
1968 után nem kaptam munkát szociológusként, a színházban tudtam elhelyezkedni. Szörnyű időszak volt ez Csehszlovákiában, de a színházban boldog voltam, mert azt tapasztaltam, hogy ott nagyobb szabadság van, mint az élet más területein. Demokratikusabb rendszer volt, akiről kiderült, hogy tehetséges, az kapott szerepet. Mindig kell valaki, aki a tehetségéből adódóan elviszi a hátán a darabot. Persze adódtak abból problémák, hogy nem voltam a kommunista párt tagja, de végeredményben ha a rendező engem akart, és küzdött értem, akkor el lehetett intézni, hogy játszhassak a darabban. Emlékszem, ezekkel a rendezőkkel sosem a darabról beszélgettünk, hanem politikai kérdéseket vitattunk meg. Mindig is izgatott a politika.
Magda Vášáryová (fotó: Csányi Kriszta)
1999-ben ön volt az első női jelölt, aki harcba szállt a szlovák köztársasági elnöki székért. Húsz évvel később Zuzana Čaputovát megválasztották Szlovákia első női elnökének. Ön nem nyert, Čaputová viszont igen. Tudott örülni a sikerének?
Természetesen igen. 1999-ben a szlovák társadalom még nem volt felkészülve arra, hogy egy nő töltsön be egy ilyen fontos pozíciót. Ráadásul olyan, aki előtte filmsztár volt. Én voltam az, aki résnyire nyitotta az ajtót, tíz évvel később Iveta Radičová (Szlovákia későbbi miniszterelnöke) már majdnem nyerni tudott, 2019-ben pedig már meg is választottak egy nőt. Egy generációnyi időnek kellett eltelnie, hogy a társadalom túllépjen az előítéletein, és egy nőt is alkalmasnak tartson erre a pozícióra.
Nagyon szimpatikus gesztus volt Čaputová részéről, hogy több más nyelv mellett magyarul is megköszönte a választóinak, hogy bizalmat szavaztak neki.
Jól tette, Szlovákia népességének majdnem tíz százaléka magyar, ők egy nagyon fontos kisebbségét alkotják az országnak.
A borítóképet Csányi Kriszta készítette.
