A dél-ukrajnai Odessza partján áll a szovjet időkből hátramaradt, szebb napokat látott Kujalnik Szanatórium. Egy nyári szezonon át követhetjük az egyre fogyatkozó vendégeket, akik a frissítő iszapkezelések és szokatlan elektrosokk-terápiák reményében érkeznek, szerelemre, gyógyulásra és boldogságra vágyva – a háborúval a háttérben.
Kép a Szanatórium című filmből
A filmet az ír Gar O'Rourke rendezte, és az ukrán-ír koprodukciós keret miatt tudták az írek Oscarra nevezni tavaly.
„Nehéz igazán elképzelni, milyen érzés együtt élni a háborúval nap mint nap. A nézők együtt tudnak érezni, de nem képesek valóban átélni. Éppen ezért olyan fontos megmutatni az egyszerű jeleneteket: a strandot, egy diszkót, az ebédet, egy masszázst, a vicceket – mindazt, ami a normális életre emlékeztet. És közben azt is, hogy a háború továbbra sem tűnt el. Az emberek egyszerűen csak szeretnének élni. Biztonságban szeretnének élni. És ez a normalitásért folytatott küzdelem hihetetlenül erőteljes." - nyilatkozta a rendező a DocuDaysUA filmfesztiválnak adott interjúban.
A Szanatórium az idei Re:Verzió sorozat utolsó előtti vetítése, az idei évadot június 12-én a Kicsit sem lipicai című dokumentumfilm zárja majd, amit a CEU-n vetítenek.
A Szanatórium május 28-i vetítésére jegyek még kaphatók.
