filmhu: 2007. december 31-én járt le a legutóbbi, az Európai Unió által elfogadott kétéves magyar filmtámogatási program, és az ügyben EU-illetékes Európai Bizottság versenypolitikai főigazgatósága bizonyos módosításokat eszközölne a magyar rendszerben, különösképp a közvetett támogatásokat illetően.
Sámuel Balázs: Rögtön pontosítanék. A hazai filmtámogatási rendszer – értve ezalatt a hatályos filmes jogrendszert és financiális hátterét – teljes egésze vizsgálat alatt áll. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert mindenütt kimondottan a 20 százalékos közvetett állami támogatás eltörlésének rémével riogatnak. Holott, leegyszerüsítve, nem akar senki semmit sem elvenni, legalábbis olyasmit nem, aminek megtartására EU-aspektusból is lehetőségünk van. A támogatási rendszer finomítását, a filmtövényben foglaltak módosítását az európai uniós szabályokkal való összehangolás teszi szükségessé.
Brüsszel a vizsgálatokkal azt akarja megakadályozni, hogy - az adókedvezményt érintően és a gazdasági versenyt befolyásoló módon –támogatási háború alakuljon ki a tagországok között. Persze, az elvi szempontokon túl, nagy eltérés van az egyes országok mérete és kulturális-gazdasági potenciálja között, nekünk tehát arra kell odafigyelni, hogy a jövőbeni szabályozás ne vezessen a jelenlegi gazdasági különbségek konzerválásához, hiszen ezzel a mi kulturális lehetőségeink sokkal szűkösebbek lennének, és ennek éppolyan versenytorzító hatása van.
filmhu: A filmtörvény 2006-os módosítása is EU-nyomásra született. Az miért nem volt elegendő?
S.B.: Már az uniós csatlakozáskor bejelentettük a támogatási programot, amit akkor nem vizsgáltak, tudomásul vették, hogy létezik. 2005 decemberében azonban már sort kerítettek egy "fékezett habzású", egyszerűsített vizsgálatra, ennek eredményeképpen született meg a 2006-os filmtörvénymódosítás, ahol bejött egy alapvető, lényegi változás: az állami támogatás intezitása alapesetben a kötségvetés 50 %-ig terjedhet, illetve kivételes esetekben – az alacsony költségvetésű, és a terjesztési szempontból nehéz filmnek számító produkciók esetében 70,90 és 100 százalékos lehet a támogatási intenzitás. Ekkor jelezte az EU, hogy a módosításokkal 2007. december 31-ig mehet tovább a magyar filmtámogatási program. A minisztérium tavaly márciusban jelezte Brüsszelnek, hogy a rendszert szeretnénk továbbvinni.
filmhu: Egy év elteltével azonban még mindig csak egyeztetési stádiumban van a támogatási rendszer sorsa.
S.B.: Az EU - természetesen nem csupán Magyarországot érintő -eljárásrendjének ismeretében: nagyon hosszadalmas és speciális a procedúra. Ugyanis nem úgy zajlik a dolog, hogy az Unió megfogalmazza a kifogásait, és erre mi aztán végre tudjuk hajtani a szükséges módosításokat. Nagyon sokáig a sötétben kellett tapogatózni. Tavaly márciusban benyújtottunk egy kérelmet, hogy szeretnénk a rendszert változatlanul hagyni. Ezzel kapcsolatosan több kérdést tett fel a Bizottság, majd a magyar a válaszok után újabbakat.Végül tavaly szeptemberben találkoztunk az uniós képviselőkkel, ahol informális keretek között jelezték a problémákat.
Csutak Tamás: Tegyük hozzá, hogy természetesen lehetett sejteni, hogy melyek a támogatási szisztéma vitatható pontjai, részben a kérdésekből, részben abból, hogy a minisztérium is tisztában van azzal, hogy az adókedvezmények által indukált támogatási rendszerek hogy néznek ki az uniós országokban, ezekben a támogatás megszerzéséhez egyfajta kulturális teszten is meg kell felelni. Azt is lehetett tudni, hogy a támogatási intenzitás alapesete alóli kivételek definiálásán is finomítani kell.
A minisztérium azért volt nehéz helyzetben, mert ad absurdum az is egy reális
alternatíva, hogy a magyar jogalkotó úgy gondolja, hogy a rendszer úgy jó, ahogy van és vállalja, hogy Brüsszel esetleg egy formális vizsgálatot indít. Ennek keretében viszont egy hosszas, akár másfél évig is elhúzódó procedúra keretében, sokkal rizikósabb végkifejlettel álltunk volna a versenypolitikai főigazgatóság elé, és negatív döntés esetén ránk omlik az eddig felépített rendszer.
