Szkeccs-film az SZFE-n

Talán annak az oktatási koncepciónak is köszönhető ez a tantervben nem szereplő, örömből készített negyven perces fikciós alkotás, hogy az első évben a diákok dokumentumfilm, illetve egy zenei klip elkészítésével foglalkoznak. „Intenzív várakozással tekintünk a következő évre” – mondta sokat sejtetően a rendező osztály egyik tagja.


A nyolc rendező és ugyanennyi operatőr által készített kisfilm egy-egy önálló, egymástól független történetet mesél el, csupán a helyszín, a West Balkán nevű szórakozóhely fogja össze az alkotásokat. Az ifjú művész tanoncok elmesélték, hogy eredetileg a téli szünetre tervezték a forgatást, ám a film megvalósítása ennél jóval több időt vett igénybe. A szervezés igencsak demokratikus keretek között zajlott, a rendező-operatőr párok sorsolás útján találtak egymásra, és minden – az egész filmmel kapcsolatos, illetve a szerkesztést érintő – kérdést szavazás útján döntöttek el. Az alkotók első sorban saját vállalkozásként tekintenek a filmre, ám azt is hozzáteszik, hogy a tanároktól szakmailag, az egyetemtől pedig technikai kapacitás terén nagyon sok segítséget kaptak. Többen egyet értenek abban, hogy ez az iskolában kuriózumként jelenlévő „magánvállalkozás” nagyon összehozta az osztályt, és azon is elgondolkodtak, hogy a jövőben hozzákezdenek egy hasonló alkotás elkészítéséhez.

"Nagyon bírom, hogy elébe mennek a kihívásoknak" - Enyedi Ildikó és az egyik tanítvány, Ferenczik Áron

Május 31-én az Odeon, illetve a Művész moziban – elsősorban a stábnak, családtagoknak, barátoknak és lelkes érdeklődőknek – tartott vetítés után a rendezők osztályfőnökét, Enyedi Ildikót kérdeztük a filmről, az osztályról, és az egyetemen folyó oktatásról.

A rendező a filmhu-nak elmondta, hogy az egyetemen elsősorban művészképzés folyik. Véleménye szerint ahhoz, hogy „mesteremberek” végezzenek, az egész iskola felépítését meg kellene változtatni, és bár Európában és Amerikában sok jól működő felsőfokú oktatási intézmény ezt tűzi ki céljául, nem tudja elképzelni, hogy ő maga egy hasonló csapat okításában vezető tanárként részt vegyen.

Az egyetemre egyre több lány kerül be - nem csak rendező – operatőr szakra is. Az osztályfőnök - annak ellenére, hogy örül ennek, és két operatőr, két rendező lány is jár az osztályba - úgy tapasztalta, a felvételi során nem éreztek olyan nyomást, hogy mindenképpen fel kell venni mind a két nemből tanulókat. 


A nyolc alkotás nyolc igen eltérő személyiséget, gondolkodást sejtet. „A felvételin a teszt kivételével mindegyik feladat arra volt kíváncsi, hogy valakinek mennyire mozog az agya. Nem az volt fontos számomra, hogy hozzám hasonlóan gondolkodjon a felvételiző, hanem az, hogy meggyőződést, elszántságot lássak. Ezen kívül lényegesek voltak olyan „mellékes” tulajdonságok, mint az állóképesség, lélekjelenlét, kitartás, ugyanis amennyiben ezeknek valaki nincs birtokában, akkor esélye sincs, hogy film formájában tudassa a világgal az ötleteit. Hiába a tehetség, akkor is be kell fejezni a filmet, ha már leült, kihűlt az alkotóban, ha már unja.”- mondta Enyedi, és hozzátette, hogy úgy látja az egyetemen nagyon erős személyiségű művésztanárok oktatnak, ez a jelenség azonban veszélyeket is rejt magában. „Sok olyan diákot láttam, akik túlzottan a „főiskola” bűvöletében éltek, és annyira a mesterük „koordinátarendszerében” gondolkodtak, hogy egyfajta „apafigurával” való küzdelemben teltek az évek. Hosszú időnek kellett eltelni, amire „regenerálódni” tudtak. Ezen tudatosan szerettem volna változtatni.”

