 |
| Noah Cowan fesztiválvezető (jobbra) |
Az idei Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon 253 nagy játékfilm és 75 kisfilm indult, ami összesen 11-gyel kevesebb mozit jelent a tavaly vetítettekhez képest. A fesztiválon résztvevő filmeket 61 ország 3300 nevezéséből választották ki. A beválogatott alkotások teljes játékideje 27.090 perc, és összesen 21 moziteremben lehet őket megnézni. A 253 játékfilmből több mint 200 premier, ami mutatja, hogy az alkotók Torontóban igyekeznek forgalmazót találni mozijuk észak-amerikai vetítéséhez.
Szintén a hétvégén jelentette be a Sony Pictures, hogy megszerezte a jogot Kim Ki-duk legújabb alkotásának, a 3-Ironnnak a bemutatására. A dél-koreai rendező filmje a legjobb rendezés díját nyerte a hétvégén véget ért Velencei Filmfesztiválon. A film egy szellemként élő csavargóról szól, aki átmenetileg üres lakásokba költözik, viszont rendkívül vigyáz a berendezésre, és apróbb munkákkal „visszafizeti” a hűtőből kievett ételt. Ekkor tűnik fel az életében egy gyönyörű modell, aki hozzá hasonlóan, szinte láthatatlanul kénytelen élni. A film üzleti sikere részben a rendező korábbi filmjének, a nálunk is bemutatott Tavasz, Nyár, Ősz, Tél… és Tavasz-nakis köszönhető.
A fesztivál nyitónapján mutatták be Michel Epstein Final Cut: Making and Unmaking of Heaven’s Gate című dokumentumalkotását. A 24 éve készült Menyország kapuja talán a legellentmondásosabb és a legtöbbet kritizált film, ami Hollywoodban készült, amelynek honi érdekessége, hogy a kamera mögött Zsigmond Vilmos ült. Az eredeti film bukásáról az operatőrön kívül nyilatkozik még Kris Kristofferson, Brad Dourif és Jeff Bridges is.
További magyar vonatkozású hír, hogy a nyitónapon külön ajánlót közölt a fesztivál lapja Janisch Attila Másnap című Szemle-fődíjas alkotásáról, Mysterious Hungarian Homicide címmel.
A második nap egyik legérdekesebb filmje Apichatpong Weerasethakul thaiföldi rendező Tropical Malady című műve volt. A rendező a filmkészítés előtt építészettel foglakozott. Szerinte a filmkészítés hasonlít az építészethez, hasonlóképpen struktúrákban kell gondolkodni. Weerasethakul személyes és kísérleti alkotása párhuzamos világokról szól, ahol a történet a tájképekből bontakozik ki.
Az ex-Szovjetunióból érkezett elsőfilmes alkotónők munkái is szerepeltek a hétvégi műsoron. A kazah származású Guka Omarova a Schizo-val és Marina Razbezhkina a Harvest Time-mal. A kazah rendező filmje napjainkban játszódó thriller, amely egy tinédzser fiú és egy felnőtt nő viszonyát követi végig. Razbezhkina filmje az 1950-es évek kolhozainak egyikében játszódik. A tragikus elbeszélés során kiderül, hogy a Vörös Zászló Érdemrenddel jutalmazott sztahanovista kombájnsofőr miként rombolja le saját és családja életét.
A Shadows of Time című film került a reflektorfényben hétvége másnapján. Florian Galenberger német rendező már korábban felhívta magára a figyelmet azzal, hogy spanyol nyelven Oscar-díjas rövid filmet forgatott I Want to Be címmel. Most bemutatott alkotása Indiában játszódik, 1944-ben, Kalkuttában, ahol egy testvérpárt rabszolgaként eladnak, és ezt követően nem is találkoznak. A Little Sky című argentin film kapta a legtöbb figyelmet a hét első napján. A mozi egy részeges férj, az ő sokat szenvedő felesége, gyermekük és az életükbe megérkező csavargó zűrös kapcsolatáról szól. Az író-rendező Maria Victoria Menis, filmjének alaphangulata a lepusztultság, a reménytelenség. Mégis, a felbomló családba „beköltöző” csavargó és a házaspár gyermeke között mély szeretetteljes viszony alakul ki, hogy új élet kezdődjön mindkettejük számára.