S.B.: A minisztériumnak egyébként meggyőződése, hogy tekintettel arra, hogy a magyar piac kicsi, és hogy a támogatások teljes összege messze elmarad Németországhoz, vagy Franciaországhoz képest, egyáltalán nincs versenytorzító hatása a magyar filmtámogatási rendszernek. Azonban egy formális vizsgálat keretei között sokkal könnyebben bizonytalanodnak el a piaci szereplők, kiszámíthatatlanabbnak tűnik a jövő, a tavalyi kiváló mutatók egészen biztosan visszaestek volna a 2003-as 2004-es szintre.
Erre több verziót dolgoztunk ki és nyújtottunk be az EU-nak, és reményeink szerint egy-két hónapos procedúra eredményeképpen mind Brüsszelben, mind Budapesten célt érhetünk, hogy még a tavaszi ülésszak végéig, vagyis június közepéig a parlament a jóváhagyott törvénymódosításról dönthessen.
filmhu: Tavaly szeptemberben végül milyen elvárásokat fogalmaztak meg az EU-s képviselők?
S.B: Szerencsére már akkor kiderült, hogy nem akarják felborítani a rendszert, de bizonyos esetekben alapvető változásokat kérnek. Két csomópontban, ahogy arra Tamás is utalt már, a támogatási intenzitásokkal és az adókedvezményekkel kapcsolatban fogalmaztak meg kifogásokat.
filmhu: Az új rendszerben hogyan változna a támogatás intenzitása?
S.B.: Az EU-s gyakorlatban a támogatások mértéke általában 50 százalék körüli – ez kumulált összeg, tehát vonatkozik mind a közvetlen támogatásra, mint az adókedvezményre. Ettől az 50 százaléktól az Európai Bizottság által 2001-ben kiadott filmközlemény két kivételt engedélyez: az egyik vonatkozik az alacsony költségvetésű, a másik pedig a nehéz filmekre, ezeket a kategóriákat már mi is bevezettük korábban, a feltételrendszerrel szemben azonban érkezett pár észrevétel.
Nevezetesen, hogy a magyar szabályozásba - az alacsony költségvetés és az úgynevezett nehéz film kritériumai kapcsán - túl sok kulturális szempont keveredik. Például az alacsony költségvetés kapcsán azok a kategóriák, hogy eredetileg magyar nyelven történik a forgatás, vagy hogy hozzájárul-e az alkotás a kulturális sokszínűséghez nem állnak oksági összefüggésben a költségvetés helyzetével.
Ezeknek a módosítása nem jelent érvágást, vita inkább az értékhatárok esetében volt. Nem a 100 százalékos kulcs esetében, hanem a 70 és 90 százalékos támogatások értékküszöbét illetően. A filmtörvényben foglalt 500 millió forintos értékhatárt illetően megvizsgálták, hogy a magyar filmek átlagos költségvetése hol helyezkedik el, s bár ezek európai szemmel nézve gyakorlatilag kis költségvetésűeknek számítanak, a filmközleményben
foglaltaknak megfelelően a nemzeti sajátosságokat kell figyelembe venni, a medián alapján számított középérték és a számtani átleg is az 500 millió alatt marad. Itt tehát egészen biztosan lejjebb kell valamivel menni. Ugyanakkor az is igaz, hogy a magyar filmek átlagosan nagyságrendileg 50-55 százalékos állami támogatásban részesülnek, tehát még csak nem is kell foggal-körömmel harcolni egy olyan dologhoz, amely nem tükrözi a gyakorlatot. Ráadásul a pozitív diszkrimináció feltételei is megmaradnak, hiszen a nehéz filmek esetében értékhatártól teljesen
függetlenül megmaradhat a 90 százalékos támogathatóság - e kategóriába azok az alkotások esnek, melyek gyártási költsége valószínűsíthetően nem térül meg a terjesztés során.
filmhu: Mitől számít újdonságnak a már említett kulturális teszt? Elvégre a
filmtörvényben már szerepelt egyfajta kulturális feltételrendszer, a filmalkotások besorolását illetően.
Cs.T.: A jelenleg hatályban lévő kulturális feltételrendszer arra szolgál, hogy azon filmalkotások esetében, amelyek közvetlen állami támogatásra kívánnak pályázni meghatározza a filmhez történő magyar - kulturális, kreatív és gyártási - hozzájárulás arányát. Ezen besorolási eljárás eredményeképpen minősül az adott film magyar, magyar részvételű koprodukciós, vagy egyéb filmalkotásnak, meghatározva ezzel azt, hogy a film milyen közvetlen álami támogatásra kiírt pályázatokon indulhat el és az adott pályázaton milyen mértékű támgatást nyerhet el.
