Az alkotók nem csak a rögzített beszélgetésekre támaszkodtak, a film kerettörténete egy fiktív kiállítás, amely az 1956-os magyar olimpiai csapatról és az olimpiai versenyekről szól. A termeken egy kisfiú vezeti végig a nézőt, aki átélve a valamikor látottakat, hallottakat, minden kérdést felold. „Sokan vannak, akik úgy fogják végignézni ezt a filmet, hogy nem élték át ’56-ot. Ez a szál hivatott őket vezetni, a fikció segíti a nézőt az eligazodásban és megállásban. A film főhőse egy tizenkét éves kisfiú, az ő segítségével nézhetünk szembe az ott elmondottakkal. A fikció annyiban valódi történet, hogy ez a fiú egy olyan felnőttnek a tizenkét éves kori énje, akinek 50 évvel ezelőtt az édesapja kint volt Melbourne-ben. A tizenkét éves kisfiú pedig Pesten a hírekből és édesapja leveleiből élte meg az egészet, de a kiállítás most mindent „megnyit” a múlt emlékeiből.
Az alkotás most dokumentumfilm-sorozat formájában kerül bemutatásra, bár készült egy 90 perces fesztiválverzió is a történetből. A mozi-forgalmazásról még tárgyalnak, de annyi már biztos, hogy a film DVD változata november közepétől vásárolható meg, míg az interjúkból, eredeti naplókból, fotókból álló, a filmmel azonos című és azt kiegészítő könyv ősszel kerül a könyvesboltokba. Ebben az összes interjú leírt formája megtalálható majd, rengeteg archív, a filmhez fel nem használt fotóval és dokumentummal kiegészülve.
„Van egy hihetetlen, irreális és irracionális olimpiája ennek az országnak, forradalommal a háta mögött. Számomra az volt az érdekes, hogy az a 113 különböző individum hogyan élte meg mindezt, hogyan reagált a helyzetre, ki hogyan döntött és miért. Elindultak egy olimpiára, amire évek óta keményen készültek, aztán a történelem közbeszólt. Meg kellett élni ezt a szituációt, azt, amit a csapaton belül is mindenki másként lát. Érdekes, hogy a kényszerűségből vagy épp eszmeiségből „összezárt” emberek élete miként tudott ennyire, ennyi irányba szerteágazni. Ilyen olimpia nem volt és nem is lesz. Ez önmagában egy olyan téma, ami filmre kívánkozik.”
