A rendező halálának hírét a Magyar Filmakadémia tette közzé:
András Ferenc 1942-ben született. 1962–1966 között a Magyar Televízió ügyelője és rendezőasszisztense volt. 1965–1968 között a Mafilm I. stúdiójánál volt rendezőasszisztens. 1969–1973 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolára járt, ahol rendező szakon végzett. 1973 kezdett rendezőként dolgozni. 1991-től a Dialóg Filmstúdió igazgatója lett. 1998-tól a Duna Televízió szinkronstúdiójának vezetője volt.
Első nagyjátékfilmje az 1977-ben bemutatott Veri az ördög a feleségét című szatíra volt, ami annak ellenére, hogy nehéz körülmények között készült, bemutatásakor nagy szakmai és közönségsikert aratott, többek között az 1978-as Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíját is megnyerte. Mivel azonban a rendező aláírta a Charta77 kiáltványt, a politikai vezetés parkolópályára tette, és öt éven át nem készíthetett nagyjátékfilmet.
Második mozifilmje 1982-ben került bemutatásra, ez volt a Cserhalmi György főszereplésével készült Dögkeselyű, amely talán legismertebb alkotása. A film noir, a krimi, az akciófilm és a thriller elemeit sikeresen egyesítő bűnügyi filmet Berlinben Arany Medvére jelölték és megnyerte a fesztivál közönségdíjat, itthon pedig szintén jelentős mozisiker lett belőle.
Bereményi Gézával közösen írta meg a 60-as évekre a kései kádár-korszakból visszatekintő A nagy generáció forgatókönyvét, amely Cserhalmi György és Eperjes Károly főszereplésével 1986-ban került a mozikba. 1988-ban mutatták be Vadon című történelmi filmjét, a rendszerváltást követően pedig 1991-ben került mozikba Az utolsó nyáron című alkotása, majd 1994-ben a Törvénytelen című filmje. Az ezt követő időszakban televíziós és dokumentumfilmeket készített, majd utolsó mozikba került nagyjátékfilmjével, A Szent Lőrinc folyóval 2003-ban jelentkezett.
1978-ban Balázs Béla-díjban részesült, 1988-ban a Magyar Köztársaság Érdemes Művészének választották, 2013-ban Kossuth-díjat kapott, 2021-ben a Nemzet Művésze lett.