Az újonnan bevezetni kívánt teszt célja, hogy bármely Magyarországon állami- akár közvetlen, akár közvetett - támogatást igénybe venni kívánó filmalkotás ténylegesen jogosult-e erre. A már működő és az EU által elfogadott nemzetközi rendszerekkel összhangban ezen a támogatási jogosultságot vizsgáló teszt is kulturális, kreatív és gyártási kritériumokat rögzít, és az ezeknek való megfelelés függvényében határozza meg az adott filmalkotás állami támogatásra való jogosultságát. Alapelv, hogy valamilyen kulturális kritérium teljesítése nélkül nem teljesíthető a teszt, továbbá az, hogy az egyes elemek egymás közötti arányában a kulturális szempontok kapnak nagyobb súlyt. A jelenlegi tervezet alapján a tesztben elérhető 37 pontból legalább 19 elérése szükséges a jogosultság megszerzéséhez.
filmhu: Ez, a minden állami támogatásra pályázó produkcióra vonatkozó kulturális teszt milyen súlypontok alapján méri a kultúrát?
S.B.: A legnagyobb súlyt a kulturális tartalom képviseli, ráadásul úgy van kialakítva a rendszer, hogy a gyártási és kreatív elemekkel összegyűjthető maximum pont nem éri el az összesen megszerezhető pontok 50 százalékát, azaz valamilyen kulturális tartalomnak mindenképpen lennie kell. Legalábbis ezek a tervek.
filmhu: Említették, hogy több külföldi példát is alapul vettek, ez gondolom nem csak a kidolgozásban jelentett segítséget, de hivatkozási alapnak sem utolsó, hiszen ezekre már áment mondott a versenybizottság.
Cs.T.: Természetesen ez is szempont volt, de meg kell jegyezni, hogy az egyes tagországok érdekérvényesítő képességében nagy a különbség. Franciaországban például nem létezik efféle teszt, mert ott automatikusan minden mozgókép kulturális tartalmúnak minősül, így nyugodt szívvel rámondják, hogy gyarapítja a francia kultúrkincset. Ami a példákat illeti, a két éve bevezetett angol, a tavaly indult német és máltai rendszer is iránymutató volt, de elemeztük a holland és belga szempontrendszereket is. Az ismert és elfogadott kulturális tesztek szintézisét próbáltuk elkészíteni, mind terminológiájában, mind struktúrájában. Azzal az érzékenységgel persze, hogy a külföldi minták adaptálása jól illeszkedjen a hazai sajátosságokhoz, és szolgálja a hazai filmalkotók érdekeit.
filmhu: Az új rendszer elfogadtatásáig mi lesz a január 1. után pályázó produkciókkal?
S.B.: Lényeges dolog, hogy a tavaly december 31. előtt regisztrált produkciók illetve beadott nyilvántartásba vételi kérelmek esetében nem lehet fennakadás a támogatásokat illetően. Nem filmes, de hasonló jogelven alapuló döntés született az Európai Bíróságnál arról, hogy jogszabályváltozás esetén az adott kérelem beadásának időpontja számít, hiszen a benyújtás időpontjában a korábbi szabályozás volt érvényben.
Január óta valóban kicsit nehezebb a helyzet, hiszen bár a hatályos magyar szabályozás rendelkezik a filmtámogatásokról, brüsszeli jóváhagyás hiányában nem lehet jogszerűen adókedvezményt adni olyan produkciónak, amely nyilvántartásba vételi kérelmét nem nyújtotta be 2007 december 31-ig. Ugyanakkor vannak kivételek: a csekély összegűnek minősülő támogatások, azaz 50 millió forint alatti adókedvezmény esetén nincs akadálya a támogatásnak, hiszen ott olyan kicsi az összeg, amely a brüsszeli szabályozás szerint nem befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet.
Ugyanakkor az a cél, hogy a magyar filmszakma ne maradjon védtelen, szeretnénk minél hamarabb lezárni az egyeztetéseket.
filmhu: Ha már a filmszakma szóba került.Mennyire volt folyamatos az egyeztetés a szakmai szervezetek és a minisztérium között?
S.B: A mértékadó szervezetekkel folymatosan egyeztetünk, tavaly októberben volt egy közös ülésünk a Mozgókép Koordinációs Tanáccsal, illetve a különböző verziókat egytől-egyig egyeztettük az MMK-val, a Filmirodával, és a Filmművész Szövetséggel. Ezek melett a különböző filmszakmai szerplőkkel, producerekkel, és az ipar képviselőivel is beszéltünk, igyekeztünk mindenkinek kikérni a véleményét. Azt hiszem kijelenthetem, hogy szakmai konszezus van a minisztérium által kidolgozott tervezetek pontjait illetően.