"Önállóan, egyedül készítették el a filmeket"

Idén három – az ötödik, a második, és az első -- évfolyamon is van filmrendező-operatőr osztály. A harmadik évfolyamban adásrendező-kameraman képzés folyik, akik azonban lehetőséget kaptak arra, hogy a főiskolai papír mellé további két év tanulással megszerezzék a rendező, illetve operatőr egyetemi diplomát is. A „zsúfoltság” ellenére Enyedi Ildikó nem aggódik. Véleménye szerint mindenki minden helyzetben valamilyen hendikeppel indul, és ehhez a szakmához nélkülözhetetlen az olyan erős akarat, amivel a meglévő hátrányok mellett is érvényesülni tud. Enyedi igyekszik minél több kiváló vendégelőadót meghívni annak érdekében, hogy mire a diákok kikerülnek majd az egyetemről, legyen ismeretségi és konzultánsi körük.

Egy film készítése csapatmunka, amely képesség kialakítására, fejlesztésére nagy súly fektetnek a Szentkirályi utcában. Első évben szinte csak közös óráik voltak a rendezőknek és az operatőröknek, illetve együtt dolgoztak a vágó-gyártásvezető osztállyal. „Szerencsés, hogy jövőre indul egy dramaturg-forgatókönyvíró osztály, filmtörténetet együtt fognak tanulni, és szeretném, ha együtt is dolgoznának. Ezen kívül elkezdenek közös órákat hallgatni a Képzőművészeti Egyetemen tanuló látványtervezőkkel.” - osztja meg velünk terveit a rendező. A közelmúltban a diákok látogatást tettek az Epres Kertben - ennek nyomait már a szkeccs filmben is felfedezhetjük, ugyanis több epizódon kézjegyüket hagyták látványtervező tanulók. Szeretnék felvenni a kapcsolatot a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (volt Iparművészeti Egyetem) Vizuális kommunikáció tanszékével is, ahol a diákok a számítógépes trükkök rejtelmeibe leshetnek bele. A nyár folyamán pedig Tihanyban, a Képzőművészeti Egyetem alkotótelepén tíz napos tábort szerveznek, amely keretén belül rendező, operatőr, látványtervező és színész szakos hallgatók együtt fognak dolgozni, hogy a végére nyolc kis etűdöt készítsenek el.

A magánvállalkozás összehozta az osztályt

„Nagyon-nagyon bírom, hogy elébe mennek a kihívásoknak, nem ülnek a babérjaikon. Ha egy hasonló nyolc darabból álló szkeccs-filmnek profi szervezője van, akkor is bele lehet őrülni a szervezésbe.” - kommentálta Enyedi az osztály ötletét. Arról pedig, hogy ők, a vezető tanárok, Máthé Tiborral mennyire folytak bele az alkotás elkészítésébe, kérdésünkre a következőt nyilatkozta: „Forgatásra nem nagyon mentünk ki, én sem vágytam rá, hogy a tanáraim folyamatosan jelen legyenek, amikor dolgozom, de az elején azért odanéztünk, bár azt is direkt ebédszünetre időzítettük. Én leginkább dramaturgia tanácsokat adtam, mindenkivel külön-külön végigvettük a saját anyagát. A megbeszéléseken is úgy vettem részt, hogy amikor láttam, valamilyen nagy késbe szaladnának bele, akkor szóltam, de akkor is inkább csak baráti tanácsot adtam. Amire nagyon figyeltem, hogy profi legyen a hangfelvétel. Jó lett volna, ha van profi fővilágosító is, én ezt egy ideig nagyon hajtottam, és rossz a lelkiismeretem, hogy nem voltam erőszakosabb. Ennek a munkának az esetében nem azon a módon folyt a konzultáció, ahogy egy vizsgafilmnél, ahol sokkal szorosabban végigköveti az ember a folyamatot. Itt lényegében a szervezésben segítettem. Összességében azonban egészen önállóan, egyedül készítették el a filmet.”

Enyedi nagyon reméli, hogy tanítványai kitartóak lesznek, és kijavítják a szkeccs film apróbb technikai hibáit, ugyanis úgy gondolja, hogy érdemes lenne benevezni a 2008-as Filmszemlére. Tehetséges munkának tartja az alkotást, de hozzátette, hogy ebben az esetben egy elsőéves szárnypróbálgatásról van szó. Említést tett arról is, hogy a film alkalmas lenne televíziós sugárzásra, reményei szerint ennek érdekében a jövőben sikerül tárgyalni Durst Györggyel, a Duna Műhely producerével. 

(A fotókat a film hangmérnöke, Balázs Gábor készítette)