És vannak meg torzított felvételek szexjelenetekről, meg jól játszó színészek is (kis pénz - nagy foci), többszörösen keretezett szerkezet á la Aranypolgár, film a filmben, önreflexió, Hollywood és a sztárok fricskája, a hab a tortan pedig a saját magát alakító Brad Pitt. A néző mindent megtalálhat a Full Frontalban, csak a filmet ne keresse benne, az rég elveszett az utalások, kritikai észrevételek, külterjes és belterjes poénok tengerében. Úgy tűnik Soderbergh oly nagyon igyekszik meghatározni sajat helyét a filmrendezok ki-kicsodajaban, hogy már nem nagyon bír figyelni arra, ami belülről jön. Persze nagyon szép, hogy három 100 millió dollár fölötti bevételt hozó film után átmegy minimálba, de azért nagy kockázatot nem vállal a dologgal, egyrészt mert kész a Solaris amerikai valtozata, a legújabb szentségtörés, amit ő rendez, másrészt pedig úgyis mindenki elmegy megnézni a filmet csak azért, mert a Full Frontal az új Sodebergh-film. És a sztárrendező home-videós ökörködését Velencében is vetítik: akkor most független filmes vagy szupersztár?