Julia, a negyvenes évei közepén járó, híres angol színésznő szenvedélyes viszonyba keveredik egy fia korabeli, jóképű, feltörekvő amerikai fiatalemberrel, s mikor szeretője átszeret egy csinos, fiatal színésznőbe, nemes bosszút eszel ki. A hiú és sebzett asszony szakmai elégtételt vesz: az új darab bemutatóján debütáló vetélytársnőjét lejátssza, egész egyszerűen „lemossa” a színpadról. (Az eredeti angol filmcím – Being Julia – jobban, találóan fejezi ki karaktere lényegét: az állandó szerepjátszást, a valóság illetve látszatok, fikció, színházasdi ösztönös és tudatos összekeverését.)

Maugham regényéből már többször készült színházi adaptáció, a hatvanas évek elején pedig – Csodálatos vagy Júlia címmel – Lili Palmer főszereplésével film is. Nyilván azért ilyen kapós az irodalmi alapanyag, mert a könnyed történet igazi jutalomjáték a főszereplőnőnek, de a kamarajáték többi szereplőjének is, a szerelmi intrikák bonyolítása ötletes, elevenek, plasztikusak a figurák. Nagyon nem utolsósorban fontos hatáseleme a sikernek az is, hogy az olvasók, nézők imádnak a kulisszák mögé nézni, s hálásak a közhely illusztrálásáért, miszerint a híresség is ugyanolyan ember, mint mi, civilek, ők is ugyanúgy éreznek, szenvednek stb.

A legújabb Maugham átiratot Ronald Harwood a divatos, ügyes, de különösebb mélységgel nem vádolható drámaíró (a nálunk is játszott Az öltöztető szerzője), forgatókönyvíró készítette el. (Ő dolgozta át Polanskinak Wladisław Szpilman A zongorista című önéletrajzát,  s saját színművéből Szabónak a Szembesítést) Harwood általában jól használható forgatókönyvéből – amelyben csak a másfél évtizede halott színigazgató-atyai jó barát időnkénti rezonőri szerepeltetése felesleges és didaktikus – Szabó könnyed és elegáns, szórakoztató  filmet rendezett.

Mintha a fogyaszthatóság érdekében kompromisszumot kötne
Anette Bening és Jeremy Irons

Ebben a jól megcsinált „darabban” minden és mindenki  a helyén van. A címszereplő, a nem különösebben szép Anette Bening az érzelmek, szenvedélyek széles skáláján játszik; igazi átváltozóművész, hol csúnya és elesett, máskor vonzó és ellenállhatatlan, Jeremy Irons kellemes, elegáns jelenség, hiteles személyiség, s a fiatalok – Julia fia, szeretője, s annak színésznő barátnője – és Julia környezetének tagjai is láthatóan élvezettel mártóznak meg ebben a közegben, s azonosulnak szerepeikkel. Szabó Koltai Lajos segítségével – tárgyaival, hangulataiban – tökéletesen idézi fel, teremti újjá a korabeli atmoszférát, az 1938-ban, nagyrészt Londonban játszódó történet különböző elegáns helyszíneit, színházak, nagypolgári villák belsőit, éttermeket és bárokat.

Szabó István – ez szíve-joga – láthatóan nem akart mást, és többet, mint szórakoztatni. Ez persze nagyon is nemes, tisztelendő cél, s a rendező maradéktalanul meg is felelt a nem is olyan egyszerű feladatnak: szakmailag vitathatatlanul professzionális filmet csinált. Bevallom – s ez viszont nézőként az én szívem-joga – mindennek ellenére néha untam magam. Hiányérzetem oka, hogy ebből a Szabó filmből leginkább az általam ismert Szabó – annak világlátása, probléma érzékenysége – hiányzott.

Szabó pályáján a kilencvenes évek eleje óta bizonyos, nem is jelentéktelen változás figyelhető meg: filmjeit nyugati, főleg amerikai és kanadai producerekkel készíti, s mintha a közérthetőség, a fogyaszthatóság, eladhatóság érdekében bizonyos kompromisszumot kötne, témaválasztásában, feldolgozásában egy minél szélesebb nemzetközi közönség ízléséhez, értékrendjéhez, elvárásaihoz alkalmazkodna (lásd például: Találkozás Vénusszal, A napfény íze).

Szabó korábbi filmjeiben nemzedékéről, az ország és Kelet-Közép Európa történelméről beszélt, azt mutatta meg, mennyire fontos identitásunk megőrzése, s hogy önazonosságunk akár részleges feladása is milyen veszélyekkel, következményekkel jár. Valami olyasmit tudott és mondott el, s úgy, ahogy azt csak ő tudta. A Csodálatos Júliát viszont rajta kívül jó néhány tehetséges nyugati kollégája megrendezhette volna – a hazaiak közül azonban talán csak Makk – valószínűleg nagyjából ugyanilyen eredménnyel.     

Szabó István egy interjújában legújabb munkáját a szufléhoz, ehhez a lágy, omlós, habos süteményhez hasonlította. Habkönnyű mulatságát többnyire élvezettel fogyasztjuk, de nem hagy bennünk komolyabb nyomokat; egy óra múlva már alig emlékszünk rá. Egy „szuflétól” persze nem is várunk többet.

1938-ban Julia Lambert (Annette Bening) a londoni West End egyik legnépszerűbb sztárja. A szép és tehetséges színésznő minden darabban sikert arat, legyen az romantikus szerelmi történet vagy sziporkázó vígjáték. Férje, az egykori színész Michael Gosselyn (Jeremy Irons) most – szintén sikeres – színházi producerként egyengeti felesége karrierjét. Úgy tűnik, hogy Julia azok közé a szerencsés nők közé tartozik, akiknek mindent megadott az élet – tehetséget, gazdagságot és hírnevet. Ám a színházban, akárcsak az életben, a látszat szinte mindig csal.

A negyvenes éveiben járó Julia élete kényes pillanatához közeledik. Most még ő áll a csúcson, de jól tudja, hogy a színpadon és az életben eddig játszott szerepei hamarosan megváltoznak. A fiatalság elmúltával a romantikus főszerepeket felváltják a mellékszerepek. Hosszú házassága inkább lelki - és ironikus -, mint romantikus  kapcsolat. Tizenhét éves fiára nézve pedig nem feledheti, hogy legjobb éveit már maga mögött hagyta.

Ekkor lép az életébe a jóképű és vonzó Tom Fennell (Shaun Evans), aki Julia legnagyobb rajongójának vallja magát. Az amerikai fiatalember feleannyi idős, mint  Julia, mégis őt tartja az ideális nőnek, és olyan hévvel udvarolja körül, hogy annak nem lehet ellenállni. Juliát váratlan izgalommal tölti el a szenvedélyes szerelmi viszony, szebbnek és elevenebbnek érzi magát, és boldogságában nem látja meg a nyilvánvaló tényt: ez a románc kezdettől halálra van ítélve.

Tom élvezi az asszony pénzét és kihasználja társasági kapcsolatait, de aztán mégis egy fiatal és becsvágyó színésznőt (Lucy Punch) választ. Sikerül elérnie, hogy a lány pályakezdését Julia támogassa, aki rá nem jellemző alázattal és önzetlenséggel beleegyezik, hogy lehetőséget kapjon új darabjában. A próbák során végig úgy tűnik, immár leáldozóban a csillaga az ifjú tehetség mellett. Ám a premieren, mindenki meglepetésére, Julia magabiztosan és élete egyik legpompásabb alakításával homályosítja el riválisát.