Az idén június 30-án hozott 2118-as számú kormányhatározat szerint a KÖH általános jogutódja a Nemzeti Filmirodának. Ez nem jelenti az NFI megszűnését, tudtuk meg dr. Taba Miklóstól, a hivatal igazgatójától, aki elmondta, a Nemzeti Filmiroda filmes igazgatóságként olvad a KÖH-be, de a hivatal reményei szerint a 2004-es Filmtörvény alapján ugyanazokat a feladatokat látja el, mint eddig.
Az NFI létrejöttét pontosan a két évvel ezelőtt hatályba lépett Filmtörvény írta elő, és ez (valamint annak végrehajtásáról rendelkező 14/2004. (VI. 9.) NKÖM-PM együttes rendelet) is határozza meg szerteágazó feladatait, így például az egyik legfontosabbat: az állami pénzek mozgásának törvényi felügyeletét. Az NFI hatáskörébe tartozik továbbá filmalkotások korhatár szerinti besorolása, a mozik art-minősítése, a mozgóképszakmai szervezetek regisztrálása, valamint a támogatások igénybevételének jogosultságának igazolása. Épp e hatósági feladatok miatt gondolta úgy a kormány, hogy a meghirdetett államháztartási és szervezeti átalakítási program jegyében összevonja a két hatósági feladatokat ellátó háttérintézményt, a KÖH-öt és az NFI-t. S mivel a KÖH szervezeti felépítése, feladatstruktúrája jóval meghaladja a NFI-ét, a kormány szempontjából ésszerűnek tűnt, hogy a filmes háttérintézményt beolvasztja a kulturális örökség védelméért felelős intézménybe.
Taba Miklós szerint azonban a KÖH szervezeti felépítése nem igazán kompatibilis az NFI-ével. Éppen ezért nyár óta folyamatosan egyeztet a két hivatal, hogy a szervezeti átalakításoknak is megfelelve, a Filmiroda néven és a KÖH egyik igazgatóságaként továbbműködő NFI megtalálja a helyét a KÖH-ön belül, úgy, hogy a filmesek ne ütközzenek a kelleténél nagyobb bürokráciába.
Taba Miklós elmondta, az összevonás a Filmiroda részéről nem jár létszámleépítéssel. A tízfős intézmény a kiterjedt szervezetű KÖH-el elsősorban gazdálkodási területeken olvad össze, és ez a szakértőkből álló Filmiroda munkatársait nem érintheti hátrányosan. A Filmirodát érintő költségvetési megszorításokat kellő információ hiányában az igazgató még nem látja át, ugyanakkor elmondta, a vonatkozó normatervezet szerint a KÖH elnöke által meghatározott előirányzat felett az egyes igazgatóságok szabadon rendelkeznek.
Kérdéses, hogy a Filmiroda a jövőben is ugyanolyan lendülettel lesz-e képes ellátni feladatait. A Filmtörvényben definiált önálló jogi státuszhoz képest a szervezeti összevonás mindenképpen degradációt jelent, a Filmiroda szerepe és a filmszakmai irányítás háttérbe szorul. Amúgyis, a Filmiroda szerepét inkább bővíteni kellene, de az igazgató szerint egy európai normák szerint működő, és sokrétű feladatkörnek eleget tévő Filmiroda mindenképp megérdemelné az önálló intézményi kereteket. Hivatkozásul Taba Miklós a korhatárbesorolás európai gyakorlatát hozta fel, tőlünk nyugatabbra erre a feladatra önálló hivatalt működtetnek. Ráadásképp a Filmtörvényben biztosított adókedvezmény rendszerének működtetése, a filmszakma ez irányú (és egyre növekvő) infrastrukturális igényeinek kielégítéséhez az NFI eddig sem rendelkezett a megfelelő számú személyi háttérrel.
Taba Miklós abban reménykedik, hogy a két hivatal összevonása csak ideiglenes döntés, mint ahogy a Lapnyilvántartó Filmirodába olvasztásának terve is az utóbbi időben háttérbe szorult.
