„A megszállottság a fiatalok játéka” – mondta a legelején Gothár Péter, aki fontosnak tartotta leszögezni: a versenyző főiskolás filmek jól reprezentálják azt az érdeklődést, ami az egyetem diákjaira ma jellemző: „Balázs Béla szerint a világosságot és a sötétséget lehet filmezni. Ez a mai világban nagyon pontosan így van, ami ebből a néhány filmből is kiderül.” Szász János, akinek végzős osztályából többen is ott vannak a mezőnyben, felhívta rá a figyelmet: Fehér György volt az, aki elindította az osztályt, így a siker az ő sikere is egyben – mielőtt bárki elfelejtené.

Az, hogy az SZFE gyártásában készül a film, Dombrovszky Linda, a Határvidék rendezőjének elmondása alapján így néz ki: a forgatókönyvvel a főiskola és a rendező közösen pályázik, innen biztosan jön valamennyi pénz, hiszen külön összeg van elkülönítve a vizsgafilmekre. A forgatás szervezése viszont a gyártásvezetőre tartozik, aki ugyanúgy a hallgatók közül kerül ki, mint a rendező vagy az operatőr.

Nagy Dénes, Szász János osztályának egyik versenyzője hozzáteszi: mind a felszerelés, mind a dolog technikai része a főiskolának köszönhető, pontosabban a kapott kedvezményeknek, legyen szó világításról vagy hangutómunkáról. A Magyar Filmlabor által az SZFE hallgatóinak biztosított 50 százalékos kedvezmény hatalmas könnyebbség – ebben mindenki egyetért.

Bandor Éva a Mínuszban

Horváth Lili, aki két évvel ezelőtti vizsgafilmjével vesz részt a szemlén, e könnyebbségek elismerése mellett egyértelműen fogalmaz: a Vakáció 26 perc és filmre forgott – egymillió forintból. Ezzel együtt annak az egymilliónak is örülni kell, amit elsősorban azért kap meg támogatásként a hallgató, mert a főiskola adja be a tervet, és mert ott van rajta a vezető tanár neve. Ami Horváth szerint még nagy segítség, az a főiskola dolgozóinak és hallgatóinak odaadó hozzáállása. Mindig van valaki, aki segít a bajban, akkor is, ha – tegyük fel – nyár közepén kell új világítócsapatot szerezni…

A korábban több nagyjátékfilmben szereplő, Kommersz című kisfilmjében a rendezést és a színészetet ötvözni próbáló Réthelyi András sem tud szó nélkül elmenni a finanszírozás mellett. Almási Tamás végzős osztályának hallgatói 250 ezer forintot kapnak diplomafilmjük elkészítésére, ami – ahogy Réthelyi mondja – „egy húzósabb sörözés kis túlzással”. A főiskola által nyújtott segítség szerinte inkább a dolog szellemi része: vannak tanárok, akikkel sokat lehet konzultálni, akik adott esetben akár a forgatásra is kimennek a hallgatóval. Elfogadni a tanácsaikat, ötleteiket persze nem kötelező, de érdemes, legalább az irányok tekintetében – mondja Réthelyi.

Túllépve a nehézségeken, arra keressük még a választ: mennyire inspiráló a főiskolai környezet, kihoz-e még többet az alkotóból a közös munka? Dombrovszky Linda szerint tényleg van az egésznek egyfajta műhely-jellege, igaz, náluk nem is lehetne másként: Almási Tamás végzős osztályában együtt tanul rendező, operatőr és gyártásvezető, aminek következtében már a forgatókönyv is egy hosszabb diskurzus eredménye. Horváth Lili a főiskola egyik legnagyobb adományának tartja, hogy összehozza, egymás mellé tereli a hasonló gondolkodású alkotókat. Ötödévesként neki már meg is van az állandó alkotótársa Mali Róbert operatőr személyében.

A szóban forgó filmek közül több szerepeltet profi színészeket. A Dobos Tamás rendezte Öreg fa például Székely B. Miklósnak köszönhet sokat, míg Horváth Lili filmjében Fullajtár Andrea és Wéber Kata is szerepet kap. A hallgatók egybahangzóan állítják: a közismert színészek szívesen forgatnak velük néhány napot, és természetes, hogy senki nem kér pénzt a részvételéért.

A színészválasztást nagyban megkönnyíti a Színművészeti Egyetemről való merítés is: a fiatal szerepekre többnyire itt keresik az alkotók a megfelelő személyeket. Vannak persze kivételek, így Nagy Dénes Együtt című filmjében is, ahol orosz fiatalok viszik el a fő szerepeket. A rendező elmondása szerint öt hónapon át járta az itthoni orosz közösségeket, míg rátalált az amatőr szereplőkre. Ennyit a Gothár által említett megszállottságról.

Részlet a Coming Soonból

A beszélgetések ideje alatt persze a vetítőben forog a lényeg. A fentebb említetteken kívül a Grunwalsky-Kende-osztályba tartozó Jung Lídia (Nellike), Janisch Vera (hát, kösz), Mátyássy Áron (Mínusz), valamint a főiskolás, ám az Inforg Stúdió szárnyai alatt dolgozó Schwechtje Mihály (Az alma) filmjét láthatja a közönség. Rajtuk kívül még Almási Tamás hallgatója, Lakos Nóra (Coming soon), illetve a Földényi-fémjelezte forgatókönyvíró-dramaturg osztályba tartozó Zomborácz Virág (A macska szerepe a francia irodalomban) munkája tartozik a filmszemle SZFE-mezőnyéhez.

A filmek láttán nyugodtan kijelenthetjük: nem csak széles, de színes is a paletta. Talán az a fajta hozzáállás, amelyet a tanári kar tanúsít a hallgatók felé, szintén szerepet játszhat a sikerben. Elég ehhez felidézni a jelen lévő Almási Tamás szavait: „én elég sokat szerepeltem már korábbi szemléken, de ekkora boldogságot, hogy három hallgatóm munkája is bekerült, egy saját filmemmel sem éltem meg.”